populizmus

Közép-Európa új, konzervatív szövetsége

John O’Sullivan – The Spectator (London)
Bármelyik utat választják, a probléma ugyanaz marad: ha az elit nem hajlandó más embereket vagy társadalmi csoportokat egyenrangúként kezelni egy demokratikus rendszerben, akkor robbanékony ütközésre lehet számítani. Pierre Manent filozófus azt mondta, az európai politika végkimenetele a szalonképtelen nacionalista populizmus és az arrogáns kozmopolita centrizmus versengése. Vagy, az ő szavaival, a populista demagógiáé és a centrista fanatizmusé.

Tokiói kukásból a cseh szélsőjobb vezetője: Tomio Okamura-portré

Adéla Knapová – Reflex (Prága)
Egyszerre cseh patrióta, aki megvédi a nemzetet a migráns csőcseléktől, és bántalmazott japán. A hagyományos családmodell híve, aki a fiatalabb barátnőket kedveli. A politikai élet erkölcscsősze, aki milliókat költ arra, hogy ne vizsgálhassák át pénzügyeit… A 45 éves Tomio Okamura, tartalmi ürességével és a valóságot elfedő hazugságaival, korunk tipikus “terméke”.

Fülöp-szigetek: Duterte nagylátószögből

Prashanth Parameswaran – The Diplomat (Tokió)
Ha ezt a négy országot megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy hihetetlen növekedést produkáltak az elmúlt évtizedben; számos tekintetben soha nem ment még ilyen jól a soruk. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy népeik egyre fogékonyabbak lettek a “hiteles”, céltudatos populistákra, az “erős emberekre”, akik nagyon egyszerű válaszokat kínálnak azokra a nagyon bonyolult, 21. századi problémákra, amikkel ezek a gyorsan fejlődő nemzetek szemben állnak.