történelem

Vissza a középkorba: Modern dinasztiák és udvartartásaik az Atlanti-óceánon innen és túl

Philip Mansel – The Spectator (London)
Száz évvel az orosz forradalom után Oroszországban újra van cár és cári udvar. A Putyinhoz való közelség a gazdagság, a hivatal és a túlélés kulcsa. Az udvari társadalom külső jegyei is visszatértek: kétfejű sasok, cári címerek, II. Miklós-kultusz, illetve az egyre gazdagabb és szervilisebb ortodox egyház. Trump elnöksége alatt az elnök lánya, Ivanka, saját irodával rendelkezik a Fehér Házban, ő az elnök hivatalos asszisztense. A férje, Jared Kushner, a Fehér Ház vezető tanácsadójaként egyes diplomáciai területeken nagyobb befolyással bír, mint maga a Külügyminisztérium. Törökországban Erdogan 1000 szobás palotája Ankara mellett nem csak nagyobb, mint a Buckingham-palota, de illegálisan épült fel egy védettséget élvező erdős területen, mintegy erőfitogtatásként.

A brit-spanyol rivalizálás abszurd története, VIII. Henriktől a Gibraltárig

Giles Tremlett – The Guardian (London)
Az összes európai ország közül ma Spanyolország Nagy-Britannia legnagyobb rajongója. Puha Brexitet szeretnének. Brit bankok vannak spanyol tulajdonban. Elviselik a részeg turistákat, és nem bánják, hogy spanyolul egy szót nem beszélő angolok egész hordái – sokan közöttük az illegális bevándorlókhoz hasonlóan papírok nélkül – lepik el a tengerpartjaikat. Más szavakkal, Spanyolország igen toleráns velünk. De Gibraltárra még mindig igényt tart.

A feltétel nélküli alapjövedelem nem pusztán egy szép gondolat, hanem alapvető emberi jog

Jason Hickel – The Guardian (London)
Az alapjövedelem bevezetése segítene túllépnünk a hiányon alapuló gondolkodásmódon, ami nagyon mélyen beágyazódott a kultúránkba. Segítene megszabadulnunk a versengés kényszerétől, és lehetővé tenné, hogy nyitottabbak és nagylelkűbbek legyünk egymással. Határokon túlra kiterjesztve, segítene az emberi szolidaritás megszilárdításában – megerősödne bennünk az a tudat, hogy mindannyian egy hajóban evezünk, hogy mindannyiunknak egyforma jogai vannak a bolygónkhoz. Enyhítene azon szorongásainkon, amik a Brexithez és Trumphoz vezettek, és kifogná a szelet a jelenleg az egész világon egyre erősödő “őslakosok kontra bevándorlók” nézet vitorlájából.

A magánélet mint politikai stratégia

Vanessa Schneider – Le Monde (Párizs)
A közvélemény nem elégszik meg a jelöltek mondanivalójával és programjával, hanem azt is tudni akarja, hogy kik ezek az emberek. Ezt a politikusok is tudják, így a magánéletük most már a kommunikációjuk részét képezi. E tekintetben Kennedy elnöksége egyfajta választóvonalat jelentett. Ő volt az első, aki megértette, hogy politikai haszna válik abból, ha hagyja a feleségét, a kutyáját, a gyermekeit magánéleti helyzetekben fényképezni, még vakációzás közben is.

Lehet-e tananyag a Mein Kampf-ból? Érvek és ellenérvek

Julia Bernewasser – Die Zeit (Hamburg)
A szövetségi oktatásügyi miniszter és a Német Tanáregyesület elnökének véleménye szerint feltétlenül be kell vezetni a könyvet a tananyagba, hogy demitologizálják és megcáfolják Hitler állításait, amolyan prevenciós munkaként. Mások szerint szerint felelőtlenség a Mein Kampf tananyagként való felhasználása, mivel a könyv szélsőjobboldali eszméket terjeszt, és félő, hogy fogékonnyá teszi a diákokat Hitler ideológiájára. Megint mások nem értenek egyet azzal, hogy ennyire központi szerepet tölt be Adolf Hitler személye e kérdésben.