Oktatás

A droghasználat következményeivel való riogatás káros is lehet

Mojca Lorenčič – Dnevnik (Ljubljana)
Egy előadásnak gyakorlatilag semmilyen hatása nincs a gyerek viselkedésére, mert túl gyorsan lecseng, az új ismeretek a célcsoportban nem szilárdulnak meg. A fiatalok lényegesen fogékonyabbak a szerek rövidtávú hatásairól szóló hírekre, mint azokra, amelyek azt elemzik, hogy mi lesz 20-30 év múlva a következmény. A dohányzás okozta rák a fiatalokat nem érdekli. Nincs értelme tehát a gyerekek fejét tömni a különböző szerek és más kockázatos viselkedések veszélyeiről szóló ismeretekkel.

Hogyan olvasunk és miért van annyi funkcionális analfabéta?

Daniel T. Willingham – The New York Times
A jelenlegi oktatási gyakorlat azt mutatja, hogy az olvasás-szövegértés teljesen félre van értve. Alapkészségként kezelik, amit egyforma sikerrel lehet alkalmazni bármilyen fajta szövegre. Pedig inkább az a helyzet, hogy a szövegértés szorosan összefonódik az általános tájékozottsággal. Ne az internetet, az okostelefonokat és az álhíreket okoljuk azért, mert az amerikaiak nem tudnak értőn olvasni. A tudatlanságot okoljuk. A folyamat megfordításához alapjaiban kell megreformálni az olvasásoktatást, az országos standard felmérők és az iskolai tantervek szintjén is.

Imma Puig, a Barça pszichológusa: “Csak az önzők maradnak életben”

Borja Hermoso – El País (Madrid)
Néha azt hisszük, haragszunk valakire, pedig valójában magunkra haragszunk, mert nem értjük meg őt. Annyira fontos a büszkeségünk, hogy amikor nem értünk valakit, elintézzük annyival, hogy “Ez az ember őrült.” Közben nem vesszük észre, hogy minél jobban megértjük egymást, annál jobban tudjuk végezni a munkánkat, akármi is legyen az.

Az egyet nem értés kihalófélben lévő művészete

Bret Stephens – The New York Times
Manapság azt vallják, hogy mivel a szavak stresszt okozhatnak, a stressznek pedig fiziológiai hatásai lehetnek, a stresszt okozó szavak a fizikai erőszakkal egyenértékűek. Az érzelmi védettség ára azonban az állandósult infantilizáció. A viták, amikre égető szükségünk lenne, ki vannak tiltva publikus térből, esélyt sem hagyva arra, hogy rendeződjenek. Még azok is, kik részt vennének a párbeszédben, hogy lássák, hova vezeti el őket, inkább meghátrálnak, nehogy valami “rosszat” mondjanak és megbélyegeztessenek. Attól való félelmükben, hogy megsértenek másokat, lemondanak arról a lehetőségről, hogy meggyőzzék őket.