Közigazgatás

Mexikó: Idén a külföldön élő állampolgárok is beleszólhatnak az elnökválasztásba

Jonathan Blitzer – The New Yorker (New York)
Közel 12 millió mexikói, vagyis az ország teljes népességének egytizede él az Egyesült Államokban. A kivándoroltak által hazaküldött pénz Mexikó egyik legnagyobb külföldi bevételi forrását jelenti. A tavalyi évben ez csaknem 29 milliárd dollárra rúgott – ez 9 milliárd dollárral több Mexikó nyersolaj-exportból származó éves bevételénél. Nagy arányú gazdasági kontribúciójukat tekintve az Egyesült Államokban élő mexikói emigránsok viszonylag csekély beleszólással bírnak a mexikói politikába. A kampányoló politikusok általában tudomást sem vesznek róluk.

Az Egyesült Királyságot Írország menti meg a “kemény Brexit” őrületétől

Fintan O’Toole – The Irish Times (Dublin)
Az egyezmény gyakorlatilag az egész Brexitet visszafordítja, annak egyetlen komponense – a “kemény ír-északír határ” elkerülése – miatt. A Sherlock Holmes-elvet követi: iktassuk ki a lehetetlent, és ami megmarad, legyen akármennyire furcsa, az lesz a megoldás. Az ír kormány – az EU által szilárdan támogatott – határozott kiállásának köszönhetően a “kemény határ” lett a meghatározó lehetetlen elem. A Brexit projektnek most fel kell karolnia azt, ami még múlt hétfőn is lehetetlennek látszott: az egész Egyesült Királyságban tükrözniük kell a vámunió és az egységes piac szabályait, az EU-ból való kilépés után is. Jogosan merül fel a kérdés: ha az Egyesült Királyság tükrözni fogja a vámunió és az egységes piac rendelkezéseit, akkor egyáltalán minek bajlódnak az egész kilépési hercehurcával?

Katalán, skót, flamand szeparatizmus – Brüsszel tehet róla?

Sarah Halifa-Legrand – Le Nouvel Observateur (Párizs)
Brüsszelnek nem érdeke, hogy újabb nemzetállamok jelenjenek meg. A katalán függetlenségi mozgalom vezetője, Carles Puigdemont semmit nem várhat Brüsszeltől, mert az EU nem akar újabb nemzetállamokat, hiszen épp az a célja, hogy semlegesítse azokat, hogy a döntések ne nemzetállami szinten, hanem Európa és az ő mintegy 250 régiója szintjén történjen. A különböző regionalista-szeparatista mozgalmak mindazonáltal jól jönnek az európai jogalkotás számára.

Pénzért megvehető állampolgárság

Matthew Valencia – 1843 Magazine (London)
Az iparág legnagyobb ugrásának azonban az EU-s országok, különösen Málta és Ciprus belépése jelentette a piacra. Ciprus “néhány hónap alatt megszerezhető EU-s állampolgárság”-ot reklámoz, annak minden előnyével, köztük egészségügyi ellátással Európa-szerte. Cserébe még annyit sem követelnek meg, hogy az illető a szigeten éljen, országismereti- vagy nyelvvizsgát tegyen. Az adókedvezmények is vonzóak. Az ár viszont meglehetősen magas: 2 millió eurót kell értékpapírokba vagy ingatlanba fektetni. A program magyarázatot nyújt arra, miért épül annyi kínaiak vagy oroszok által birtokolt villa újabban a szigeten.

Seborga, Európa legkisebb hercegsége

Benedikt Peters – Tages-Anzeiger (Zürich)
Az egész a hatvanas években kezdődött. Giorgio Carbone, egy virágnemesítő beleásta magát a helytörténetbe. Ennek során rájött, hogy Seborga hivatalosan soha nem tartozott az államhatalom alá. Az adásvételi szerződést, mellyel a hercegség a 18. században az akkori uralkodó házhoz, a Savoyákhoz került volna, soha nem regisztrálták, így nem is érvényes.