Julie Rambal – Le Temps (Lausanne)
“A hűtő mára a boltban vásárolt ipari termékek süllyesztőjévé vált, amiket aztán fokozatosan dobálunk ki a kukába, mert elfelejtkezünk róluk. Hét éve részesítem előnyben a rövid élelmiszerláncot: termelőktől vásárolok a piacon, vagy magam szedem, amit lehet. A legtöbb ilyen élelmiszer nem igényel hűtést. Ízletesebben táplálkozom, ezáltal az életminőségem is javult.”
Marie-Pierre Genecand – Le Temps (Lausanne)
Mivel olyan családban nevelkednek, ahol természetes a kultúra iránti érdeklődés, ahol mindennapos beszédtéma a politika és a társadalmi kérdések, ahol minden döntést megvitatnak és sokat utaznak, Arthur és Simon mintegy észrevétlenül szívja magába a tudást.
Olivier Perrin – Le Temps (Lausanne)
A szavazás alakulása többek között az európai migrációs vonalakat is tükrözi: Franciaország Örményországra szavaz, Svájc az ex-jugoszláv országokra és Spanyolországra, Olaszország és Portugália Romániára és Ukrajnára, Németország pedig Törökországra.
Luc Debraine – Le Temps (Lausanne)
Egy autószalont olyan emberek látogatnak, akiknek már kialakult meggyőződéseik, szokásaik vannak. Ez nem ugyanaz a közönség, mint a “digitális bennszülöttek”, akiket nem feltétlenül hoz lázba a karosszéria, a motor, vagy a szép felni.
Amanda Castillo – Le Temps (Lausanne)
Iskolai pályafutásunk alatt végig a hiányosságainkon van a hangsúly. Egy kijavított dolgozatban is azt látjuk pirossal kiemelve, amit nem tudunk, és nem azt, amit tudunk. Utóbbit magától értetődőnek tekintik. Ez a rendszer arra kondicionál minket, hogy mindenekelőtt a hiányosságainkat lássuk. Ez jól is jön, hiszen társadalmunk ezen a modellen alapul: a hiányon és nem a teljességen, a szüntelen elégedetlenségen és nem az egyszerű elégedettségen. Az ipari forradalom idejéből származó oktatási rendszerünk az üzemi termelés logikáján alapul, központi erénye a beilleszkedés. Nem a kreativitás, nem az egyéni karakter, nem a tudás szeretete, nem a személyes fejlődés.
