Kultúra

Régészet VR-szemüvegben

Eva Götting – Wissenschaft im Dialog (Berlin)
Egyes német múzeumok már elkezdték integrálni a technológiát, így a hannoveri Kestner Museum is, ahol egy időszakos kiállítás keretében az óegyiptomi Ámon Templom kertjét rekonstruálták. Hovatovább, arra is lehetőség van, hogy egyes kiállításokat a virtuális kiterjesztésen keresztül otthon is megtekintsünk: a frankfurti Städel Museum például, Städel Time Machine nevű virtuális applikációjával egy 19. századi “időutazást” tesz lehetővé a saját otthonunkban.

Tévésorozatok 2016-ban: Felfordult világok

Olivier Joyard – Les Inrockuptibles (Párizs)
A szakemberek által “peak tv”-nek nevezett jelenség (miszerint a legyártott tévésorozatok mennyisége elérte a befogadhatóság határát) naponta megismétlődik: túl nagy a választék a sorozatokból, többek között Franciaországban is, ahol a néző frusztrációjának helyébe egyfajta állandósult bénultság lépett, a hatalmas feldolgozandó képmennyiséggel szemben. A streamelés (valós idejű lejátszás) lehetősége megsokszorozta a “binge watching” (több epizód, vagy akár egy egész sorozat megtekintése egyhuzamban) vonzerejét.
Az egyre nagyobb befolyással bíró tévésorozatokban az idő nagy részét azzal töltik, hogy a tévésorozatok természetét, illetve működési mechanizmusait boncolgatják. A történetgyártás módjának hideg leleplezése érdekesebb annál a feszültségnél, amit maga a történet képes előidézni.

Kulturális élet Moszkvában: Párhuzamos valóságok

Noah Sneider – 1843 (London)
Az ellenzékiek letartóztatásával és zaklatásával a Kreml világossá tette mindenki számára, hogy aki szembeszáll a rezsimmel, az pórul jár. Volt, akit a Krím elcsatolását követő patrióta láz végül áttérített a kormányoldalra. Mások elhagyták az országot (még a hivatalos statisztikákból is látszik, hogy 2012 után erősen megemelkedett a kivándorlók száma). De még sokkal többen vannak azok, akik egyszerűen elfordultak a politikától, és, ahogy az oroszok félig viccelve mondják, “belső emigrációba” vonultak.
Ebben a környezetben az emberek inkább privátban, nem pedig nyilvánosan adnak hangot véleményüknek; inkább a kultúra, mint a politika útján.

Létezik-e elitista irodalom?

Cristián Vázquez – Letras Libres (Mexikóváros)
Sok szerzőt ér vád, miszerint egy szűk körnek írnak “elitista irodalmat”. Pedig nincs olyan, hogy elitista irodalom. Ez olyan, mint ha azt mondanánk, hogy létezik elitista matematika, orvostudomány vagy csillagászat. Joyce-ot azért kritizálni, mert nehezen olvasható, ugyanolyan, mintha Einsteint kritizálnánk, mert a relativitáselmélet nehezen érthető.