Amerika

Politikai gőg vagy mentális zavar?

Evan Osnos – The New Yorker
A szavazók illetve egyéb szereplők sokszor túl későn veszik észre az általuk választott vezető irracionális viselkedésének jeleit, mert ennek beismerése rossz fényt vetne döntésükre, melynek folytán az illető hatalmi pozícióba került.

Változó bevásárlási szokások: a boltok helyére raktár-elosztóközpontok lépnek

Erica E. Phillips – The Wall Street Journal (New York)
Sok városban lebontják a letűnt kor igényeit kiszolgáló épületeket, és helyükre hoteleket, irodaházakat és lakóingatlanokat építenek. A megmaradásért küzdő külvárosi plázákban a hangsúlyt áthelyezték az elegánsabb éttermi szolgáltatásokra, valamint az újfajta kikapcsolódási lehetőségekre (golf, falmászás, ejtőernyős-ugrás szimuláció).

Politikai aktivizmus a 21. században: a fotelaktivizmustól a hacktivizmusig

Karen Villeda – Letras Libres (Mexikóváros)
Az internet korában újra kell gondolnunk a politikai aktivizmus fogalmát. Az információtúltengés korában a “fotelaktivizmus” alapszabálya a minimális erőfeszítés. Csak egy klikkbe kerül megosztani általunk életbe vágóan fontosnak vélt tartalmakat, amikkel a lehető legnagyobb hatást érhetjük el a kontaktlistánkon. Ezeknek az akcióknak a hatásköre azonban vitatható egy olyan országban, mint például Mexikó, ahol a legszegényebb államokban a lakosság mindössze 20%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel.

Venezuela: Maduro előbb pusztítaná el az országot, mint hogy vesztesként távozzon

Nathaniel Parish Flannery – Forbes (New York)
A növekvő külső nyomás hatására a már létező törésvonalak elmélyülhetnek, különösen, ha a fenyegetések egyéni érdekeket érintenek a kormányzatban. Ugyanakkor még mindig Maduro rendelkezésére áll az összes olyan eszköz, amivel elháríthatja a lemondására vonatkozó felszólításokat. A hadseregre és a jogrendszerre is támaszkodhat. 2014 óta a legfelsőbb bíróság minden krízishelyzetben hozzá igazodott, a nemzetgyűlés autonómiájának eltörlésétől, a választások meg nem tartásán át, a kongresszus összes törvényjavaslatának elgáncsolásáig. Ez az eszköz nem fog egyhamar eltűnni a kezéből.

Az evés az új rock’n’roll, avagy hogyan vette át az étkezés a könnyűzene társadalmi és politikai szerepét

Tyler Cowen – Bloomberg (New York)
A zenére felkeltünk és táncoltunk, néha egy-egy követ is eldobtunk. Az étel, különösen borral vegyítve, az elteltségre, a megpihenésre felhívás. A legtöbb, ételről szóló beszélgetés hangsúlyozottan politikamentes, kerüli az ellentmondásos társadalmi ügyeket. Manapság azt mondhatjuk, hogy az étel a művelt néprétegek ópiuma lett. Divatos lett kihangsúlyozni egy-egy élelmiszerfajta különlegességét. Megfigyeltem, hogy mindez a fekete közösségekben nem jellemző, és ezek azok a csoportok is, ahol a zene bizonyos esetekben meg tudta tartani politikai jelentőségét.