Politika

Mexikó: Idén a külföldön élő állampolgárok is beleszólhatnak az elnökválasztásba

Jonathan Blitzer – The New Yorker (New York)
Közel 12 millió mexikói, vagyis az ország teljes népességének egytizede él az Egyesült Államokban. A kivándoroltak által hazaküldött pénz Mexikó egyik legnagyobb külföldi bevételi forrását jelenti. A tavalyi évben ez csaknem 29 milliárd dollárra rúgott – ez 9 milliárd dollárral több Mexikó nyersolaj-exportból származó éves bevételénél. Nagy arányú gazdasági kontribúciójukat tekintve az Egyesült Államokban élő mexikói emigránsok viszonylag csekély beleszólással bírnak a mexikói politikába. A kampányoló politikusok általában tudomást sem vesznek róluk.

Franciaország: Macron és a művészet “puha hatalma”

Philippe Dagen, Cédric Pietralunga – Le Monde (Párizs)
Az államfő célja, hogy a kultúrát a “soft power”, a “puha hatalom” szolgálatába állítsa. Meggyőződése, hogy Franciaország kulturális öröksége a világversenyben olyan előnyt jelent, amit bolond lenne nem kiaknázni. “A kultúra segítségével olyan befolyás építhető ki, ami túlmutat a gazdasági és geopolitikai értelemben vett befolyáson”.

Közép-Európa új, konzervatív szövetsége

John O’Sullivan – The Spectator (London)
Bármelyik utat választják, a probléma ugyanaz marad: ha az elit nem hajlandó más embereket vagy társadalmi csoportokat egyenrangúként kezelni egy demokratikus rendszerben, akkor robbanékony ütközésre lehet számítani. Pierre Manent filozófus azt mondta, az európai politika végkimenetele a szalonképtelen nacionalista populizmus és az arrogáns kozmopolita centrizmus versengése. Vagy, az ő szavaival, a populista demagógiáé és a centrista fanatizmusé.

“Láthatjuk, mi történik ott, ahonnan az USA kivonul” – interjú a német külügyminiszterrel

Christiane Hoffmann, Klaus Brinkbäumer – Der Spiegel (Hamburg)
Már évek óta állandóan a többsebességes Európáról hallunk. Jó lenne, ha ez így lenne, mert ez legalább azt jelentené, hogy mindannyian ugyanabba az irányba haladunk, csak különböző sebességgel. Az igazság azonban az, hogy régóta többvágányos Európánk van, szerteágazó célokkal. Az észak és dél közötti, hagyományosnak mondható pénz- és gazdaságpolitikai különbségek sokkal kevésbé problémásak, mint a Nyugat- és Kelet-Európa közötti különbségek. Délen és keleten Kína egyre nagyobb befolyásra tesz szert, olyannyira, hogy néhány EU-tagállam már nem mer olyan döntéseket hozni, amelyek szembe mennek a kínai érdekekkel. Ez mindenhol látszik: Kína az egyetlen, valódi geopolitikai stratégiával rendelkező ország a világon.

A szaúd-arábiai tisztogatás valójában felkészülés az olaj utáni időkre

Zeeshan Aleem – Vox
Távolról nézve Szaúd-Arábia és a többi Öböl menti állam, köztük az Egyesült Arab Emírségek, gazdaságilag legyőzhetetlennek tűnnek. Hatalmas olajkészleteik gazdag társadalmakat teremtettek, ahol a társadalmi elit szinte felfoghatatlan luxusban él. De az egyetlen árucikktől való függés igen sebezhetővé teszi ezeket az országokat. Bár Szaúd-Arábia mindig is tisztában volt vele, hogy diverzifikálnia kellene a gazdaságát, csak az elmúlt évek olajár-csökkenése kényszerítette rá, hogy valóban elmozduljon ebbe az irányba.