Üzleti

Ha az internet addiktív, miért nem szabályozzuk?

Michael Schulson – Aeon (Melbourne)
Az ideális digiverzumban a weboldalak azt kérdeznék a felhasználóktól, hogy mit akarnak valójában. Ha valaki mondjuk 15 percet akar eltölteni a régi barátai képeinek nézegetésével a Facebookon, akkor a Facebook segítene neki ebben, majd az idő elteltével finoman jelezné, hogy ideje továbbállni. Ha valaki két órát akar zavartalanul dolgozni a számítógépén, bejövő üzenetek nélkül, akkor a szerver visszatartaná a nem sürgős üzeneteket addig, amíg a munkára szánt idő le nem telik. Ha valaki pedig addig akar Angry Birds-özni, amíg kifolyik a szeme, akkor persze azt is megtehetné.

Imma Puig, a Barça pszichológusa: “Csak az önzők maradnak életben”

Borja Hermoso – El País (Madrid)
Néha azt hisszük, haragszunk valakire, pedig valójában magunkra haragszunk, mert nem értjük meg őt. Annyira fontos a büszkeségünk, hogy amikor nem értünk valakit, elintézzük annyival, hogy “Ez az ember őrült.” Közben nem vesszük észre, hogy minél jobban megértjük egymást, annál jobban tudjuk végezni a munkánkat, akármi is legyen az.

Készen áll-e a világ a lombikhúsra?

James McWilliams – Pacific Standard (Santa Barbara)
Ha a téma tudományos vagy gasztronómiai szempontból ezoterikusnak tűnik, akkor gondoljuk át még egyszer a dolgot. Az USA-ban évente több mint 10 milliárd szárazföldi állatot vágnak le. Egyszerűen nem lehet alábecsülni a lombikhús ökológiai és humanitárius jelentőségét.

Milyen hatással van a streaming a popzene hangzására?

Marc Hogan – Pitchfork (Chicago)
Egy dalt legalább 30 másodpercig kell streamelni ahhoz, hogy lejátszásnak számítson. A lejátszások száma alapján állítják össze a slágerlistákat, és állítólag a honoráriumok kifizetését is ehhez kötik. Ezért van az, hogy – bár a popban mindig is fontos volt -, a streaming korban élet-halál kérdés, hogy egy szám hogyan kezdődik el. A fülbemászó dallamokat már korán, egyszerre elsütik. Gyakori a grandiózus intró, amit a feszültség fenntartását szolgáló eszközök  követnek. Néhány szám, pl. az eredeti Despacito, a hallgató várakozásainak fokozására épít; mások, mint például a Despacito-remix Justin Bieberrel, már rögtön az elején bedobják a bombát, vagyis a vendégművészt.

“Mi emberek amúgy is csak két-három órát tudunk naponta hatékonyan dolgozni” – Egy cég, ahol öt óra a munkaidő

Camille Kündig – Watson (Zürich)
A szempontok valójában meglehetősen egyszerűek: amikor bent vagy az irodában, ne csak egyszerűen ott tartózkodj, erőltesd meg magad – ezért több szabadidő lesz a jutalmad. Az “elsőként jövök, utolsóként megyek” hozzáállás itt semmit nem hoz. Ami számít, hogy ittléted alatt mit teljesítesz. Ez azt is jelenti, hogy semmi facebookozás és on-line vásárolgatás.