Franciaország

A magánélet mint politikai stratégia

Vanessa Schneider – Le Monde (Párizs)
A közvélemény nem elégszik meg a jelöltek mondanivalójával és programjával, hanem azt is tudni akarja, hogy kik ezek az emberek. Ezt a politikusok is tudják, így a magánéletük most már a kommunikációjuk részét képezi. E tekintetben Kennedy elnöksége egyfajta választóvonalat jelentett. Ő volt az első, aki megértette, hogy politikai haszna válik abból, ha hagyja a feleségét, a kutyáját, a gyermekeit magánéleti helyzetekben fényképezni, még vakációzás közben is.

Franciaország: Bevándorlók gyermekei, akik a szélsőjobbra fognak szavazni

Doan Bui – Le Nouvel Observateur (Párizs)
“Azok félnek, akiknek vesztenivalójuk van. Mi egy kicsit olyanok vagyunk, mint a rabszolgák, akiket ostoroznak. Közben folyamatosan halljuk: vigyázat, ha elmész, jön a gonosz mumus. Egy idő után az embernek elege lesz az ostorcsapásokból. Azt gondolja magában: inkább megnézem magamnak azt a mumust.” Edel szerint Marine Le Pen megválasztása egy elektrosokkal érne fel. “Ha neki sem sikerül, akkor jön a polgárháború. De lehet, hogy éppen erre van szükségünk.

Sport és szexizmus – két elválaszthatatlan fogalom?

Fanny Marlier – Les Inrockuptibles (Párizs)
Az ókortól a XIX. századig a férfiaknak békeidőben is edzeniük kellett magukat a háborúra, és ehhez olyan értékeket párosítottak, mint bátorság, elszántság, megátalkodottság, keménység… Még a felvilágosodás gondolkodói is úgy vélték, a nőknek nem kell kultiválniuk ezeket az erényeket, hiszen az ő feladatuk elsősorban az, hogy kívánatosak, anyáskodók, engedelmesek, kedvesek, méltóságteljesek és szépek legyenek. Tehát a sportos erényeknek épp az ellenkezői. Mindezen okok miatt, a sport világa eredetileg egy maszkulin világ, és ennek még ma is érzékelhetőek a nyomai.

Szélsőjobb-biznisz: a rasszizmusból tőkét kovácsoló kisvállalkozások Franciaországban

Grégory Marin – L’Humanité (Párizs)
“A fehér bőr alapfeltétel.” Ha valaki, megfelelve a feltételeknek, bebocsájtást nyer, akkor jobboldali- és szélsőjobboldali kiadványokat böngészhet kolbászrágcsálás és sörözés közben. Ne feledkezzünk meg a megvásárolható emléktárgyakról sem: Citadelle-pólók, “Igazoltan 100% fehér” feliratú matricák, kitűzők, 732-es kulcstartók (732 a poitiers-i csata dátuma, amelyben a frankok megállították a betörő mór seregeket), könyvek… A militáns politikai érzelmek kapitalizációja igen gyakori ebben a miliőben.