Olaszország

Seborga, Európa legkisebb hercegsége

Benedikt Peters – Tages-Anzeiger (Zürich)
Az egész a hatvanas években kezdődött. Giorgio Carbone, egy virágnemesítő beleásta magát a helytörténetbe. Ennek során rájött, hogy Seborga hivatalosan soha nem tartozott az államhatalom alá. Az adásvételi szerződést, mellyel a hercegség a 18. században az akkori uralkodó házhoz, a Savoyákhoz került volna, soha nem regisztrálták, így nem is érvényes.

Olaszország: dolgozó migránsokból illegális bevándorlók

Annalisa Camilli – Internazionale (Róma)
“Mikor negatív választ kapunk, az összes munkánk egy csapásra megsemmisül, a fiatalok pedig nagyon elkeserednek. Aki nem dolgozik velük, az nem is képes felfogni, mennyire is igyekeznek a srácok. Ez az életük projektje. A fiatalok, másrészt, nem hajlandóak elhagyni az országot. Még akkor sem, amikor az olaszországi jövőjükről alkotott terveiket derékba törik. A hatóságok azt hiszik, hogy a fiatalok majd visszatérnek a származási országukba, azonban csupán azt érik el, hogy ‒ a legjobb esetben ‒ az illegális munkaerő-toborzók kezére kerülnek, legrosszabb esetben pedig a bűnözők világa szippantja be őket.”

A milánói paradox: Európához közel, Olaszországtól távol

Dario Di Vico – Corriere della Sera (Milánó)
Míg a Milánó és London, Párizs, vagy Frankfurt közötti szakadék egyre inkább betemetődik, addig a Milánó és Olaszország többi része közötti szakadék egyre mélyül. Ennek két oka van: míg Milánó erőn felül teljesít, addig az ország többi része – átlagot vonva – egy helyben toporog. Ez megmagyarázza azt is, miért kérte fel Renzi a milánóiakat a beszédében, hogy “vezessék az országot kézen fogva”, nem csak rövid távon, hanem valószínűleg az elkövetkező mintegy 20 évben.