pszichológia

Az alázatos vezetők eredményesebbek, mint a nárcisztikus vezetők, mégis gyakran az utóbbiakat részesítjük előnyben. Miért?

Margarita Mayo – The Harvard Business Review
A gazdasági és társadalmi krízishelyzetek egyedülálló próbatételt biztosítanak a karizmatikus vezetők számára. A pánik és bizonytalanság ideális táptalajt nyújt a karizmatikus vezetők felemelkedésének. Ugyanakkor ezekben a helyzetekben hajlamosabbak vagyunk a nem megfelelő vezetőt kiválasztani. Krízis idején és egyéb, érzelmileg felfokozott helyzetekben inkább hajlamosak vagyunk romantikus színben látni a grandiózus, nárcisztikus vezetőket. Az ellentmondás abban rejlik, hogy emiatt aztán éppen olyan vezetőket választunk, akik valószínűleg nem hoznak sikert. Krízishelyzetekben könnyű elcsábulni a megmentő szuperhősöknek, akik a várakozásokkal ellentétben még mélyebbre taszíthatnak minket a bajban.

Az egyenlőtlenség tudománya: miért részesítjük előnyben az egyenlőtlen társadalmakat?

Christina Starmans, Mark Sheskin, Paul Bloom – The Guardian (London)
A felismerés, miszerint az egyenlőtlenség és az igazságosság két külön fogalom, nem lehet csupán lábjegyzet egy tanulmányban, sem pedig ritkán említett anekdota az igazságtalanság ellen szóló, de arról az egyenlőtlenség keretein belül folytatott politikai párbeszédekben.
A fejlődés érdekében tisztázni kell, hogy pontosan mi az, ami az embereket érdekli – az igazságosság -, és mi az ami nem – az egyenlőtlenség.

Politikai gőg vagy mentális zavar?

Evan Osnos – The New Yorker
A szavazók illetve egyéb szereplők sokszor túl későn veszik észre az általuk választott vezető irracionális viselkedésének jeleit, mert ennek beismerése rossz fényt vetne döntésükre, melynek folytán az illető hatalmi pozícióba került.

Amikor az észérvek nem segítenek

Michael Shermer – Scientific American (New York)
Az egyén legmélyebb meggyőződéséből fakadó világnézetének bárminemű kétségbe vonása fenyegetésnek tűnik, a tények elpusztítandó ellenséggé válnak. Két dolog is magyarázza, hogy a hit hogyan írhatja felül a bizonyítást: a kognitív disszonancia és a “visszafelé elsülés effektus”.

Mi segít a transzszexuális gyerekeken?

Francine Russo – Spektrum der Wissenschaft (Heidelberg)
Egyre több szülő ragaszkodik ahhoz, hogy a pubertásblokkolót már a Tanner skála második foka előtt beadják. “Egyesek annyira biztosak abban, hogy a gyermekük transzszexuális, hogy szeretnék elnyomni természetes nemi hormon termelését.” – mondja Norman Spack. “Ezek a szülők már hét vagy nyolcévesen elhozzák hozzánk gyerekeiket. Ha ezeknek a gyerekeknek már ilyen korán hormonblokkolót adunk, akkor kimaradnak egy döntő fázisból – a pubertásból. Pedig csak ekkor kristályosodik ki a nemi identitás.”