Multimédia

A celebkultúra nem veszélytelen kikapcsolódás, hanem az üzleti gépezet alattomos eszköze

George Monbiot – The Guardian (London)
Ahogy a nagyvállalatok kevésbé kézzelfoghatóvá és személytelenebbé válnak, egyre nagyobb szükségük van emberi arcokra, amik összekötik őket a fogyasztókkal. Ezeknek az embereknek az a feladata, hogy azt sugallják, a logó mögött az irodaházaknál és excel-tábláknál izgalmasabb dolgok is rejlenek. Kölcsönadják érdekes személyiségüket az általuk képviselt nagyvállalatnak. De abban a pillanatban, hogy átveszik a csekket, amivel a személyiségüket megvásárolták, ugyanolyan feldogozottá és értelem nélkülivé válnak, mint a termék, amit reklámoznak.

Hamarosan véget ér az ingyenes zenelejátszás korszaka?

Marc Hogan – Pitchfork (Chicago)
A Napster előtt fizetnünk kellett, hogy azt hallgathassuk, amit akarunk, akkor, amikor akarjuk. A kalózkodás persze még mindig létező fogalom, de az elmúlt évtized igazi áttörését a zeneiparban az ingyenes, reklámok által támogatott, valós idejű lejátszás (streaming) lehetősége jelenti. Egyetlen kattintásra elérhető hatalmas zenei könyvtárak? Személyre szabott online rádióállomás? Van minden, bármikor elérhető – vezetés közben, a zuhany alatt, alvás, bulizás, munka vagy tanulás közben – , ráadásul, legalábbis első pillantásra, ingyen.

A cenzúrabarát “nemzeti internet” kiépítése Iránban

Collin Anderson – Backchannel
Az internet nem egy éteri felhő, hanem konkrét infrastruktúrát igényel, ami által viszont politikailag ellenőrizhető. A nemzeti interneten a szabályszegőket letartóztatják, a szervereket lekapcsolják. Ez sokkal hatékonyabb holmi szűrőprogramok használatánál. Iránban a nemzeti internet sokak életében pozitív gazdasági változást jelent, a kevésbé kézzel fogható személyes szabadság rovására. Ez az alku más országoknak is mintául szolgálhat, így ez a probléma Irán határain bőven túl nyúlik.