Európa

Franciaország: Macron és a művészet “puha hatalma”

Philippe Dagen, Cédric Pietralunga – Le Monde (Párizs)
Az államfő célja, hogy a kultúrát a “soft power”, a “puha hatalom” szolgálatába állítsa. Meggyőződése, hogy Franciaország kulturális öröksége a világversenyben olyan előnyt jelent, amit bolond lenne nem kiaknázni. “A kultúra segítségével olyan befolyás építhető ki, ami túlmutat a gazdasági és geopolitikai értelemben vett befolyáson”.

Közép-Európa új, konzervatív szövetsége

John O’Sullivan – The Spectator (London)
Bármelyik utat választják, a probléma ugyanaz marad: ha az elit nem hajlandó más embereket vagy társadalmi csoportokat egyenrangúként kezelni egy demokratikus rendszerben, akkor robbanékony ütközésre lehet számítani. Pierre Manent filozófus azt mondta, az európai politika végkimenetele a szalonképtelen nacionalista populizmus és az arrogáns kozmopolita centrizmus versengése. Vagy, az ő szavaival, a populista demagógiáé és a centrista fanatizmusé.

“Láthatjuk, mi történik ott, ahonnan az USA kivonul” – interjú a német külügyminiszterrel

Christiane Hoffmann, Klaus Brinkbäumer – Der Spiegel (Hamburg)
Már évek óta állandóan a többsebességes Európáról hallunk. Jó lenne, ha ez így lenne, mert ez legalább azt jelentené, hogy mindannyian ugyanabba az irányba haladunk, csak különböző sebességgel. Az igazság azonban az, hogy régóta többvágányos Európánk van, szerteágazó célokkal. Az észak és dél közötti, hagyományosnak mondható pénz- és gazdaságpolitikai különbségek sokkal kevésbé problémásak, mint a Nyugat- és Kelet-Európa közötti különbségek. Délen és keleten Kína egyre nagyobb befolyásra tesz szert, olyannyira, hogy néhány EU-tagállam már nem mer olyan döntéseket hozni, amelyek szembe mennek a kínai érdekekkel. Ez mindenhol látszik: Kína az egyetlen, valódi geopolitikai stratégiával rendelkező ország a világon.

“A kávézókban már nem látni nőket” – iszlamizmus és antiszemitizmus Németországban és Franciaországban

Michaela Wiegel – Frankfurter Allgemeine Zeitung
“A kihívás abban áll, hogy ne tagadjuk le a problémát. Németországba rengeteg fiatal férfi érkezett, akik olyan országokból származnak, ahol a nők teljesen jogfosztottak, ahol mélyen gyökerező patriarchális hagyományok élnek, ráadásul évek óta szélsőséges iszlamista propagandának vannak kitéve. Ahogy Kamel Daoud algériai író olyan találóan megjegyezte, a csomagjaikban ezeket is magukkal hozzák. Ha komolyan vesszük ezeket a fiatalembereket, akkor gondoskodni kell arról, hogy változzon a helyzet. Úgy gondolom, hogy az is rasszista hozzáállás velük szemben, ha becsukjuk a szemünket a problémáikra. Nem mondhatjuk nekik, hogy nálatok ez így van és kész, mert rátok más törvények vonatkoznak. Ezzel csak a lenézésünket fejezzük ki.”

A droghasználat következményeivel való riogatás káros is lehet

Mojca Lorenčič – Dnevnik (Ljubljana)
Egy előadásnak gyakorlatilag semmilyen hatása nincs a gyerek viselkedésére, mert túl gyorsan lecseng, az új ismeretek a célcsoportban nem szilárdulnak meg. A fiatalok lényegesen fogékonyabbak a szerek rövidtávú hatásairól szóló hírekre, mint azokra, amelyek azt elemzik, hogy mi lesz 20-30 év múlva a következmény. A dohányzás okozta rák a fiatalokat nem érdekli. Nincs értelme tehát a gyerekek fejét tömni a különböző szerek és más kockázatos viselkedések veszélyeiről szóló ismeretekkel.