Der Spiegel

“Az elnyomás nem mindig látható” – látogatás Eritreában, “Afrika Észak-Koreájában”

Bartholomäus Grill – Der Spiegel (Hamburg)
A kormány propagandavezérének mindenre van gyors válasza, és minden statisztikai adatra a saját számaival felel. Ötezer menekült havonta? “Ez kitaláció. Nem több néhány száznál.” De miért menekülnek? “Mert az EU bárkinek megadja a menekültstátuszt. Ez a vonzóerő. A legtöbbjük egyszerűen csak külföldön akar dolgozni vagy tanulni. A migráció az emberi természet része, mindig is létezni fog.” Az emberi jogok földbe tiprása? “Vannak áthágások itt-ott, ahogy minden országban vannak, de az ENSZ-jelentés túlzó állításai sértések az országunkra nézve.” Drákói katonai és munkaszolgálat? “Lehet, hogy egyeseknek ez terhet jelent, de szükséges az ország fejlesztése és védelme céljából.”

Az orosz mentalitás misztériumai

Christian Neef – Der Spiegel (Hamburg)
A személyes felelősségtől való félelem? A másként gondolkodók kirekesztése? Beletörődés a sorsba? Kisebbségi komplexus a világ többi részével szemben? Ezek azok a vonások, amik ellen az államnak fel kellene lépnie. A kormány ehelyett rájuk erősít, mert a saját hasznára tudja őket fordítani.

Hatékony altruizmus: szív helyett ésszel

Anja Dilk – Der Spiegel (Hamburg)
Az emberek sokszor irracionálisan cselekszenek, vélik a hatékony altruisták. Nem csak egy matematika feladvány megoldásakor, de adományozáskor is. Például, amikor inkább katasztrófaövezetek emocionális képei, és nem a tények alapján döntenek. Lang “kognitív torzításokról” és “Mindware Gaps”-ről beszél, továbbá más, “észrevétlen akadályokról a racionális döntéshozatalban az emberi viselkedésben, melyeket döntéskutatási tanulmányok már többszörösen alátámasztottak.”

Miért sikerül Kanadának jobban a menekültek integrálása – és áll Európa rosszul a problémához

John Ralston Saul – Der Spiegel (Hamburg)
Miért tulajdonítok ekkora fontosságot az állampolgársági ünnepségnek? Mert azt közvetíti, hogyan viszonyulnak egy állam polgárai az újonnan érkezőkhöz. Elfogadják-e a bevándorlót individuumként, akit maguk közé fogadnak – vagy egy bizonyos rassz, kultúra vagy vallás képviselőjét látják benne? Az a feltételezés is, miszerint a muzulmánok nem tartoznak a mi nyugati civilizációnkhoz, egy ilyen általánosítás. Régebben a zsidókról beszéltek így a keresztények – vagy, a nagy vallásháborúk idején a katolikusok a protestánsokról. Ezek a kijelentések évszázadok óta szinte egyformán hangzanak, függetlenül attól, melyik oldalról jönnek. Mindig is hibásak voltak.