Kultúra

Ha az internet addiktív, miért nem szabályozzuk?

Michael Schulson – Aeon (Melbourne)
Az ideális digiverzumban a weboldalak azt kérdeznék a felhasználóktól, hogy mit akarnak valójában. Ha valaki mondjuk 15 percet akar eltölteni a régi barátai képeinek nézegetésével a Facebookon, akkor a Facebook segítene neki ebben, majd az idő elteltével finoman jelezné, hogy ideje továbbállni. Ha valaki két órát akar zavartalanul dolgozni a számítógépén, bejövő üzenetek nélkül, akkor a szerver visszatartaná a nem sürgős üzeneteket addig, amíg a munkára szánt idő le nem telik. Ha valaki pedig addig akar Angry Birds-özni, amíg kifolyik a szeme, akkor persze azt is megtehetné.

“A kávézókban már nem látni nőket” – iszlamizmus és antiszemitizmus Németországban és Franciaországban

Michaela Wiegel – Frankfurter Allgemeine Zeitung
“A kihívás abban áll, hogy ne tagadjuk le a problémát. Németországba rengeteg fiatal férfi érkezett, akik olyan országokból származnak, ahol a nők teljesen jogfosztottak, ahol mélyen gyökerező patriarchális hagyományok élnek, ráadásul évek óta szélsőséges iszlamista propagandának vannak kitéve. Ahogy Kamel Daoud algériai író olyan találóan megjegyezte, a csomagjaikban ezeket is magukkal hozzák. Ha komolyan vesszük ezeket a fiatalembereket, akkor gondoskodni kell arról, hogy változzon a helyzet. Úgy gondolom, hogy az is rasszista hozzáállás velük szemben, ha becsukjuk a szemünket a problémáikra. Nem mondhatjuk nekik, hogy nálatok ez így van és kész, mert rátok más törvények vonatkoznak. Ezzel csak a lenézésünket fejezzük ki.”

Hogyan olvasunk és miért van annyi funkcionális analfabéta?

Daniel T. Willingham – The New York Times
A jelenlegi oktatási gyakorlat azt mutatja, hogy az olvasás-szövegértés teljesen félre van értve. Alapkészségként kezelik, amit egyforma sikerrel lehet alkalmazni bármilyen fajta szövegre. Pedig inkább az a helyzet, hogy a szövegértés szorosan összefonódik az általános tájékozottsággal. Ne az internetet, az okostelefonokat és az álhíreket okoljuk azért, mert az amerikaiak nem tudnak értőn olvasni. A tudatlanságot okoljuk. A folyamat megfordításához alapjaiban kell megreformálni az olvasásoktatást, az országos standard felmérők és az iskolai tantervek szintjén is.

Milyen hatással van a streaming a popzene hangzására?

Marc Hogan – Pitchfork (Chicago)
Egy dalt legalább 30 másodpercig kell streamelni ahhoz, hogy lejátszásnak számítson. A lejátszások száma alapján állítják össze a slágerlistákat, és állítólag a honoráriumok kifizetését is ehhez kötik. Ezért van az, hogy – bár a popban mindig is fontos volt -, a streaming korban élet-halál kérdés, hogy egy szám hogyan kezdődik el. A fülbemászó dallamokat már korán, egyszerre elsütik. Gyakori a grandiózus intró, amit a feszültség fenntartását szolgáló eszközök  követnek. Néhány szám, pl. az eredeti Despacito, a hallgató várakozásainak fokozására épít; mások, mint például a Despacito-remix Justin Bieberrel, már rögtön az elején bedobják a bombát, vagyis a vendégművészt.

Neuroesztétika: egy új kutatási terület, ami elmossa a tudomány és a művészet közötti határvonalat

Faith A. Pak – The Harvard Crimson (Cambridge, Massachusetts)
A neuroesztétika az idegtudomány egyik innovatív, de ellentmondásos kutatási területe, ami segíthet megérteni, hogyan reagál agyunk a művészetre. Néhányan azonban kételkednek benne, hogy a tudomány bármit is mondhat az esztétikai élményekről. A Harvard Crimson utánajárt, merre tart a tudományág a Harvardon és máshol.