Kultúra

Franciaország: Macron és a művészet “puha hatalma”

Philippe Dagen, Cédric Pietralunga – Le Monde (Párizs)
Az államfő célja, hogy a kultúrát a “soft power”, a “puha hatalom” szolgálatába állítsa. Meggyőződése, hogy Franciaország kulturális öröksége a világversenyben olyan előnyt jelent, amit bolond lenne nem kiaknázni. “A kultúra segítségével olyan befolyás építhető ki, ami túlmutat a gazdasági és geopolitikai értelemben vett befolyáson”.

Jézus nem fehér volt, hanem barna bőrű, közel-keleti zsidó. Miért fontos ez?

Robyn J. Whitaker – The Conversation (Melbourne)
Számos egyház és kultúra Jézust barna vagy fekete bőrű férfiként jelenti meg. Az ortodox keresztények ikonográfiája sokban különbözik az európai művészettől, ha pedig egy afrikai templomba lépünk be, akkor valószínűleg afrikaiként ábrázolt Jézust látunk. De ilyeneket csak ritkán látni az ausztráliai protestáns vagy katolikus templomokban, és ez a mi veszteségünk. Ez lehetőséget teremt a mainstream keresztény közösségnek, hogy különválassza Jézus iránti odaadását a máshogy kinézők iránti könyörületességétől.

Ha az internet addiktív, miért nem szabályozzuk?

Michael Schulson – Aeon (Melbourne)
Az ideális digiverzumban a weboldalak azt kérdeznék a felhasználóktól, hogy mit akarnak valójában. Ha valaki mondjuk 15 percet akar eltölteni a régi barátai képeinek nézegetésével a Facebookon, akkor a Facebook segítene neki ebben, majd az idő elteltével finoman jelezné, hogy ideje továbbállni. Ha valaki két órát akar zavartalanul dolgozni a számítógépén, bejövő üzenetek nélkül, akkor a szerver visszatartaná a nem sürgős üzeneteket addig, amíg a munkára szánt idő le nem telik. Ha valaki pedig addig akar Angry Birds-özni, amíg kifolyik a szeme, akkor persze azt is megtehetné.

“A kávézókban már nem látni nőket” – iszlamizmus és antiszemitizmus Németországban és Franciaországban

Michaela Wiegel – Frankfurter Allgemeine Zeitung
“A kihívás abban áll, hogy ne tagadjuk le a problémát. Németországba rengeteg fiatal férfi érkezett, akik olyan országokból származnak, ahol a nők teljesen jogfosztottak, ahol mélyen gyökerező patriarchális hagyományok élnek, ráadásul évek óta szélsőséges iszlamista propagandának vannak kitéve. Ahogy Kamel Daoud algériai író olyan találóan megjegyezte, a csomagjaikban ezeket is magukkal hozzák. Ha komolyan vesszük ezeket a fiatalembereket, akkor gondoskodni kell arról, hogy változzon a helyzet. Úgy gondolom, hogy az is rasszista hozzáállás velük szemben, ha becsukjuk a szemünket a problémáikra. Nem mondhatjuk nekik, hogy nálatok ez így van és kész, mert rátok más törvények vonatkoznak. Ezzel csak a lenézésünket fejezzük ki.”

Hogyan olvasunk és miért van annyi funkcionális analfabéta?

Daniel T. Willingham – The New York Times
A jelenlegi oktatási gyakorlat azt mutatja, hogy az olvasás-szövegértés teljesen félre van értve. Alapkészségként kezelik, amit egyforma sikerrel lehet alkalmazni bármilyen fajta szövegre. Pedig inkább az a helyzet, hogy a szövegértés szorosan összefonódik az általános tájékozottsággal. Ne az internetet, az okostelefonokat és az álhíreket okoljuk azért, mert az amerikaiak nem tudnak értőn olvasni. A tudatlanságot okoljuk. A folyamat megfordításához alapjaiban kell megreformálni az olvasásoktatást, az országos standard felmérők és az iskolai tantervek szintjén is.