gasztronómia

A sáfránytermesztés új, meglepő helyszínei

Olivia Miltner – Ozy (Mountain View, Kalifornia)
Kanada első, kereskedelemmel is foglalkozó sáfrányfarmja 2014-ben nyitott meg Québecben. A tartományban azóta kb. 30-an foglalkoznak termesztéssel. Az Egyesült Államokban kb. 100 sáfrányfarm jött létre az elmúlt öt évben. Új-Zélandon a kormány abban bízik, hogy a sáfránytermesztésnek fontos szerepe lehet a jövőben a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Nagy-Britanniában 200 év kihagyás után, Koszovóban pedig uniós és amerikai támogatással termesztenek kiváló minőségű sáfrányt. Az EU sáfrányexportjának értéke 2000 óta majdnem megháromszorozódott.

Készen áll-e a világ a lombikhúsra?

James McWilliams – Pacific Standard (Santa Barbara)
Ha a téma tudományos vagy gasztronómiai szempontból ezoterikusnak tűnik, akkor gondoljuk át még egyszer a dolgot. Az USA-ban évente több mint 10 milliárd szárazföldi állatot vágnak le. Egyszerűen nem lehet alábecsülni a lombikhús ökológiai és humanitárius jelentőségét.

Az ökológiai fenntarthatóság új mumusa: a hűtőszekrény

Julie Rambal – Le Temps (Lausanne)
“A hűtő mára a boltban vásárolt ipari termékek süllyesztőjévé vált, amiket aztán fokozatosan dobálunk ki a kukába, mert elfelejtkezünk róluk. Hét éve részesítem előnyben a rövid élelmiszerláncot: termelőktől vásárolok a piacon, vagy magam szedem, amit lehet. A legtöbb ilyen élelmiszer nem igényel hűtést. Ízletesebben táplálkozom, ezáltal az életminőségem is javult.”

Bezárt templomok sörözőkként születnek újjá Amerikában

Dake Kang – The Washington Post
Színes üvegablakaikkal, téglafalaikkal a tágas tereikkel a templomokból lett sörfőzdék igen népszerűek a sörivók körében, az egyház és a hívők viszont nincsenek elragadtatva. “Értem én, hogy nem tetszik nekik, hogy Isten házába bárpultot állítok.” – mondja Gerhart. “De ha nem tenném, akkor az épület nagy eséllyel tönkremenne, vagy egyszerűen lebontanák.”

Miért fontosabb az Y-generációnak a jó étel, mint a lakás vagy a kocsi?

Claudia McNeilly – The National Post (Toronto)
Mára az étel maradt egyetlen közeg, amit digitális utánzattal nem lehet helyettesíteni. Mindegy, hogy mennyit fejlődik a virtuális valóság technológiája, a közelébe sem ér annak az élménynek, amikor belemélyesztjük a fogunkat egy szaftos hamburgerbe, ropogós csalamádéval és dupla sajttal. A megelőző generációk az első lakásuk megvételekor dokumentálták magukat a családi fotóalbumban. Az én generációm ehhez hasonló emléke az, amikor sikerült asztalt foglalnia René Redzepi pop-up éttermébe Mexikóban.