Franciaország: Macron és a művészet “puha hatalma”

1280px-Eugène_Delacroix_-_La_liberté_guidant_le_peuple

Eugène Delacroix: A szabadság vezeti a népet (1830).

Philippe Dagen, Cédric Pietralunga – Le Monde (Párizs)

Emmanuel Macron a párizsi múzeumok arisztokráciáját látja vendégül az Elysée-palotában. A sèvres-i porcelán étkészleten tálalt menü: zöldségravioli libamájjal, fésűkagyló-ropogós fekete olajbogyóval. A Murat-szalon arany csillárjai alatt az államfőt és nejét, Brigitte-t, a Louvre, a Branly múzeum, az Musée d’Orsay, a Pompidou központ, a Guimet– és a Picasso múzeumok igazgatói ülik körbe.

Nem pusztán egy átlagos protokollebédről van szó. Az államfő célja, hogy a kultúrát a “soft power”, a “puha hatalom” szolgálatába állítsa. Meggyőződése, hogy Franciaország kulturális öröksége a világversenyben olyan előnyt jelent, amit bolond lenne nem kiaknázni. “A kultúra segítségével olyan befolyás építhető ki, ami túlmutat a gazdasági és geopolitikai értelemben vett befolyáson” – magyarázza. “A nemzetközi befolyásnak egy új nyelvezetét kell megalkotnunk, melynek a kultúra a részét képezi.”

Művészetek a hatalmi törekvések szolgálatában? A gondolat egyáltalán nem új keletű. 1963-ban André Malraux a Mona Lisát kísérte az Egyesült Államokba, a Kennedy-házaspár kérésére. 2010-ben Nicolas Sarkozy 297 darab, 19. századi királyi kéziratot adott vissza Dél-Koreának (a francia nemzeti könyvtár nagy bánatára). “Franciaország folyamatos kulturális diplomáciát folytat” – mondja Jean-Luc Martinez, a Louvre igazgatója. Példaként említi az abu dzabi-i Louvre-t, “amelyet Jacques Chirac óta minden elnök támogat”, illetve François Hollande fellépését a háború sújtotta országok kulturális örökségének védelme érdekében az UNESCO-ban és a G7-ben, mely szerepben “Macron elnök követi nyomdokait”.

Az elnöki rezidencián most azonban egy újszerű megközelítésről beszélnek. “A köztársasági elnök hosszú távra kíván tervezni. A kultúra segítségével nem politikai, hanem humán kapcsolatokat építhetünk ki a különböző országokkal.” Macron már a gyakorlatban is megkezdte ezt a fajta kapcsolatépítést. Egy januári brit-francia csúcstalálkozó alkalmával ígéretet tett arra, hogy Franciaország 2022-ig kölcsönadja Nagy-Britanniának a Bayeux-i kárpitot. A 68 méter hosszú, 11. századi hímzett faliszőnyeg a hastingsi csata jeleneteit ábrázolja, mely során Hódító Vilmos normandiai herceg meghódította Angliát. “Ez egy jelképes gesztus, amivel azt fejezzük ki, hogy a Brexit ellenére a kétoldalú kapcsolat országaink között továbbra is fennáll.” – magyarázza az Elysée diplomáciai testületének tagja. Mit sem számít, hogy a kárpit 950 éve nem hagyta el az országot, illetve hogy az állagmegóvás miatt több szakember aggodalmát fejezte ki.

És ez még csak a kezdet. Az európai kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében Macron utazó kiállítást vizionál az emblematikus jelentőségű európai műkincsekből. “Az európaiság érzése nem a gazdaságban vagy a biztonságpolitikában keresendő” – magyarázzák a tanácsadói. “A kultúra ezzel szemben a társadalmi hovatartozás egyik alapvető eleme. Az elnök a kultúrát újra az európai konstrukció központi elemévé kívánja tenni.”

Az államfő terve szerint az európai kultúra ikonikus műtárgyaiból álló vándorkiállítást az unió különböző országaiban mutatnák be. De a partnerekkel való egyeztetés még nem történt meg. “Ez egy eszköz az európaiság érzésének megerősítésére, egy meggyőzésen alapuló politikai stratégia” – lelkesednek az Elysée-ben.  De mely művekről is beszélünk? A spanyolok nemzeti egységét jelképező Guernicáról, amit alig engednek ki az országból? Az sem egyértelmű továbbá, hogy melyek az “európai” művek. Nehéz ma meghatározni a közös alapot – az antik görög kultúrát vagy a kereszténységet – mert ezzel kizárjuk azoknak a narratíváit, akik ma Európában élnek, de kultúrájukra sem a klasszikus antik kultúra, sem a kereszténység nem volt döntő hatással. Sokan vannak ők is.

Macron az építészeti kincseket is beveti diplomáciai céljai elérése érdekében. Nem sokkal megválasztása után a versailles-i kastélyban látta vendégül Vlagyimir Putyint, ahol együtt tekintettek meg egy kiállítást Nagy Péter cárról, aki történetesen háromszáz évvel ezelőtt tett hasonló látogatást ugyanott. A cél az volt, hogy jelezzék az orosz elnök felé: a két ország közötti kapcsolat régóta fennáll, és nem szakadhat meg az aktuális ellentétek miatt. “A hat órán át tartó diplomáciai találkozó bizonyára más hangulatban zajlott volna le, ha Párizsban kerül rá sor” – bizonygatja a tanácsos.

