Európa

Grönland, Feröer-szigetek: Apró léptekkel a függetlenség felé

Simon Petite – Le Temps (Lausanne)
“A lakosság körülbelül fele-fele arányban megosztott – mondja Hans Andrias Sølvara, a Feröeri egyetem professzora. Egyrészről saját nyelvünk, életformánk és kultúránk van. Másrészről látjuk, hogy a 2008-as krízist azért érte túl a bankrendszerünk, mert szerves részét képezi a dán rendszernek, nem úgy mint például az izlandiaké.”

Franciaország: Macron és a művészet “puha hatalma”

Philippe Dagen, Cédric Pietralunga – Le Monde (Párizs)
Az államfő célja, hogy a kultúrát a “soft power”, a “puha hatalom” szolgálatába állítsa. Meggyőződése, hogy Franciaország kulturális öröksége a világversenyben olyan előnyt jelent, amit bolond lenne nem kiaknázni. “A kultúra segítségével olyan befolyás építhető ki, ami túlmutat a gazdasági és geopolitikai értelemben vett befolyáson”.

Közép-Európa új, konzervatív szövetsége

John O’Sullivan – The Spectator (London)
Bármelyik utat választják, a probléma ugyanaz marad: ha az elit nem hajlandó más embereket vagy társadalmi csoportokat egyenrangúként kezelni egy demokratikus rendszerben, akkor robbanékony ütközésre lehet számítani. Pierre Manent filozófus azt mondta, az európai politika végkimenetele a szalonképtelen nacionalista populizmus és az arrogáns kozmopolita centrizmus versengése. Vagy, az ő szavaival, a populista demagógiáé és a centrista fanatizmusé.

“Láthatjuk, mi történik ott, ahonnan az USA kivonul” – interjú a német külügyminiszterrel

Christiane Hoffmann, Klaus Brinkbäumer – Der Spiegel (Hamburg)
Már évek óta állandóan a többsebességes Európáról hallunk. Jó lenne, ha ez így lenne, mert ez legalább azt jelentené, hogy mindannyian ugyanabba az irányba haladunk, csak különböző sebességgel. Az igazság azonban az, hogy régóta többvágányos Európánk van, szerteágazó célokkal. Az észak és dél közötti, hagyományosnak mondható pénz- és gazdaságpolitikai különbségek sokkal kevésbé problémásak, mint a Nyugat- és Kelet-Európa közötti különbségek. Délen és keleten Kína egyre nagyobb befolyásra tesz szert, olyannyira, hogy néhány EU-tagállam már nem mer olyan döntéseket hozni, amelyek szembe mennek a kínai érdekekkel. Ez mindenhol látszik: Kína az egyetlen, valódi geopolitikai stratégiával rendelkező ország a világon.

Katalán, skót, flamand szeparatizmus – Brüsszel tehet róla?

Sarah Halifa-Legrand – Le Nouvel Observateur (Párizs)
Brüsszelnek nem érdeke, hogy újabb nemzetállamok jelenjenek meg. A katalán függetlenségi mozgalom vezetője, Carles Puigdemont semmit nem várhat Brüsszeltől, mert az EU nem akar újabb nemzetállamokat, hiszen épp az a célja, hogy semlegesítse azokat, hogy a döntések ne nemzetállami szinten, hanem Európa és az ő mintegy 250 régiója szintjén történjen. A különböző regionalista-szeparatista mozgalmak mindazonáltal jól jönnek az európai jogalkotás számára.