Szerző archívumok

  • Fehér arcokat keresünk: “külföldikölcsönzés” Kínában

    Alice Yan – The South China Morning Post (Hongkong)
    Nem ritka, hogy kínai cégek külföldieket, különösen fehér nyugatiakat bérelnek fel, hogy képviseljék őket különböző PR-eseményeken. Sok kínai ugyanis a fehér arcokat az üzleti sikerrel és a globális szemlélettel társítja. A Kínában gyártott, de valamilyen módon a nyugathoz kapcsolódó – pl. nyugatias nevű, vagy fehér modell által reklámozott – termékeket jobb minőségűnek tekintik. Ez a jelenség lehetőséget kínál a külföldieknek, hogy pusztán a megjelenésükkel, végzettségüktől függetlenül, jó pénzt keressenek Kínában.

  • Az alázatos vezetők eredményesebbek, mint a nárcisztikus vezetők, mégis gyakran az utóbbiakat részesítjük előnyben. Miért?

    Margarita Mayo – The Harvard Business Review
    A gazdasági és társadalmi krízishelyzetek egyedülálló próbatételt biztosítanak a karizmatikus vezetők számára. A pánik és bizonytalanság ideális táptalajt nyújt a karizmatikus vezetők felemelkedésének. Ugyanakkor ezekben a helyzetekben hajlamosabbak vagyunk a nem megfelelő vezetőt kiválasztani. Krízis idején és egyéb, érzelmileg felfokozott helyzetekben inkább hajlamosak vagyunk romantikus színben látni a grandiózus, nárcisztikus vezetőket. Az ellentmondás abban rejlik, hogy emiatt aztán éppen olyan vezetőket választunk, akik valószínűleg nem hoznak sikert. Krízishelyzetekben könnyű elcsábulni a megmentő szuperhősöknek, akik a várakozásokkal ellentétben még mélyebbre taszíthatnak minket a bajban.

  • Hatékony altruizmus: szív helyett ésszel

    Anja Dilk – Der Spiegel (Hamburg)
    Az emberek sokszor irracionálisan cselekszenek, vélik a hatékony altruisták. Nem csak egy matematika feladvány megoldásakor, de adományozáskor is. Például, amikor inkább katasztrófaövezetek emocionális képei, és nem a tények alapján döntenek. Lang “kognitív torzításokról” és “Mindware Gaps”-ről beszél, továbbá más, “észrevétlen akadályokról a racionális döntéshozatalban az emberi viselkedésben, melyeket döntéskutatási tanulmányok már többszörösen alátámasztottak.”

  • A programozás sem nem könnyű, sem nem mulatságos

    Xavier de La Porte – France Culture (Párizs)
    Walter Vannini szerint nem a programozás jópofa és csillogó mivoltának hangoztatása a legjobb módja annak, hogy a fiatalok érdeklődését felkeltsék az informatika iránt. Ez egyrészt sértő az intelligenciájukra nézve, másrészt erősíti azt a nézetet, miszerint az előrejutáshoz nincsen szükség munkafegyelemre. Pedig “egy sornyi kód mindig több órányi mérlegelés eredménye.” Vannini szerint jobb lenne beismerni, hogy a programozás technikai és etikai szempontból is bonyolult dolog.

  • Modern szubkultúrák: Nem minden skinhead neonáci!

    Juliette Démas – Les Inrockuptibles (Párizs)
    A mozgalom eredetisége az karib-szigeteki fekete bevándorlók kultúrája – zene, öltözködés, viselkedés és nyelvezet – átvételében rejlett. Az első skinheadek egyfajta praktikus, semmint ideologikus osztályidentitást teremtettek maguknak, a modok és a nyárspolgárrá lett hippik ellenében. “A fehér és fekete fiatalok között soha nem tapasztalt összefogás jellemezte a skinhead kultúrát.”