Európa

Az Egyesült Királyságot Írország menti meg a “kemény Brexit” őrületétől

Fintan O’Toole – The Irish Times (Dublin)
Az egyezmény gyakorlatilag az egész Brexitet visszafordítja, annak egyetlen komponense – a “kemény ír-északír határ” elkerülése – miatt. A Sherlock Holmes-elvet követi: iktassuk ki a lehetetlent, és ami megmarad, legyen akármennyire furcsa, az lesz a megoldás. Az ír kormány – az EU által szilárdan támogatott – határozott kiállásának köszönhetően a “kemény határ” lett a meghatározó lehetetlen elem. A Brexit projektnek most fel kell karolnia azt, ami még múlt hétfőn is lehetetlennek látszott: az egész Egyesült Királyságban tükrözniük kell a vámunió és az egységes piac szabályait, az EU-ból való kilépés után is. Jogosan merül fel a kérdés: ha az Egyesült Királyság tükrözni fogja a vámunió és az egységes piac rendelkezéseit, akkor egyáltalán minek bajlódnak az egész kilépési hercehurcával?

Tokiói kukásból a cseh szélsőjobb vezetője: Tomio Okamura-portré

Adéla Knapová – Reflex (Prága)
Egyszerre cseh patrióta, aki megvédi a nemzetet a migráns csőcseléktől, és bántalmazott japán. A hagyományos családmodell híve, aki a fiatalabb barátnőket kedveli. A politikai élet erkölcscsősze, aki milliókat költ arra, hogy ne vizsgálhassák át pénzügyeit… A 45 éves Tomio Okamura, tartalmi ürességével és a valóságot elfedő hazugságaival, korunk tipikus “terméke”.

Katalán, skót, flamand szeparatizmus – Brüsszel tehet róla?

Sarah Halifa-Legrand – Le Nouvel Observateur (Párizs)
Brüsszelnek nem érdeke, hogy újabb nemzetállamok jelenjenek meg. A katalán függetlenségi mozgalom vezetője, Carles Puigdemont semmit nem várhat Brüsszeltől, mert az EU nem akar újabb nemzetállamokat, hiszen épp az a célja, hogy semlegesítse azokat, hogy a döntések ne nemzetállami szinten, hanem Európa és az ő mintegy 250 régiója szintjén történjen. A különböző regionalista-szeparatista mozgalmak mindazonáltal jól jönnek az európai jogalkotás számára.