társadalomtudomány

Fehér arcokat keresünk: “külföldikölcsönzés” Kínában

Alice Yan – The South China Morning Post (Hongkong)
Nem ritka, hogy kínai cégek külföldieket, különösen fehér nyugatiakat bérelnek fel, hogy képviseljék őket különböző PR-eseményeken. Sok kínai ugyanis a fehér arcokat az üzleti sikerrel és a globális szemlélettel társítja. A Kínában gyártott, de valamilyen módon a nyugathoz kapcsolódó – pl. nyugatias nevű, vagy fehér modell által reklámozott – termékeket jobb minőségűnek tekintik. Ez a jelenség lehetőséget kínál a külföldieknek, hogy pusztán a megjelenésükkel, végzettségüktől függetlenül, jó pénzt keressenek Kínában.

Az alázatos vezetők eredményesebbek, mint a nárcisztikus vezetők, mégis gyakran az utóbbiakat részesítjük előnyben. Miért?

Margarita Mayo – The Harvard Business Review
A gazdasági és társadalmi krízishelyzetek egyedülálló próbatételt biztosítanak a karizmatikus vezetők számára. A pánik és bizonytalanság ideális táptalajt nyújt a karizmatikus vezetők felemelkedésének. Ugyanakkor ezekben a helyzetekben hajlamosabbak vagyunk a nem megfelelő vezetőt kiválasztani. Krízis idején és egyéb, érzelmileg felfokozott helyzetekben inkább hajlamosak vagyunk romantikus színben látni a grandiózus, nárcisztikus vezetőket. Az ellentmondás abban rejlik, hogy emiatt aztán éppen olyan vezetőket választunk, akik valószínűleg nem hoznak sikert. Krízishelyzetekben könnyű elcsábulni a megmentő szuperhősöknek, akik a várakozásokkal ellentétben még mélyebbre taszíthatnak minket a bajban.

Az egyenlőtlenség tudománya: miért részesítjük előnyben az egyenlőtlen társadalmakat?

Christina Starmans, Mark Sheskin, Paul Bloom – The Guardian (London)
A felismerés, miszerint az egyenlőtlenség és az igazságosság két külön fogalom, nem lehet csupán lábjegyzet egy tanulmányban, sem pedig ritkán említett anekdota az igazságtalanság ellen szóló, de arról az egyenlőtlenség keretein belül folytatott politikai párbeszédekben.
A fejlődés érdekében tisztázni kell, hogy pontosan mi az, ami az embereket érdekli – az igazságosság -, és mi az ami nem – az egyenlőtlenség.

Miért fontosabb az Y-generációnak a jó étel, mint a lakás vagy a kocsi?

Claudia McNeilly – The National Post (Toronto)
Mára az étel maradt egyetlen közeg, amit digitális utánzattal nem lehet helyettesíteni. Mindegy, hogy mennyit fejlődik a virtuális valóság technológiája, a közelébe sem ér annak az élménynek, amikor belemélyesztjük a fogunkat egy szaftos hamburgerbe, ropogós csalamádéval és dupla sajttal. A megelőző generációk az első lakásuk megvételekor dokumentálták magukat a családi fotóalbumban. Az én generációm ehhez hasonló emléke az, amikor sikerült asztalt foglalnia René Redzepi pop-up éttermébe Mexikóban.

Miért szavaz az apám Le Penre?

Édouard Louis – The New York Times
A Nemzeti Front mindeközben a rossz munkakörülmények és a munkanélküliség ellen emelt hangot, minden baj forrásaként a bevándorlást és az Európai Uniót jelölve meg. Mivel a baloldalról semmilyen próbálkozás nem történik arra, hogy szenvedéseiről párbeszéd folyjék, az apám a szélsőjobb által felkínált hamis magyarázatokba kapaszkodott. Az uralkodó osztállyal ellentétben neki nem adatik meg, hogy egy politikai programra szavazzon. A szavazás számára egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy mások szemében létezzen.