Európai Unió

“Láthatjuk, mi történik ott, ahonnan az USA kivonul” – interjú a német külügyminiszterrel

Christiane Hoffmann, Klaus Brinkbäumer – Der Spiegel (Hamburg)
Már évek óta állandóan a többsebességes Európáról hallunk. Jó lenne, ha ez így lenne, mert ez legalább azt jelentené, hogy mindannyian ugyanabba az irányba haladunk, csak különböző sebességgel. Az igazság azonban az, hogy régóta többvágányos Európánk van, szerteágazó célokkal. Az észak és dél közötti, hagyományosnak mondható pénz- és gazdaságpolitikai különbségek sokkal kevésbé problémásak, mint a Nyugat- és Kelet-Európa közötti különbségek. Délen és keleten Kína egyre nagyobb befolyásra tesz szert, olyannyira, hogy néhány EU-tagállam már nem mer olyan döntéseket hozni, amelyek szembe mennek a kínai érdekekkel. Ez mindenhol látszik: Kína az egyetlen, valódi geopolitikai stratégiával rendelkező ország a világon.

Az Egyesült Királyságot Írország menti meg a “kemény Brexit” őrületétől

Fintan O’Toole – The Irish Times (Dublin)
Az egyezmény gyakorlatilag az egész Brexitet visszafordítja, annak egyetlen komponense – a “kemény ír-északír határ” elkerülése – miatt. A Sherlock Holmes-elvet követi: iktassuk ki a lehetetlent, és ami megmarad, legyen akármennyire furcsa, az lesz a megoldás. Az ír kormány – az EU által szilárdan támogatott – határozott kiállásának köszönhetően a “kemény határ” lett a meghatározó lehetetlen elem. A Brexit projektnek most fel kell karolnia azt, ami még múlt hétfőn is lehetetlennek látszott: az egész Egyesült Királyságban tükrözniük kell a vámunió és az egységes piac szabályait, az EU-ból való kilépés után is. Jogosan merül fel a kérdés: ha az Egyesült Királyság tükrözni fogja a vámunió és az egységes piac rendelkezéseit, akkor egyáltalán minek bajlódnak az egész kilépési hercehurcával?

Katalán, skót, flamand szeparatizmus – Brüsszel tehet róla?

Sarah Halifa-Legrand – Le Nouvel Observateur (Párizs)
Brüsszelnek nem érdeke, hogy újabb nemzetállamok jelenjenek meg. A katalán függetlenségi mozgalom vezetője, Carles Puigdemont semmit nem várhat Brüsszeltől, mert az EU nem akar újabb nemzetállamokat, hiszen épp az a célja, hogy semlegesítse azokat, hogy a döntések ne nemzetállami szinten, hanem Európa és az ő mintegy 250 régiója szintjén történjen. A különböző regionalista-szeparatista mozgalmak mindazonáltal jól jönnek az európai jogalkotás számára.

A Brexit hatása az európai terrorizmus elleni együttműködésre

Pierre Alonso – Libération (Párizs)
Az utóbbi időkben a merényletek számának megsokszorozódott, és politikai szándék irányul a hírszerzési szolgálatok védelmére. Ezért megnövekedtek az elvárások is az eredményességet illetően. Franciaországban sokkal erősebb ez az elvárás, mint korábban. Meglátjuk, hogy Nagy-Britanniában is tapasztalható lesz-e ez a jelenség. Az új politikai hatalmi viszonyok nagyobb fokú együttműködésre és több információ megosztására késztetik a szervezeteket.

Donald Trump, az EU megmentője?

Ivan Krastev – The New York Times
Ahogy Barack Obama EU-ról zengett hozsannái sem segítették az európai projekt támogatóit, úgy Trump Európa-ellenes retorikája sem kedvez a populistáknak. Az európai elit kihasználhatja a pillanatot, hogy az európai függetlenséget tűzze a zászlajára, miközben a nemzeti érdekekről beszél. Trump forradalma az Európa-barát nacionalizmus malmára hajtja a vizet. Mostanáig a szélsőjobb, illetve a szélsőbal voltak azok, akik helytelenítették az EU függőségét az Egyesült Államoktól. Most az EU-barátok azok, akik sürgetik egy európai hadsereg létrehozását, illetve egy független európai külpolitika megteremtését.