Egy másik ázsiai narratíva: Japán-India tengely a kínai befolyás ellensúlyozására

Pallavi Aiyar – The Hindu (Csennai)

A régióban az USA kivonulásával keletkezett űrt Japán tölti be.

Japán régóta anomáliának számít: gazdasági szempontból nagyhatalom, geostratégiai szempontból egy törpe. Kína izmosodása és a Trump által vezetett USA kiszámíthatatlansága azonban arra kényszeríti Tokiót, hogy felébredjen diplomáciai Csipkerózsika-álmából és újragondolja szerepét Ázsiában. Új biztonsági párbeszédek kezdeményezésével és multilaterális kereskedelmi egyezmények tető alá hozásával Japán elkezdte átvenni a vezető szerepet, amiből az USA, “Amerika az első” politikájának értelmében visszavonult.

Japán potenciálisan robbanékony szomszédságban helyezkedik el, és már nem hisz abban, hogy pusztán az USA védőernyőjére támaszkodva érvényesítheti érdekeit. Tarō Konō külügyminiszter októberben azt nyilatkozta: “Olyan korszakot élünk, amelyben a Japán diplomáciának hatást kell gyakorolnia, egy nagy stratégiai kép felrajzolásával.”

Japán új külpolitikájának egyik része a katonai normalizáció, ugyanakkor még ha el is fogadják az ország pacifista alkotmányának Abe Sinzó miniszterelnök által javasolt felülvizsgálatát, a szigetország katonai ereje korlátozott marad. Az alkotmánymódosítás egyszerűen elismerné Japán régóta létező honvédelmi erejének jogszerűségét. A támadó fegyverek illetve a megelőző támadások továbbra is tiltottak maradnának.

Kína ellensúlyozása

Nacionalista hajlamaitól függetlenül Abe tudja, hogy a remilitarizálás egyedül nem fog hatékony megoldást jelenteni Japán diplomáciai problémáira. Ha Tokió meg akarja akadályozni, hogy a régió behódoljon a Pax Sinica-nak, akkor erejét, tőkéjét, technológiai tudását és demokratikus hitelét bevetve szövetségeseket kell nyernie a régióban és azon túl is. Az infrastruktúra-mecénás Kínát a saját játékában kell legyőznie.

Kína felemelkedése nagyrészt a globális kereskedelemben játszott elengedhetetlen szerepével magyarázható. Ugyanakkor Japán is kereskedelmi nagyhatalom, és a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) regionális platformján vezetői szerepre tör. Amióta az USA kilépett az egyezményből, elsősorban Japán tartja egyben azt. A novemberi, Vietnámban megrendezett Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés csúcstalálkozón Japán rá tudta venni a maradék 11 országot, hogy az “alapelemekben” megegyezzenek. Céljuk, hogy a térség kereskedelmi szabályait ők diktálják, nem pedig Kína a saját TPP-alternatívái útján, mint amilyen például a Peking által támogatott Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP).

Mindezzel egy időben Japán növeli a segítségnyújtást és a befektetéseket Délkelet-Ázsiában. Vasútvonal Manila mellett, tengeri kikötő Kambodzsában, segítség a fülöp-szigeteki Marawi újjáépítésében – csak néhány példa a sokból. Vietnám első számú fejlesztési segélyezőjeként Hanoiban egy új repülőtéri terminál megépítésében és Ho Si Minh-város első metróvonalának megépítésében is szerepet vállalt.

Abe nemrég 1 billió jent (8,7 milliárd dollár) ígért oda a Fülöp-szigeteknek az elkövetkezendő öt évre infrastruktúrafejlesztés céljából. A főbb délkelet-ázsiai országokban a japán befektetések évi átlagösszege 2011-től 2016-ig kétszerese a 2006 és 2010 közötti összegeknek.

A japán értékesítők az egyik szemüket mindig Kínán tartják, azokra az értékekre helyezve a hangsúlyt, amik Peking gyenge pontjainak számítanak: biztonság, megbízhatóság, a helyi lakosság előnyét szolgáló megoldások.

Közeledés India felé

Kína 900 billió dolláros “Övezet és út kezdeményezés” nevű, eurázsiai infrastrukturális fejlesztési kampánya odadobott kesztyű Japánnak, amit utóbbi fel is vett azzal, hogy elkezdett közeledni Indiához, a régió egyetlen országához, amely súlycsoportban Kínával egy lapon említhető.

Japán és India bejelentették az “Ázsia-Afrika Növekedés Folyosó” létrejöttét, melynek célja, hogy az indiai-csendes óceáni országokat Afrikával összekötő tengeri közlekedési folyosókat hozzanak létre. Mindemellett Japán együttműködik Indiával olyan harmadik országokban végzett infrastrukturális fejlesztési projektekben, mint például az iráni Chabahar kikötő, a srí lankai Trincomalee kikötő, illetve egy lehetséges közös fejlesztés a thai-mianmari határon található Dawei kikötőn.

Japán 17 milliárd dollárnyi szerződést zsebelt be India első nagy sebességű, Mumbai és Ahmadábád között futó vasútvonalának megépítésekor. Tokió ezenkívül egyéb fejlesztési projektekbe is fektet északkeleten, valamint az Andamán- és Nikobár-szigeteken. Ezen felül a japán országgyűlés idén jóváhagyta a Japán-India civil nukleáris energiamegállapodást. Jelenleg folynak a tárgyalások arról, hogy az indiai haditengerészet japán gyártmányú tengeralattjárókat és kereső-mentő repülőgépeket vásárol.

Egy “négyes” létrehozása

Szabad és nyitott Indo-Csendes óceán – a Japán és az USA által mantrázott megfogalmazás Indiát főszerepbe helyezi a Csendes-óceáni térségben. Ez a válasz a kínai haditengerészet terjeszkedése és Peking dél-kínai tengeri területi követelései feletti aggodalmakra. Megjegyzendő, hogy utóbbi területeken halad át a japán energiaellátás döntő része.

Ez tehát a kontextus, melyben a Tokió által ösztönzött négyoldalú párbeszéd Japán, az USA, India és Ausztrália között értelmezendő. A cél egy demokratikus érdekek által vezérelt közösség létrehozása a régióban.

Tokió azért fejleszti bilaterális kapcsolatait, mert egy multilaterális rendszert kíván létrehozni a régióban. Mint Németország a 2. világháború után, Japán is tisztában van azzal, hogy egyoldalú intézkedéseiről változatlanul mindenkinek a katonai terjeszkedés jutna eszébe. Ugyanakkor ha nem tesz őszinte lépéseket a múltbeli agressziók jóvátételére – a jelek szerint Abe ebben egyáltalán nem érdekelt – Japán próbálkozásai a jövő formálására továbbra is korlátok közé lesznek szorítva.

Megjelent: 2017. december 1.

Eredeti cikk



Kategóriák:Ázsia, Gazdaság, Politika

Címkék:, , , , , , ,