világpolitika

Új globalizmus: az ellenkultúra, ami újrarajzolhatja a világ térképét

Rio Goldhammer – The Conversation (Melbourne)
A közös nyelv, a kultúra, a hagyomány és a vallás most már nem bizonyulnak elég erős kapocsnak a nemzetek összetartására. Végbement ugyanis egy határozottan politikai jellegű változás. A nyugati kultúrában az identitás kérdése gyakorlatilag átfogalmazódott arra, hogy hogyan tekintünk, illetve hogyan kellene tekintenünk a kívülállókra. A hagyományosan a szociáldemokrata baloldal szavazóbázisát képező munkásosztály most a jobboldal bevándorlóellenes populizmusa felé fordul. Ez önmagában semmi újat nem jelent, de most először a hagyományos értelemben vett “baloldal” és “jobboldal” jelentése felcserélődik. Az USA-ban ez a kérdés a mexikói határra húzott fal támogatása avagy ellenzése. Az Egyesült Királyságban a “Maradni” vagy a “Kilépni”.

Kína feszülten figyeli az orosz-amerikai kapcsolat javulását

Laura Zhou – South China Morning Post (Hongkong)
Ha Tillerson kinevezésével valóban új korszak veszi kezdetét a Kreml és a Fehér Ház kapcsolatában, akkor az azt jelenti, hogy Moszkva egyre kevésbé kényszerül rá, hogy kompromisszumokat kössön Pekinggel, különösen a közép-ázsiai régió ügyében, melyhez Oroszországot és Kínát is egyre nagyobb érdekeltségek kötik. Trump közeledése a Kremlhez egy nagyobb szabású terv része lehet, melynek célja Kína felemelkedésének ellensúlyozása.

Kína és Oroszország kapcsolata még soha nem volt ilyen jó

Lanxin Xiang – Россия в Глобальной Политике (Moszkva)
Kína világnézete ezen a történelmi válaszúton éppen egybeesik Putyin Oroszországáéval. Mindkét oldal fenntartja, hogy Washington elhidegülése mind Pekingtől, mind Moszkvától abból a mélyen fakadó félelemből ered, hogy az USA elveszti hegemón státuszát, mint az “egyetlen szuperhatalom”. Az amerikaiak félelmének számtalan jele van. Peking nézőpontjából az amerikai döntés, miszerint újra működésbe hozzák a hidegháborús megfékező-gépezetet az “egyensúly helyreállítására Ázsiában”, egyértelműen az ésszerűtlen félelem eredménye. Moszkva perspektívájából, az amerikaiak a hidegháború utáni elvakult diadalmaskodásukban szándékosan nem vettek tudomást az Szovjetunió kulcsfontosságú szerepéről a hidegháború befejezésében. Ennek eredményeképpen a nyugati szövetség kihasználta a posztszovjet káoszt, hogy a nyugati befolyási övezetet egészen az orosz határig tolja.