Kultúra

Kiemelkedni a tömegből: az analóg fotózás visszatérése

Olivier Laurent – Time (New York)
A modern filmes fotósok közül sokan a húszas- illetve harmincas éveikben járó portré- illetve esküvői fotósok, akik a filmet arra használják, hogy megkülönböztessék magukat a többitől. Képeiket így prémium termékként tudják árazni, hiszen egy filmre fotózott kép teljesen máshogy néz ki, más érzetet ad, mint egy digitális fénykép.

Politikai aktivizmus a 21. században: a fotelaktivizmustól a hacktivizmusig

Karen Villeda – Letras Libres (Mexikóváros)
Az internet korában újra kell gondolnunk a politikai aktivizmus fogalmát. Az információtúltengés korában a “fotelaktivizmus” alapszabálya a minimális erőfeszítés. Csak egy klikkbe kerül megosztani általunk életbe vágóan fontosnak vélt tartalmakat, amikkel a lehető legnagyobb hatást érhetjük el a kontaktlistánkon. Ezeknek az akcióknak a hatásköre azonban vitatható egy olyan országban, mint például Mexikó, ahol a legszegényebb államokban a lakosság mindössze 20%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel.

Az evés az új rock’n’roll, avagy hogyan vette át az étkezés a könnyűzene társadalmi és politikai szerepét

Tyler Cowen – Bloomberg (New York)
A zenére felkeltünk és táncoltunk, néha egy-egy követ is eldobtunk. Az étel, különösen borral vegyítve, az elteltségre, a megpihenésre felhívás. A legtöbb, ételről szóló beszélgetés hangsúlyozottan politikamentes, kerüli az ellentmondásos társadalmi ügyeket. Manapság azt mondhatjuk, hogy az étel a művelt néprétegek ópiuma lett. Divatos lett kihangsúlyozni egy-egy élelmiszerfajta különlegességét. Megfigyeltem, hogy mindez a fekete közösségekben nem jellemző, és ezek azok a csoportok is, ahol a zene bizonyos esetekben meg tudta tartani politikai jelentőségét.

Az éden keletre van: Franciák, akik Kelet-Európába emigrálnak a kulturális sokszínűség elől

Saïda Djerrada – Le Monde (Párizs)
Ezeknek az atipikus expatriótáknak szemmel láthatólag nincs ínyére a multikulti. Így van ezzel Gabriel is. A Felső-Savoyából származó, 35 éves pénzügyi szakember 2005-ben költözött Budapestre. A költözésnek köszönhető életminőségbeli javulást egyértelműen “a kulturális, illetve etnikai homogenitásnak” tudja be. “Ha túl sokféle ember keveredik, abból semmi jó nem sül ki.” – véli.

A brit-spanyol rivalizálás abszurd története, VIII. Henriktől a Gibraltárig

Giles Tremlett – The Guardian (London)
Az összes európai ország közül ma Spanyolország Nagy-Britannia legnagyobb rajongója. Puha Brexitet szeretnének. Brit bankok vannak spanyol tulajdonban. Elviselik a részeg turistákat, és nem bánják, hogy spanyolul egy szót nem beszélő angolok egész hordái – sokan közöttük az illegális bevándorlókhoz hasonlóan papírok nélkül – lepik el a tengerpartjaikat. Más szavakkal, Spanyolország igen toleráns velünk. De Gibraltárra még mindig igényt tart.