KÖRNYEZET

Grönland, Feröer-szigetek: Apró léptekkel a függetlenség felé

Simon Petite – Le Temps (Lausanne)
“A lakosság körülbelül fele-fele arányban megosztott – mondja Hans Andrias Sølvara, a Feröeri egyetem professzora. Egyrészről saját nyelvünk, életformánk és kultúránk van. Másrészről látjuk, hogy a 2008-as krízist azért érte túl a bankrendszerünk, mert szerves részét képezi a dán rendszernek, nem úgy mint például az izlandiaké.”

A műanyag csomagolás rossz – de mi van, ha az alternatívák még rosszabbak?

Ross Clark – The Spectator (London)
A probléma az új keletű műanyag-fixációval pontosan ugyanaz, mint ami 20 éve volt a szén-fixációval. A környezetvédelmi törvényhozás egyetlen felkapott témára fókuszál, miközben senki nem veszi észre, hogy a javasolt megoldások, más módon ugyan, de még rosszabbá teszik a helyzetet. A Blair-kormány (az Európai Bizottsággal karöltve) a széndioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó igyekezetében arra bátorította az autósokat, hogy váltsanak át dízelre – akaratlanul jóváhagyva ezzel a halálosan mérgező nitrogén-dioxid kibocsátás növekedését.

A sáfránytermesztés új, meglepő helyszínei

Olivia Miltner – Ozy (Mountain View, Kalifornia)
Kanada első, kereskedelemmel is foglalkozó sáfrányfarmja 2014-ben nyitott meg Québecben. A tartományban azóta kb. 30-an foglalkoznak termesztéssel. Az Egyesült Államokban kb. 100 sáfrányfarm jött létre az elmúlt öt évben. Új-Zélandon a kormány abban bízik, hogy a sáfránytermesztésnek fontos szerepe lehet a jövőben a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Nagy-Britanniában 200 év kihagyás után, Koszovóban pedig uniós és amerikai támogatással termesztenek kiváló minőségű sáfrányt. Az EU sáfrányexportjának értéke 2000 óta majdnem megháromszorozódott.

Az ökológiai fenntarthatóság új mumusa: a hűtőszekrény

Julie Rambal – Le Temps (Lausanne)
“A hűtő mára a boltban vásárolt ipari termékek süllyesztőjévé vált, amiket aztán fokozatosan dobálunk ki a kukába, mert elfelejtkezünk róluk. Hét éve részesítem előnyben a rövid élelmiszerláncot: termelőktől vásárolok a piacon, vagy magam szedem, amit lehet. A legtöbb ilyen élelmiszer nem igényel hűtést. Ízletesebben táplálkozom, ezáltal az életminőségem is javult.”

Csatornahorror Londonban: harc a zsírszörnyetegek ellen

Feargus O’Sullivan – CityLab (Washington)
Érthető, hogy a londoni óriás zsírhegy miért került olyan sok országban címlapra: tökéletesen jelképezi mindazt, ami a városi fogyasztói társadalomban félresiklott. A hatalmas mennyiségű használt sütőzsiradék, azoknak a hulladékaival együtt, akiknek nem elég jó a wc-papír, egyre csak növekszik egy, a terhelést már most alig bíró rendszerben, amit egy letűnt kor igényeire terveztek.