Multimédia

Milyen hatással van a streaming a popzene hangzására?

Marc Hogan – Pitchfork (Chicago)
Egy dalt legalább 30 másodpercig kell streamelni ahhoz, hogy lejátszásnak számítson. A lejátszások száma alapján állítják össze a slágerlistákat, és állítólag a honoráriumok kifizetését is ehhez kötik. Ezért van az, hogy – bár a popban mindig is fontos volt -, a streaming korban élet-halál kérdés, hogy egy szám hogyan kezdődik el. A fülbemászó dallamokat már korán, egyszerre elsütik. Gyakori a grandiózus intró, amit a feszültség fenntartását szolgáló eszközök  követnek. Néhány szám, pl. az eredeti Despacito, a hallgató várakozásainak fokozására épít; mások, mint például a Despacito-remix Justin Bieberrel, már rögtön az elején bedobják a bombát, vagyis a vendégművészt.

Steven Soderbergh új appja újradefiniálja a tévézés fogalmát

Angela Watercutter – Wired (San Francisco)
Az app lehetővé teszi nézői számára, hogy eldöntsék, milyen módon szeretnék megismerni egy utah-i síparadicsomban holtan talált mesekönyvírónő történetét (játssza: Sharon Stone). A néző minden egyes, változó hosszúságú szegmens megtekintése után választhat, hogy melyik szereplő nézőpontjából kívánja továbbkövetni a történetet, illetve, hogy merre szeretne továbbmenni. Akik a teljességre vágynak, és mindkét opciót meg szeretnék nézni, megtehetik; de arra is lehetőség van, hogy valaki a történeten végigszáguldva minél hamarabb megtudja, ki volt a tettes.

Akkor többé semmi szex? – A jelenleg zajló szexuális ellenforradalom következményeiről

Douglas Murray – The Spectator (London)
A szexuális etikett nem tudomány. Inkább improvizáció, egy igencsak tökéletlenül felállított csatatéren. A jog csak a legszélsőségesebb helyzetekben avatkozik közbe. Mindenhol máshol az illem gyakorlatáról beszélhetünk. Igaz, hogy jelenleg éppen az illemszabályokat gondoljuk újra. De mindezt ne egy ellenforradalmi bosszúvágytól megrészegült erkölcsi pánik közepette tegyük. Vagy ha mégis, akkor legalább egy kicsit gondoljunk bele, hova vezethet ez a mostani tömegsodrás.

A jövő analfabétái

Inés Dussel – Letras Libres (Mexikóváros)
Walter Benjamin A fényképészet rövid története c., 1931-ben kiadott művében azt írja, hogy a jövőben azok lesznek az analfabéták, akik nem tudják értelmezni a saját maguk által készített képeket. Ez az idő talán már el is érkezett a kényszeres szelfizéssel és a gépek által ellenőrzött utcai videkamerákkal, illetve a tudatlansággal, amivel a digitális világban mozgunk, melynek kódjai és felépítése egyre kevésbé átláthatóak számunkra, annak ellenére, hogy a készülékek egyre csillogóbb külsejűek.

“Szociális kreditrendszer” Kínában: minden kontroll alatt

Lea Deuber – Neon (Hamburg)
Hogy az egyes adatbankoknak milyen súlya van – a rendőrségi vezetői engedély, a személyes pénzügyek, a szociális hálózatokon tanúsított viselkedés – azt az állam a mai napig megtartja magának. De a következmények már láthatók: akinek jobb az értékelése, olcsóbb repülőjegyet vehet. Később, így az elképzelés, könnyebben igényelhet lakáshitelt, vagy gyermekeit jobb iskolába adhatja. “A megbízhatóak szabadon mozoghatnak a világban” – így a kínai jelmondat. A diszkreditáltak “minden lépését megnehezítjük”.