gasztronómia

Az ökológiai fenntarthatóság új mumusa: a hűtőszekrény

Julie Rambal – Le Temps (Lausanne)
“A hűtő mára a boltban vásárolt ipari termékek süllyesztőjévé vált, amiket aztán fokozatosan dobálunk ki a kukába, mert elfelejtkezünk róluk. Hét éve részesítem előnyben a rövid élelmiszerláncot: termelőktől vásárolok a piacon, vagy magam szedem, amit lehet. A legtöbb ilyen élelmiszer nem igényel hűtést. Ízletesebben táplálkozom, ezáltal az életminőségem is javult.”

Bezárt templomok sörözőkként születnek újjá Amerikában

Dake Kang – The Washington Post
Színes üvegablakaikkal, téglafalaikkal a tágas tereikkel a templomokból lett sörfőzdék igen népszerűek a sörivók körében, az egyház és a hívők viszont nincsenek elragadtatva. “Értem én, hogy nem tetszik nekik, hogy Isten házába bárpultot állítok.” – mondja Gerhart. “De ha nem tenném, akkor az épület nagy eséllyel tönkremenne, vagy egyszerűen lebontanák.”

Miért fontosabb az Y-generációnak a jó étel, mint a lakás vagy a kocsi?

Claudia McNeilly – The National Post (Toronto)
Mára az étel maradt egyetlen közeg, amit digitális utánzattal nem lehet helyettesíteni. Mindegy, hogy mennyit fejlődik a virtuális valóság technológiája, a közelébe sem ér annak az élménynek, amikor belemélyesztjük a fogunkat egy szaftos hamburgerbe, ropogós csalamádéval és dupla sajttal. A megelőző generációk az első lakásuk megvételekor dokumentálták magukat a családi fotóalbumban. Az én generációm ehhez hasonló emléke az, amikor sikerült asztalt foglalnia René Redzepi pop-up éttermébe Mexikóban.

Copy-paste vállalkozások: gourmet hamburgerezők, kézműves sörfőzdék

Alfredo Sainz – La Nación (Buenos Aires)
Argentínában nagy hagyománya van az olyan üzleti vállalkozásoknak, amik a kezdeti sikerek után nagyon gyorsan divatba jöttek, a piac hamar túltelítetté vált, úgyhogy nem sokkal később sokan lehúzhatták a rolót. A listán rengeteg minden szerepel a padelpályáktól (ami a 90-es évek elején volt az aktuális őrület) a grillcsirkézőkig, a videokluboktól (80-as évek) a jelenleg aktuális sushibárokig, vagy a cupcake-ekre szakosodott cukrászdákig.

Az evés az új rock’n’roll, avagy hogyan vette át az étkezés a könnyűzene társadalmi és politikai szerepét

Tyler Cowen – Bloomberg (New York)
A zenére felkeltünk és táncoltunk, néha egy-egy követ is eldobtunk. Az étel, különösen borral vegyítve, az elteltségre, a megpihenésre felhívás. A legtöbb, ételről szóló beszélgetés hangsúlyozottan politikamentes, kerüli az ellentmondásos társadalmi ügyeket. Manapság azt mondhatjuk, hogy az étel a művelt néprétegek ópiuma lett. Divatos lett kihangsúlyozni egy-egy élelmiszerfajta különlegességét. Megfigyeltem, hogy mindez a fekete közösségekben nem jellemző, és ezek azok a csoportok is, ahol a zene bizonyos esetekben meg tudta tartani politikai jelentőségét.