Oktatás

Az iskolai fegyelemről és a kiválóságról

Brenden Gray – Mail & Guardian (Johannesburg)
Aggasztó módon a tanárok egyre nagyobb felhatalmazást kapnak az iskolákat irányító testületektől és az iskolavezetőségtől arra, hogy fenyítő módszereket alkalmazzanak a motiválatlan, az anyagot megérteni képtelen diákokon. Arra használják ezeket, hogy a tanulási folyamatot motiválják az osztályteremben; nem csupán a határidők túllépése, az antiszociális viselkedés, és egyéb vétségek korrigálására. Ha egy iskolában a szigor az oktatási folyamat mozgatórugója, akkor ott nagy bajok vannak.

Lehet-e tananyag a Mein Kampf-ból? Érvek és ellenérvek

Julia Bernewasser – Die Zeit (Hamburg)
A szövetségi oktatásügyi miniszter és a Német Tanáregyesület elnökének véleménye szerint feltétlenül be kell vezetni a könyvet a tananyagba, hogy demitologizálják és megcáfolják Hitler állításait, amolyan prevenciós munkaként. Mások szerint szerint felelőtlenség a Mein Kampf tananyagként való felhasználása, mivel a könyv szélsőjobboldali eszméket terjeszt, és félő, hogy fogékonnyá teszi a diákokat Hitler ideológiájára. Megint mások nem értenek egyet azzal, hogy ennyire központi szerepet tölt be Adolf Hitler személye e kérdésben.

Digitális eszközök az oktatásban – egy ellenérv ízekre szedése

Xavier de la Porte – France Culture (Párizs)
Az informatikusok gyermekei – Szilícium-völgy ide vagy oda – az utolsók, akiknek az iskolára van szüksége ahhoz, hogy megismerkedjenek a digitális eszközökkel, azok használatával, az általuk felvetett problémákkal és felkínált lehetőségekkel. A szüleiknek minderre megvannak az eszközeik, tehát megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy olyan iskolába járassák a gyerekeket, amelyik nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Az oktatás digitalizációja nem holmi modern, technofil hóbort, hanem társadalmi követelmény, miszerint nem hagyhatjuk, hogy még mélyebbé váljon a társadalmi egyenlőtlenségek szakadéka, amit az iskolának már így sem nagyon sikerül betemetni (sőt, néha még jobban kiszélesíti).

Idriss Aberkane: Az úgynevezett tradicionális oktatásban nincsen semmi tradicionális

Amanda Castillo – Le Temps (Lausanne)
Iskolai pályafutásunk alatt végig a hiányosságainkon van a hangsúly. Egy kijavított dolgozatban is azt látjuk pirossal kiemelve, amit nem tudunk, és nem azt, amit tudunk. Utóbbit magától értetődőnek tekintik. Ez a rendszer arra kondicionál minket, hogy mindenekelőtt a hiányosságainkat lássuk. Ez jól is jön, hiszen társadalmunk ezen a modellen alapul: a hiányon és nem a teljességen, a szüntelen elégedetlenségen és nem az egyszerű elégedettségen. Az ipari forradalom idejéből származó oktatási rendszerünk az üzemi termelés logikáján alapul, központi erénye a beilleszkedés. Nem a kreativitás, nem az egyéni karakter, nem a tudás szeretete, nem a személyes fejlődés.

Milyen tanulságokat lehet levonni a legutóbbi PISA-eredményekből?

The Economist (London)
Azokban az országokban, ahol a diákokat már korán letérítik az akadémiai pályafutás útjáról – például szakiskolákba, vagy ugyanabban az iskolában egy kevésbé szigorú osztályba való áttereléssel -, a szakadék a gazdag és szegény gyermekek között sokkal szélesebb. Hollandiában a szakiskolai diákok eredménye három tanévnyi lemaradást mutat a hasonló korú gimnáziumi diákokéval szemben. “Minél szelektívebbek vagyunk az oktatásban, annál szelektívebbé válunk társadalmilag is.”