szélsőjobb

Büszkeség és balítélet, avagy miért rajong az amerikai szélsőjobb Jane Austenért?

Danuta Kean – The Guardian (London)
Egy amerikai irodalmár szerint az amerikai szélsőjobb egészen bizarr módon Jane Austent használja fel arculatának tisztára mosására. “Azzal, hogy a mozgalmat nem Hitler és Göbbels Németországának rémálmához, hanem Austen otthonos Angliájához hasonlítják – akinek népszerűsége évszázadok óta töretlen, és a műveit akadémikusok serege tanulmányozza ma is – az alt-right normalizálja magát az emberek szemében.”

Franciaország: Bevándorlók gyermekei, akik a szélsőjobbra fognak szavazni

Doan Bui – Le Nouvel Observateur (Párizs)
“Azok félnek, akiknek vesztenivalójuk van. Mi egy kicsit olyanok vagyunk, mint a rabszolgák, akiket ostoroznak. Közben folyamatosan halljuk: vigyázat, ha elmész, jön a gonosz mumus. Egy idő után az embernek elege lesz az ostorcsapásokból. Azt gondolja magában: inkább megnézem magamnak azt a mumust.” Edel szerint Marine Le Pen megválasztása egy elektrosokkal érne fel. “Ha neki sem sikerül, akkor jön a polgárháború. De lehet, hogy éppen erre van szükségünk.

Szélsőjobb-biznisz: a rasszizmusból tőkét kovácsoló kisvállalkozások Franciaországban

Grégory Marin – L’Humanité (Párizs)
“A fehér bőr alapfeltétel.” Ha valaki, megfelelve a feltételeknek, bebocsájtást nyer, akkor jobboldali- és szélsőjobboldali kiadványokat böngészhet kolbászrágcsálás és sörözés közben. Ne feledkezzünk meg a megvásárolható emléktárgyakról sem: Citadelle-pólók, “Igazoltan 100% fehér” feliratú matricák, kitűzők, 732-es kulcstartók (732 a poitiers-i csata dátuma, amelyben a frankok megállították a betörő mór seregeket), könyvek… A militáns politikai érzelmek kapitalizációja igen gyakori ebben a miliőben.