Az Egyesült Királyságot Írország menti meg a “kemény Brexit” őrületétől

5565097_dc649bec

Brexit- és határőrzés-ellenes plakátok az ír-északír határon. Fotó: Eric Jones (CC BY-SA 2.0)

Fintan O’Toole – The Irish Times (Dublin)

Ha az Egyesült Királyság a jövőben a vámunióhoz fog igazodni, akkor minek lép ki egyáltalán az EU-ból?

Ne becsüljük alá a fontosságát annak, amit Írország most elért. Olyan eredményt eszközölt ki, ami egyrészt minimalizálja a Brexit által okozott károkat, másrészt az egész Brexit-projektet letéríti a szakadék felé vezető pályáról.

A történet sok furcsa fordulatot vett már, de ez a mostani mindegyik közül a legfurcsább: az angol-ír kapcsolat jelenkori történetének egyik leggondterheltebb két hete után Írország történelmi jelentőségű szívességet tett Nagy-Britanniának: megmentette a “kemény” Brexit őrületétől. A dolog iróniája, hogy a kilépésre szavazók által makacsul figyelmen kívül hagyott probléma végül döntően befolyásolta az egész kilépési projekt alakulását. Írország határozott kiállásával a tárgyalásokat a “puha Brexit” felé terelte. Most már sokkal valószínűbb, hogy Nagy-Britannia benn marad a vámunióban és az egységes piacon is. Az is egyre valószínűbbnek látszik, hogy nem lesz tényleges Brexit.

Ez a kivételes egyezmény gyakorlatilag az egész Brexitet visszafordítja, annak egyetlen komponense – a “kemény ír-északír határ” elkerülése – miatt. A Sherlock Holmes-elvet követi: iktassuk ki a lehetetlent, és ami megmarad, legyen akármennyire furcsa, az lesz a megoldás. Az ír kormány – az EU által szilárdan támogatott – határozott kiállásának köszönhetően a “kemény határ” lett a meghatározó lehetetlen elem. A Brexit projektnek most fel kell karolnia azt, ami még múlt hétfőn is lehetetlennek látszott: az egész Egyesült Királyságban tükrözniük kell a vámunió és az egységes piac szabályait, az EU-ból való kilépés után is. Jogosan merül fel a kérdés: ha az Egyesült Királyság a vámunió és az egységes piac rendelkezéseihez fog igazodni, akkor egyáltalán minek bajlódnak az egész kilépési hercehurcával?

A közös jelentés egyik nagy meglepetése, hogy a megfogalmazása valójában sokkal kedvezőbb Írországra nézve, mint azon hétfőn kiszivárgott szövegé, ami miatt az északír protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP) a pokol tüzével és kiátkozással fenyegetőzött, és amely további “összehangolt szabályozásra” hivatkozott Írország két része között. A végeredmény viszont sokkal egyértelműbb és határozottabb:  kimondottan a vámuniót és az egységes piacot jelöli meg a szabályzás alapjaként. “Kölcsönösen elfogadott megoldás hiányában az Egyesült Királyág fenntartja a teljes összehangoltságot az egységes piac és a vámunió szabályaival most és a jövőben; támogatja az Észak és Dél közötti kooperációt, az egész szigetet átfogó gazdaságot és az 1998-as (nagypénteki) egyezmény védelmét.”

A hangsúly “a jövőben”-en van: azt jelenti, hogy az EU-s szabályok változásaihoz a határ északi oldalán is igazodni fognak. Ez a trójai faló: ahhoz, hogy elkerüljék, hogy Észak-Írországból különálló szabályozási térség legyen, a szabályokat az Egyesült Királyság egészében az EU-s szabályokhoz kell igazítani. A képlet egyszerű: ha A egyenlő B-vel, és B egyenlő C-vel, akkor A egyenlő C-vel. Az “A” Írország pozíciója az egységes piacon és a vámunión belül; a “B” Észak-Írország teljes körű összehangoltsága a fentivel; a “C” pedig az Egyesült Királyság elköteleződése, miszerint nem különbözik Észak-Írországtól. London gyakorlatilag Belfast fogságába esett.

A dolgok teljes feje tetejére állásának lehetünk tanúi: ahelyett, hogy – a DUP vezetője, Arlene Foster javaslata szerint – Észak-Írország az Egyesült Királyság feltételei szerint kilépne az EU-ból; az Egyesült Királyságnak kell az északír feltételek szerint kilépnie az EU-ból. Gyakorlatilag erről szól ez a mostani megegyezés. Mindig is tudtuk, hogy az ír-északír határ igen porózus, de amit most keresztülcsempésztek rajta, az a Brexit-tárgyalások második fázisának alapját képezi: jussanak bármilyen egyezményre a kereskedelemre vonatkozóan, Nagy-Britannia nem nagyon térhet el a jelenleg is érvényben lévő vám- és piaci egyezményektől. Hogy egy Henry Fordidézetet alkalmazzunk a helyzetre: Nagy-Britannia olyan Brexitet csinál, amilyet csak akar, feltéve, hogy zöld lesz.

Számos következménye mellett mindez azt is jelenti, hogy a DUP blöffje nem jött be. Két, egymással ellentmondó dologhoz ragaszkodtak: 1. semmilyen speciális státusz Észak-Írországnak; 2. teljes kilépés a vámunióból és az egységes piacról. Ez az ellentmondás végigkísértette az egész Brexit projektet. A DUP-nak be kellett ismernie, hogy ha az első feltétel teljesül, akkor a második nem teljesülhet. Az Írország által kieszközölt megállapodás ugyan nem jelenti szükségszerűen, hogy az Egyesült Királyság bent marad a vámunióban és az egységes piacon. Mindössze arra kötelezi, hogy úgy viselkedjen, mintha benn maradt volna. A kettő közötti különbség azonban csak névleges. Nevezzék, aminek akarják – ha olyan a színe és a szaga, mint egy vámuniónak, és úgy is viselkedik, mint egy vámunió, akkor az bizony egy vámunió.

Éppen ezért a mostani megállapodás nem a Brexit-tárgyalások kezdetének a végét, hanem potenciálisan a Brexit végének a kezdetét jelenti. Ha az egyezmény érvényben marad – és nem sikerül megpuccsolni, lefújni a tárgyalásokat és megállapodás nélkül kilépni – , akkor az azt jelenti, hogy végleg összetörtek az álmok a teljes elszakadásról meg az EU-rendeletek béklyóinak levetéséről.

Ahogyan maguk a kilépéspártiak is fogalmaztak: ha Nagy-Britannia nem szakad el teljesen, akkor mi értelme kilépni? Írország most rámutatott a nyilvánvaló válaszra.

Megjelent: 2017. december 8.

Eredeti cikk

Támogassa munkánkat!



Kategóriák:Európa, Gazdaság, Közigazgatás, Politika

Címkék:, , , , , ,