Vezetés

Lawrence Lessig: Az internetnek köszönhető szegmentálódás végzetes a demokráciára nézve

Catherine Petillon – France Culture (Párizs)
Azelőtt egy fizikai világban éltünk, ahol az utcán sétálva másfajta emberekkel is szembesültünk, illetve olyan gondolatokkal, amiket elutasítunk. A kibertérben egyre könnyebbé válik szegmentálni az embereket, vagyis bedobozolni őket a saját univerzumukba. Pedig az ellentétes eszmékkel való konfrontáció a demokrácia lelke. Ha az embereket hagyjuk egy olyan világban élni, ahol csak azt hallják, amit hallani akarnak, azzal a demokratikus elkötelezettség alapját romboljuk le. Ez valódi katasztrófa. És nem tudjuk, hogyan oldjuk meg ezt a problémát. Mivel példátlan, semmilyen jogi elvre vagy egyértelmű precedensre nem támaszkodhatunk a megoldás keresése közben.

A távdolgozás egyre elterjedtebbé válik

Benjamin Snyder – Backchannel
A befektetők egyre óvatosabbak, és a startupok a saját bőrükön érzik a megszorításokat. Sokan számítanak arra, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz. A startup-alapítóknak tehát egyre találékonyabbnak kell lenniük, hogy be tudják indítani a cégüket. Megszabadulhatnak a rezsiköltségektől, és ugyanannyi pénzért tehetségesebb munkaerőt kaphatnak, ha hagyják, hogy az emberek onnan dolgozzanak, ahonnan akarnak. Ez egyszerűen egy jó pénzügyi döntés.

Egy Zara-kabát 25 napig tartó útja a tervezőasztaltól a boltokig

Patricia Kowsmann – The Wall Street Journal (New York)
Némileg leegyszerűsítve, az Inditex sikerének titka a rövid átfutási idő: olyan modelleket tudnak kínálni a vásárlóknak, amik a konkurencia üzleteiből egyelőre hiányoznak. Ennek köszönhetően azt is megengedhetik maguknak, hogy a konkurenciánál drágábban adják termékeiket. A Zarára nem mint egy márkára érdemes gondolni, hanem mint egy kaméleonra, ami azonnal képes alkalmazkodni az aktuális trendekhez.

A sértődékeny hópehely-generáció a munkahelyen

Toby Young – The Spectator (London)
Számomra úgy tűnik, hogy a legnagyobb kihívást a mostani friss diplomások alkalmazásában az jelenti, hogy nem kommunikálnak valami jól a többi generáció tagjaival a munkahelyen. Az én, én én – generációt az fémjelzi, hogy megragadtak a kamaszkor és a felnőttkor közötti senkiföldjén. A “senkiföldje” kifejezést használtam, de valószínűleg a “biztonságos hely” jobban leírja, miről van szó, nyilvánvaló ugyanis, hogy előszeretettel időznek ott. Miért nem hajlandóak megtenni az utolsó lépést a felnőttkorba? Részben azért, mert mióta az eszüket tudják, a közösségi médiában élnek, ahol hozzászoktak ahhoz, hogy kizárólag a kortársaikkal kommunikálnak. Nehéz úgy felnőni, hogy az embernek fogalma sincs, hogyan kell a felnőttekhez beszélni.

Európa letérítése az önmegsemmisítés pályájáról, négy pontban

Loïc Armand, Bernard Spitz – Le Monde (Párizs)
Az Európai Unió és Kanada szabadkereskedelmi megállapodása körüli késlekedés az utolsó csepp a pohárban. A június 23-i Brexit után az európai projekt az önmegsemmisítés pályájára állt. Nem a populizmus szele által megérintett vallonok és a britek az egyedüli felelősök. Mindannyian felelősök vagyunk, valamint a vezetőink is, akik hagyták így elavulni ezt az eredetileg hattagú közösségre tervezett rendszert.
A francia vállalatok nevében a Medef megerősíti, hogy ha az Európai Unió nem létezne, akkor ki kellene találni. A jelenleg folyamatban lévő változások ugyanis kollektív reakciót igényelnek, legyen szó akár a demográfiai egyenlőtlenségekről, a migrációs nyomásról, a gazdasági óriások megjelenéséről, az ökológiai változásokról, vagy a digitális forradalomról. A béke állapotát nem vehetjük adottnak.