Amerika

Az emberi természet és az erőszak – Interjú Steven Pinkerrel

David Edmonds, Nigel Warburton – Pacific Standard (Santa Barbara)
Az emberek a hírekből szerzik a benyomásaikat arról, hogy mennyire vagyunk erőszakosak. A hírek pedig szisztematikusan elfogultak az “események” irányába, a trendszerű változások rovására, márpedig a kognitív pszichológiából tudjuk, hogy az emberek veszélyérzetére sokkal erősebb hatással vannak az élénk anekdoták, mint a statisztikai adatok. Gondoljunk bele: ha valaki álmában meghal 87 évesen; nem terem ott egy riporter az ágyánál, hogy bejelentse a világnak a hírt; és ha egy nagyobb városban már 35 éve nem dúlt háború, nem jelentkezik be onnan tévéstáb azzal, hogy “Itt vagyunk Angola fővárosában, ahol újabb év telt el háború nélkül.”

Evolúciótanítás a Bibliaövezetben – harc a tudományos analfabetizmus ellen

Sean Illing – Vox
A természettudományok oktatása, különös tekintettel az evolúcióra, hálátlan feladat az Egyesült Államoknak ebben a részében. Néhány közösségben ez azt jelenti, hogy szembe kell menni az emberek személyes identitásának középpontjában álló kultúrával, ami mély ellentmondásban áll a tudományos-materialista világnézettel. “A személyes identitás lebontása majd újraépítése egy igen szubjektív, sokszor fájdalmas élmény” – mondja Glaze. “Nagyon empatikusnak kell lenni ahhoz, hogy megértsük, miért tagadják olyan sokan az evolúciót annak ellenére, hogy tisztában vannak vele, hogy mi az.”

WikiLeaks: Julian Assange már egy évtizede elárulta, mire megy ki a játék

Andy Greenberg – Wired (San Francisco)
A kiszivárgások és hackelések szüntelennek tűnő áradatában Washingtonban már a legártatlanabb e-mail megfogalmazásánál is felmerül a szerzőben, hogyan fest majd a szöveg egy héttel később, amikor a WikiLeaks vagy a DCLeaks oldalain megjelenik. Sokan egyszerűen felhagytak az e-mail, mint kommunikációs csatorna használatával, törölték fiókjaikat, és komolyan fontolgatják a butatelefonok előnyeit. Julian Assange kijelenthetné, hogy nyert.

Feminista szemszögből: Melania Trump és Hillary Clinton, mint két női életút megtestesítői

Elspeth Reeve – New Republic (New York)
Melania Trumpról általában azért írnak a sajtóban, hogy az ő történetén keresztül láttassák új fényben a férjét, Donald Trumpot, hogy gúnyolódhassanak annak ízlésén, esetleg megvetésüknek adhassanak hangot szexista vélekedéseit illetően. Viszont kevés írás születik arról, hogy milyen lehet Donald Trump hölgypartnerének lenni. Eleve udvariatlanságnak tűnik ilyesmit kérdezni. Az általános vélekedés szerint ezeknek a hölgyeknek nem sok minden van a fejében. De ez hiba. Igenis érdemes időt szentelni arra, hogy végiggondoljuk, milyen lehet neki – hogy milyen lehet konkrétan Melaniának lenni -, illetve ennek fényében tekinteni Hillary Clintonra.