irodalom

Miért szavaz az apám Le Penre?

Édouard Louis – The New York Times
A Nemzeti Front mindeközben a rossz munkakörülmények és a munkanélküliség ellen emelt hangot, minden baj forrásaként a bevándorlást és az Európai Uniót jelölve meg. Mivel a baloldalról semmilyen próbálkozás nem történik arra, hogy szenvedéseiről párbeszéd folyjék, az apám a szélsőjobb által felkínált hamis magyarázatokba kapaszkodott. Az uralkodó osztállyal ellentétben neki nem adatik meg, hogy egy politikai programra szavazzon. A szavazás számára egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy mások szemében létezzen.

Büszkeség és balítélet, avagy miért rajong az amerikai szélsőjobb Jane Austenért?

Danuta Kean – The Guardian (London)
Egy amerikai irodalmár szerint az amerikai szélsőjobb egészen bizarr módon Jane Austent használja fel arculatának tisztára mosására. “Azzal, hogy a mozgalmat nem Hitler és Göbbels Németországának rémálmához, hanem Austen otthonos Angliájához hasonlítják – akinek népszerűsége évszázadok óta töretlen, és a műveit akadémikusok serege tanulmányozza ma is – az alt-right normalizálja magát az emberek szemében.”

Zadie Smith író: “A bevándorlók gyermekei egy lehetetlen identitást élnek meg”

Richard Kämmerlings – Die Welt (Berlin)
“Abszurdnak találom a kérdést, hogy a multikulturalizmus egy lehetőség-e több közül. Nincs választási lehetőség. Egyszerűen és olcsón körbe tudjuk utazni a világot, határok és falak nélkül, még ha Trump szívesen is látna falakat. Azzal vádolják a multikulti pártolóit, hogy illúziókhoz ragaszkodnak. Az én nézőpontomból a másik oldal csapja be magát. Nincs visszaút, a kérdés csak az, melyik úton haladunk előre.”

Létezik-e elitista irodalom?

Cristián Vázquez – Letras Libres (Mexikóváros)
Sok szerzőt ér vád, miszerint egy szűk körnek írnak “elitista irodalmat”. Pedig nincs olyan, hogy elitista irodalom. Ez olyan, mint ha azt mondanánk, hogy létezik elitista matematika, orvostudomány vagy csillagászat. Joyce-ot azért kritizálni, mert nehezen olvasható, ugyanolyan, mintha Einsteint kritizálnánk, mert a relativitáselmélet nehezen érthető.

A Harmadik Birodalom és a drogok: Hitler, a “szuperjunkie”

James Rothwell – The Telegraph (London)
A teljesen függővé vált Hitler döntései egyre kiszámíthatatlanabbak lettek. Antony Beevor brit hadtörténész szerint a könyv állításai magyarázatot nyújtanak Hitler “minden racionalitást nélkülöző” hadi taktikájára az Ardenneki offenzívában, ami a diktátor utolsó próbálkozása volt a szövetséges haderők legyőzésére. “Mindez mutatja, mennyire nem volt már a saját maga ura, miközben a német hadseregnek még mindig ő parancsolt.”