Le Monde

Az éden keletre van: Franciák, akik Kelet-Európába emigrálnak a kulturális sokszínűség elől

Saïda Djerrada – Le Monde (Párizs)
Ezeknek az atipikus expatriótáknak szemmel láthatólag nincs ínyére a multikulti. Így van ezzel Gabriel is. A Felső-Savoyából származó, 35 éves pénzügyi szakember 2005-ben költözött Budapestre. A költözésnek köszönhető életminőségbeli javulást egyértelműen “a kulturális, illetve etnikai homogenitásnak” tudja be. “Ha túl sokféle ember keveredik, abból semmi jó nem sül ki.” – véli.

A magánélet mint politikai stratégia

Vanessa Schneider – Le Monde (Párizs)
A közvélemény nem elégszik meg a jelöltek mondanivalójával és programjával, hanem azt is tudni akarja, hogy kik ezek az emberek. Ezt a politikusok is tudják, így a magánéletük most már a kommunikációjuk részét képezi. E tekintetben Kennedy elnöksége egyfajta választóvonalat jelentett. Ő volt az első, aki megértette, hogy politikai haszna válik abból, ha hagyja a feleségét, a kutyáját, a gyermekeit magánéleti helyzetekben fényképezni, még vakációzás közben is.

Repülőterek, ahol jó lenni

Marie Godfrain – Le Monde (Párizs)
Európa első számú repülőterén, a párizsi Roissy-Charles de Gaulle-on sokáig csak a lelketlen duty-free boltokat és az egyen-luxusmárkák kirakatait lehetett nézegetni. Négy évvel ezelőtt azonban a 2E terminálon múzeumi negyedet nyitottak, ahol a tranzitban várakozó utasok eddig többek között Rodin és Dubuffet művészetével ismerkedhettek, idén június 15-ig pedig egy 33 műből álló Picasso-kiállítást tekinthetnek meg, többek között a Fekvő akt és gitározó férfi c. festményt. Az újgenerációs Roissy-n immáron nem unalmas szendvicsek majszolásával ütjük el az időt a szürke hangárszerű csarnokban várakozva, hanem kulturális élménnyel gazdagodunk.

Európa letérítése az önmegsemmisítés pályájáról, négy pontban

Loïc Armand, Bernard Spitz – Le Monde (Párizs)
Az Európai Unió és Kanada szabadkereskedelmi megállapodása körüli késlekedés az utolsó csepp a pohárban. A június 23-i Brexit után az európai projekt az önmegsemmisítés pályájára állt. Nem a populizmus szele által megérintett vallonok és a britek az egyedüli felelősök. Mindannyian felelősök vagyunk, valamint a vezetőink is, akik hagyták így elavulni ezt az eredetileg hattagú közösségre tervezett rendszert.
A francia vállalatok nevében a Medef megerősíti, hogy ha az Európai Unió nem létezne, akkor ki kellene találni. A jelenleg folyamatban lévő változások ugyanis kollektív reakciót igényelnek, legyen szó akár a demográfiai egyenlőtlenségekről, a migrációs nyomásról, a gazdasági óriások megjelenéséről, az ökológiai változásokról, vagy a digitális forradalomról. A béke állapotát nem vehetjük adottnak.

A luxuscukrászat rejtett oldala

Camille Labro – Le Monde (Párizs)
A luxuscukrászat világában a történetmesélés legalább olyan fontos, mint az üzletek kirakata. Mindegyik alkotónak megvan a maga igaz vagy kiszínezett története. Mindegyik süteményhez tartozik egy legenda. Ez egy mesevilág, ahol az ügyfél szívesen hagyja magát elringatni az apáról-fiúra szálló hagyományokról, vagy az elveszett és megtalált gyermekkorról szóló történetek, a finom ízek és ragyogó színek, az elegáns vagy meghitt berendezés által. A “bio”, a “szezonális”, a “helyi” fogalmai – minden, ami manapság a gasztronómiában téma – itt fel sem merül. Mintha a cukrászatot egyáltalán nem érintenék ezek a modern élelmezésügyi problémák. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy ezek a földhözragadt aggodalmak csak belerondítanának a varázslatos tündérvilágba. Az üzlet az üzlet.