Politika

A szaúd-arábiai tisztogatás valójában felkészülés az olaj utáni időkre

Zeeshan Aleem – Vox
Távolról nézve Szaúd-Arábia és a többi Öböl menti állam, köztük az Egyesült Arab Emírségek, gazdaságilag legyőzhetetlennek tűnnek. Hatalmas olajkészleteik gazdag társadalmakat teremtettek, ahol a társadalmi elit szinte felfoghatatlan luxusban él. De az egyetlen árucikktől való függés igen sebezhetővé teszi ezeket az országokat. Bár Szaúd-Arábia mindig is tisztában volt vele, hogy diverzifikálnia kellene a gazdaságát, csak az elmúlt évek olajár-csökkenése kényszerítette rá, hogy valóban elmozduljon ebbe az irányba.

Az Egyesült Királyságot Írország menti meg a “kemény Brexit” őrületétől

Fintan O’Toole – The Irish Times (Dublin)
Az egyezmény gyakorlatilag az egész Brexitet visszafordítja, annak egyetlen komponense – a “kemény ír-északír határ” elkerülése – miatt. A Sherlock Holmes-elvet követi: iktassuk ki a lehetetlent, és ami megmarad, legyen akármennyire furcsa, az lesz a megoldás. Az ír kormány – az EU által szilárdan támogatott – határozott kiállásának köszönhetően a “kemény határ” lett a meghatározó lehetetlen elem. A Brexit projektnek most fel kell karolnia azt, ami még múlt hétfőn is lehetetlennek látszott: az egész Egyesült Királyságban tükrözniük kell a vámunió és az egységes piac szabályait, az EU-ból való kilépés után is. Jogosan merül fel a kérdés: ha az Egyesült Királyság tükrözni fogja a vámunió és az egységes piac rendelkezéseit, akkor egyáltalán minek bajlódnak az egész kilépési hercehurcával?

Könnyek a politikában: Trudeau-nak bejött

Gary Mason – The Globe and Mail (Toronto)
Egy olyan korban, amikor a toxikus férfiasság mindennapi beszédtéma, feminista miniszterelnökünk ismeri az érzelmeit, és nem fél kimutatni őket. A férfiasság egy másik fajtája ez, korunk tökéletes ellenszere. Trudeau ugyanakkor nem hagyott fel a hagyományos férfias értékekkel sem – őszinte rajongással viseltetik például a box iránt. Az emberek még mindig elvárják, hogy politikai vezetőik kemények legyenek, és Trudeau tisztában van ezzel. A nyilvános sírás sokak szemében továbbra is a kontrollvesztés, a törékenység jele. “Bízhatunk-e egy síró vezetőben?” – tette fel nemrég a kérdést egy szalagcímben a BBC.

Egy másik ázsiai narratíva: Japán-India tengely a kínai befolyás ellensúlyozására

Pallavi Aiyar – The Hindu (Csennai)
Nacionalista hajlamaitól függetlenül Abe tudja, hogy a remilitarizálás egyedül nem fog hatékony megoldást jelenteni Japán diplomáciai problémáira. Ha Tokió meg akarja akadályozni, hogy a régió behódoljon a Pax Sinica-nak, akkor erejét, tőkéjét, technológiai tudását és demokratikus hitelét bevetve szövetségeseket kell nyernie a régióban és azon túl is. Az infrastruktúra-mecénás Kínát a saját játékában kell legyőznie.

Tokiói kukásból a cseh szélsőjobb vezetője: Tomio Okamura-portré

Adéla Knapová – Reflex (Prága)
Egyszerre cseh patrióta, aki megvédi a nemzetet a migráns csőcseléktől, és bántalmazott japán. A hagyományos családmodell híve, aki a fiatalabb barátnőket kedveli. A politikai élet erkölcscsősze, aki milliókat költ arra, hogy ne vizsgálhassák át pénzügyeit… A 45 éves Tomio Okamura, tartalmi ürességével és a valóságot elfedő hazugságaival, korunk tipikus “terméke”.