Április 8-án az államfő Mohamed bin Szalmánnal, Szaúd-Arábia koronahercegével egy privát látogatáson vett részt a Louvre Delacroix-kiállításán, ezt követően a múzeum-béli Café Richelieu-ben vacsoráztak, ahonnan kilátás nyílik a Napóleon-udvarra és Pei üvegpiramisára, ahol az államfő 2017-ben a saját győzelmét ünnepelte. Az Elysée szerint ez egy gesztus volt a közel-keleten központi szerepet játszó szaúdi vezető felé, egy eszköz “a két fél közötti személyes kapcsolat megteremtésére”.

A francia diplomácia más épületeket is rendszeresen “bevet” céljai elérése érdekében: a külügyminisztérium tulajdonát képező La Celle-Saint-Cloud kastélyban tavaly nyáron Líbia ügyében rendeztek nemzetközi csúcstalálkozót, decemberben pedig a száhil övi terrorizmus elleni harcról. Utóbbin többek között Angela Merkel és öt afrikai államfő is részt vett. Az államfő ezen kívül nemrég döntött egy 16. századi kastély (Villers-Cotterêts) felújításáról, melyet a francia nyelvű kultúra promóciójára fognak használni. “Ezek a helyszínek pompájukkal emelik az ország fényét”. Az államfő úgy véli, hogy Franciaország jelenleg nem aknázza ki eléggé a kulturális örökségét.

A múzeumigazgatók hivatalosan az elnök rendelkezésére állnak. “Mi mindössze az állam tulajdonát képezi műkincsek őrzői vagyunk. Az utaztatásnak köszönhetően azok az emberek is megismerkedhetnek a művekkel, akik nem tudnak eljönni hozzánk, és ez hozzájárul országunk jó híréhez.” – mondja a párizsi Cluny múzeum igazgatónője. A múzeum egyik fő attrakcióját, a Hölgy egyszarvúval kárpitsorozatot múzeuma négy hónapra adja kölcsön a sydney-i szépművészeti múzeumnak.

A múzeumok a tudományos együttműködésekben is részt vesznek. Jean-Luc Martinez előszeretettel beszél a “közös kulturális örökségről”, illetve azon együttműködésekről, amelyek az aktuális politikai krízis ellenére fennállnak, például Iránnal – ahol jelenleg a Louvre perzsa gyűjteményét állítják ki; vagy Tunéziával, ahol közös kiállítást terveznek a helyi Bardo múzeummal. Az al-ulai nabateus romok feltárása és helyreállítása pedig Franciaország és Szaúd-Arábia együttműködésével fog megtörténni, erről áprilisban történt bejelentés.

Amikor a műkincsek utaztatására terelődik a szó, már visszafogottabb a lelkesedés. Sokan aggódnak az állagmegóvás miatt. A Louvre például igyekszik megvétózni a Mona Lisa utaztatására irányuló elnöki elképzeléseket. Egyrészt nagy a sérülés kockázata: a vékony nyárfa deszka, amire a képet festették, már így is töredezik. Másrészt az utaztatás igen drága: a múzeum számításai szerint egy három hónapos út költsége mintegy 35 millió euróra rúgna. De tényleg megugorhatatlan akadályt jelent ez a csillagászati összeg? Hiszen éppen egytizede annak, amit egy szaúdi herceg fizetett a Salvator Mundi című Leonardo-képért 2017 novemberében. A számszerűsítés tehát lehet, hogy mégsem olyan meggyőző érv.

A Mona Lisa mellett a milói Vénusz utaztatása is aggályos. “Egy 2008-ban elvégzett gamma-sugaras vizsgálat során kiderült, hogy a szobrot a hasánál, a felszín alatt mindössze két centiméterre, két fémrúd fogja össze. A megmozdításáról szó sem lehet.” – figyelmeztet Jean-Luc Martinez. Hát A szabadság vezeti a népet c. ikonikus Delacroix-festménnyel mi a helyzet? “Minden erőfeszítésünk ellenére a festékréteg 2013-ban egy lens-i kiállítás során elkezdett leválni a vászonról. Többet nem adjuk ki a kezünkből.”

Mit mond erre az elnök hivatala? “Eltökéltségre és óvatosságra van szükség. Számunkra nincsen tabu, de nem szándékunk ráerőltetni az emberekre az akaratunkat.”. Mindenesetre a “feszültségkeltés” a kulturális életben valós szándékuk. “Vannak, akik a múzeumok vezetőségeit konzervatívnak tartják. Én ennek az ellenkezőjét szeretném hinni.” – jelentette ki az elnök az ebéd során, a miheztartás végett.

Megjelent: 2018. április 11.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Kultúra, Politika

Címkék:, , , , , , , ,

%d blogger ezt szereti: