A sáfránytermesztés új, meglepő helyszínei

Olivia Miltner – Ozy (Mountain View, Kalifornia)

Micheline Sylvestre nem nevezhető hagyományos sáfránytermesztőnek. A legtöbben általában kora hajnalban szedik le a virágokat. Ő vár vele, míg a harmat felszárad. Tavaly viszonylag korán esett le a hó: 300 virágot takarított be hólapátolás közben. Két éve pedig még karácsonykor is volt termés.

Van még egy különbség. Sylvestre ugyanis nem az évszázados sáfránytermesztő hagyományokkal rendelkező Iránban, Afganisztánban vagy Kasmírban él, hanem Kanadában, Montréaltól 110 km-re. Négy éve foglalkozik sáfránytermesztéssel. “Emporium Safran” nevű farmja egyike azon új sáfrányfarmoknak, melyek az utóbbi időkben jelentek meg Észak-Amerikában, Európában és Új-Zélandon. A termesztők egy egész új iparágat hoznak létre.

Kanada első, kereskedelemmel is foglalkozó sáfrányfarmja 2014-ben nyitott meg Québecben. A tartományban azóta kb. 30-an foglalkoznak termesztéssel. Az Egyesült Államokban kb. 100 sáfrányfarm jött létre az elmúlt öt évben. Tavaly márciusban a Vermonti Egyetem workshopot szervezett a termesztőknek. Új-Zélandon a kormány abban bízik, hogy a sáfránytermesztésnek fontos szerepe lehet a jövőben a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. Nagy-Britanniában 200 év kihagyás után, Koszovóban pedig uniós és amerikai támogatással termesztenek kiváló minőségű sáfrányt. Az EU sáfrányexportjának értéke 2000 óta majdnem megháromszorozódott.

“Hatalmas az érdeklődés a sáfrány iránt” – mondja Sylvestre. “Ez egy különös, izgalmas, kiszámíthatatlan termék.”

A sáfrány a világ legdrágább fűszereként ismert; az USA-ban kb. 6000 dollárba (kb. 1,6 millió forint) kerül kilója. Ez részben azzal magyarázható, hogy igen munkaigényes: egy kg fűszerhez kb. 165 ezer, kézzel leszedett virág szükségeltetik.

Bár jellemzően melegebb éghajlatokon termesztik – a világ összes sáfrányának kb. 85 %-a Iránból származik – a sáfrány hűvösebb éghajlatokon is megterem. A száraz, jól elkülöníthető évszakokkal rendelkező vidékeket kedveli, így pl. Kanadában is lehetséges a termelése. A sáfrányszezon ősszel kezdődik, termesztése tehát igen jól összeegyeztethető egyéb, már létező mezőgazdasági tevékenységekkel.

A sáfránynak jó piaca is van, mondja Arash Ghalehgolabbehbahani, a Vermonti Egyetem sáfránykutatója. 2016-ban az USA 46 tonna sáfrányt importált. A kereskedelemben kapható sáfrányt általában olcsóbb anyagokkal dúsítják, van tehát kereslet a magas minőség iránt. Ezt használják ki a Sylvestre-hez hasonló termesztők.

Jo Daley, férjével együtt, a maroknyi új-zélandi termesztő egyike. Daley először hobbinak szánta a dolgot, de végül komolyan belevágtak, és  a tervezett 500 hagyma helyett 40 000-et ültettek el. Eleinte szkeptikusak voltak, mert tudtuk szerint náluk délebbre még senki nem próbálkozott a termesztéssel. A sáfrány megmaradt, és mint később kiderült, az ízminősége rekordokat dönt. “Most már rengeteget termelünk” – mondja Daley.

Azonban még így is alig tudnak lépést tartani a kereslettel. Jelenleg elsősorban éttermeknek, kávézóknak, catering-cégeknek szállítanak be. Egyszerre nagyobb mennyiségekre is rendszeresen kapnak rendeléseket, de mivel a sáfránytermesztés még mindig afféle butik-iparágnak számít, Daley-ék nem is remélhetik, hogy teljesíteni tudják őket.

Az USA-ban történelme van a sáfránytermesztésnek: a pennsylvaniai amish közösségek már 300 éve foglalkoznak vele. Sylvestre találkozott is az egyik amish termesztővel a Vermonti Egyetem workshopján, ami mellesleg telt házas volt.

Az amerikai érdeklődés azonban messze túlmutat az amish közösségen. A Vermonti Egyetemen Ghalehgolabbehbahani  és Margaret Skinner entomológia-professzor létrehozták az Észak-Amerikai Sáfránykutatási és -fejlesztési Központot. Jelenleg 300-an vannak feliratkozva a levelezőlistájukra, ebből kb. 100-an aktív termesztők.

A sáfrány iránti megélénkült érdeklődés azt mutatja, hogy az emberek kezdik felismerni a benne rejlő gazdasági lehetőséget és megpróbálják összeegyeztetni a termesztését a már létező mezőgazdasági tevékenységeikkel.

A csúcsminőséget képviselő koszovói sáfrány termesztői a külföldi piacok felé tekintenek. Dél-Angliában évszázadokkal ezelőtt rengeteg sáfrányt termesztettek, de a kulináris trendek megváltozásával ennek mintegy 200 éve vége szakadt. Ezen mostanában a hobbi- és kereskedelmi termesztők igyekeznek változtatni. A svájci Mund falut az elmúlt évtizedben a sáfránytermesztés tette turisztikai célponttá.

Daley szerint az, hogy a sáfrány száraz éghajlaton is megterem, azt jelenti, hogy potenciálisan fontos szerepe lesz a jövőben szárazsággal fenyegetett Új-Zéland mezőgazdaságában. Az iráni termesztőkkel való beszélgetésekből kiderült, hogy a sáfránytermesztés régiói egyre inkább északabbra húzódnak. A melegebb vidékeken egyre nehezebb a termesztés, míg azokon a vidékeken, ahol korábban elképzelhetetlen volt, lehetségessé válik.

A sáfránytermesztéssel próbálkozók előtt persze kihívások is állnak. Az USA klímája általában véve nedvesebb, mint a sáfrány tipikus termőhelyeié, így nagyobb eséllyel fertőződhet meg pl. gombával. A rágcsálók is komoly problémát jelentenek. Ha az iráni vagy afganisztáni sáfrányimport olcsóbb a helyi termesztésnél, akkor gazdaságilag továbbra is ésszerűbb megoldás marad.

Ugyanakkor Skinner és Ghalehgolabbehbahani azon van, hogy megoldást találjanak a fenti problémákra. Nemrégiben megjelent tanulmányok szerint a sáfrány sikerrel alkalmazható az Alzheimer-kór, a depresszió és a premenstruációs szindróma kezelésében. Slyvestre és Daley reményei szerint ez is tovább fogja növelni a keresletet. Nem bánják, ha várniuk kell még. Elvégre a sáfrány íze is csak a betakarítás és szárítás után hónapokkal teljesedik ki. Sylvestre szavaival: “Olyan, mint a jó bor.”

Megjelent: 2017. november 22.

Eredeti cikk

Támogassa munkánkat!



Kategóriák:Innováció, Gazdaság, KÖRNYEZET

Címkék:, , , , , ,