Könnyek a politikában: Trudeau-nak bejött

Gary Mason – The Globe and Mail (Toronto)

800px-Justin_Trudeau_speaks_during_the_2017_Invictus_Games_opening_ceremony_(37232249996)

Justin Trudeau. Fotó: EJ Hersom / DoD News (CC BY 2.0)

A kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau, egy érzelmekkel teli hetet tudhat maga mögött.

Néhány napja szívből jövő bocsánatkérést intézett az LMBT-közösség tagjaihoz az évtizedeken át tartó üldöztetés miatt, amit saját kormányuktól kellett elszenvedniük. A 20 perces beszéd alatt zsebkendővel itatta fel könnyeit. Néhány nappal előtte könnyes szemekkel kért bocsánatot Új-Fundland és Labrador bentlakásos iskolákba terelt, és ott származásuk miatt bántalmazott innu őslakosaitól.

Októberben Gord Downie, a The Tragically Hip nevű, ikonikus jelentőségű kanadai együttes énekesének halálakor beszélt könnyes szemekkel a riportereknek.

Trudeau sok mindenben különbözik elődeitől. Az egyik különbség, hogy nyíltan kimutatja érzelmeit. Nem esik nehezére elsírnia magát. Ha jól számolom, beiktatása óta legalább hétszer sírt, volt könnyes a szeme, vagy érzékenyült el a nyilvánosság előtt. Az is újdonság, hogy eddig senki sem kérdőjelezte meg a fenti gesztusok őszinteségét, vagy vetette fel, hogy hátsó szándék állhat mögöttük.

Kanada sztoikus miniszterelnökökhöz szokott. Páran még emlékeznek rá, hogy Jean Chrétien egyszer talán mintha elérzékenyült volna Auschwitzba tett látogatásakor (a jelenlegi miniszterelnök itt is könnyekig hatódott). De modern kori vezetőink közül igen kevesen könnyeztek a nyilvánosság előtt. Elképzelhetetlen lett volna például, hogy Stephen Harper, vagy akár Justin apja, Pierre Trudeau ilyen sebezhetőnek mutassa magát a kamerák előtt. (Justin e tekintetben inkább az anyjára, Margaretre ütött).

A könnyek és a politika nem mindig volt sikerrecept. Edmund Muskie elnökjelöltsége a demokrata párt színeiben néhány elejtett könnycsepp miatt hiúsult meg. Akkor az volt az általános vélekedés, hogy a könnyek egy vele született, veszélyes törékenységről árulkodnak. Mindez Bill Clinton alatt kezdett megváltozni, akinek merőben más okokból lábadt könnybe a szeme. A közvélemény-kutatásokból viszont kiderült, hogy a könnyek segítettek megszólítani a női szavazókat. Clinton 1996-os kihívója, Bob Dole, levonta a következtetéseket. Az egyébként szélsőségesen visszafogott politikus hirtelen nem bánta, ha látják, amint épp a szemeit törölgeti.

A mai politikusok közül az előző amerikai elnök, Barack Obama hasonlít leginkább a jelenlegi kanadai kormányfőre, amennyiben egyáltalán nem fél kimutatni érzelmeit a világ előtt. Az egyik legemlékezetesebb eset egy sajtótájékoztató alkalmával történt. A newtown-i iskolai lövöldözésről kezdett beszélni, a meggyilkolt kisgyerekekről. “Elsősök voltak” – mondta fejcsóválva. Miközben csorogtak az arcán a könnyek, az ember nem tudott nem arra gondolni, mennyire szokatlan látni, hogy a világ legnagyobb hatalommal rendelkező személye ilyen nyíltan kinyilvánítja érzelmeit. (Donald Trump erre genetikailag képtelennek tűnik.)

Úgy vagyunk “beprogramozva”, hogy egy síró személy látványára empatikusan reagálunk. Mindig is lesznek azonban, akik gyanakvással lesznek a politikusok könnyei iránt. Keveseket hatott meg például Hillary Clinton elérzékenyülése egy 2008-as kampány alkalmával. A New York Times újságírója egyenesen azzal vádolta, hogy “a női áldozat szerepében próbál lavírozni”. Sokak szerint számítónak és hiteltelennek tűnt.

Úgy gondolom, Trudeu-nak jól állnak a könnyek. Egy olyan korban, amikor a toxikus férfiasság mindennapi beszédtéma, feminista miniszterelnökünk ismeri az érzelmeit, és nem fél kimutatni őket. A férfiasság egy másik fajtája ez, korunk tökéletes ellenszere. Trudeau ugyanakkor nem hagyott fel a hagyományos férfias értékekkel sem – őszinte rajongással viseltetik például a box iránt. Az emberek még mindig elvárják, hogy politikai vezetőik kemények legyenek, és Trudeau tisztában van ezzel. A nyilvános sírás sokak szemében továbbra is a kontrollvesztés, a törékenység jele. “Bízhatunk-e egy síró vezetőben?” – tette fel nemrég a kérdést egy szalagcímben a BBC.

Ha egy női miniszterelnök fakadna ilyen gyakran könnyekre, vajon ugyanezt a bánásmódot kapná? Nem hiszem. Margaret Thatchert könyörtelenül kigúnyolták, mert sírva fakadt, amikor kiköltözött a Downing Street 10-ből. A nők már hozzászokhattak a kettős mércéhez.

Arthur Miller drámaíró mondta egyszer, hogy a politikusok semmiben nem különböznek a színészektől. A volt drámatanár Trudeau valószínűleg tisztában van ezzel. Ronald Reagan hollywoodi tapasztalatai kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy elnöksége alatt remekül kommunikált. Abe Lincolnt mesélőként töltött évei később nagy szónokká tették. Minden a közönséggel való kapcsolatteremtésen múlik.

A Primary Colors c. könyvben a fiktív Bill Clinton mondja: olyan jelöltre van szükség, aki “érti a játék érzelmi részét”. Justin Trudeau jól érti, és nem fél kimutatni.

Megjelent: 2017. november 30.

Eredeti cikk

 



Kategóriák:Amerika, Életmód, Politika

Címkék:, ,