globalizáció

Az éden keletre van: Franciák, akik Kelet-Európába emigrálnak a kulturális sokszínűség elől

Saïda Djerrada – Le Monde (Párizs)
Ezeknek az atipikus expatriótáknak szemmel láthatólag nincs ínyére a multikulti. Így van ezzel Gabriel is. A Felső-Savoyából származó, 35 éves pénzügyi szakember 2005-ben költözött Budapestre. A költözésnek köszönhető életminőségbeli javulást egyértelműen “a kulturális, illetve etnikai homogenitásnak” tudja be. “Ha túl sokféle ember keveredik, abból semmi jó nem sül ki.” – véli.

Spanyolország: Az ETA elvesztett háborúja

Pablo Ordaz – El País (Madrid)
Az ETA pénteken jelentette be leszerelését, a végső kapituláció dátumának április 8-át jelölve ki. Bebörtönzött tagjai közül sokan szabadulnak mostanában, átlagosan 20 év után. Nemcsak egy uniformizált társadalomba térnek vissza – Ikea-bútorok, Zara-ruházat – de egykori követeléseik is nagyon távolinak tűnnek. Néhányan közülük úgy nyilatkoztak, hogy “sem legyőzöttnek, sem frusztráltnak” nem érzik magukat, mások viszont úgy gondolják, “súlyos vereséget szenvedtek”. Egy olyan világba térnek vissza, ami alig vesz róluk tudomást.

Hol van a globalizáció veszteseinek új helye?

Dagens Nyheter (Stockholm)
Korunk döntéshozói ugyanazzal a dilemmával állnak szemben, mint a 19. századi példában. Életben tartani olyan szakmákat, amelyek nem kívánt vagy elavult termékeket hoznak létre, nem más, mint az erőforrásaink elvesztegetése. A korábbi generációk számára a kivándorlás jelentette a megoldást, és jelenleg is sokan választják ezt a kiutat a rossz gazdasági körülmények közül, különösen Kelet- és Dél-Európában.

Európának Törökországtól a Távol-Keletig egyetlen barátja sincs

Daniel Gascón – Letras Libres (Mexikóváros)
“Számomra nem az Európai Unió vagy a Brexit érdekes, hanem inkább az, hogy mi lesz Oroszországgal, Szíriával, Szaúd-Arábiával, Iránnal, Kínával illetve Kína dél-ázsiai szomszédaival. Ez a hatalmas régió, amely a világ népességének 70%-át foglalja magában, fontos energia- és nyersanyagforrásokkal egyetemben, hihetetlen iramban változik a szemünk előtt, és mi nem szentelünk neki kellő figyelmet.” – interjú Peter Frankopannal.