Tokiói kukásból a cseh szélsőjobb vezetője: Tomio Okamura-portré

Praha,_Václavské_náměstí,_říjnová_demonstrace_proti_přijetí_uprchlíků,_Tomio_Okamura_II

Tomio Okamura. Fotó: Aktron / Wikimedia Commons (CC BY 4.0)

Adéla Knapová – Reflex (Prága)

Egyszerre cseh patrióta, aki megvédi a nemzetet a migráns csőcseléktől, és bántalmazott japán. A hagyományos családmodell híve, aki a fiatalabb barátnőket kedveli. A politikai élet erkölcscsősze, aki milliókat költ arra, hogy ne vizsgálhassák át pénzügyeit… A 45 éves Tomio Okamura, tartalmi ürességével és a valóságot elfedő hazugságaival, korunk tipikus “terméke”.

Csehország elnöke akar lenni. Államosítani akarja a televíziót és a rádiót. Közvetlen demokráciát akar, és nem hagyja, hogy bárki a szavába vágjon. Ki nem állhatja a médiát, mégis gyakran szerepel benne. A félig japán, félig cseh politikus radikális iszlám- és bevándorlásellenes álláspontot képvisel. Vezetője a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Pártnak (SPD), melyet azután alapított, hogy a Hajnal pártból, melynek szintén alapítója volt, kirakták. A szavazatok 10,64 %-ával a negyedik helyre befutó SPD volt az októberi cseh parlamenti választások meglepetése. Ez az eredmény Okamurát erős pozícióba helyezi a győztes Andrej Babiš kormányalapító tárgyalásain.

Kukásból lett milliomos

Okamura Tokióban született cseh anya és japán apa gyermekeként. Három fiúgyermekből ő a középső. Gyermekkora nagy részét Japánban töltötte, de az általános iskolát már Csehszlovákiában fejezte be. Nem sokkal azután, hogy visszatértek édesanyjuk szülőföldjére, utóbbi betegsége miatt az öccsével együtt egy időre gyermekotthonba került. Elmondása szerint itt bántalmazták, ezért 22 éves koráig dadogott.

Vegyészeti középiskolába járt, majd 18 évesen visszatért Japánba, ahol már nem folytatta tanulmányait. Kukásként, majd egy moziban pattogatott kukorica-árusként talált munkát. Elmondása szerint Japánban hátrányos megkülönböztetésben részesült, nem volt számára jövő, ezért visszatért Csehországba. Itt sikeres üzleti vállalkozásba kezdett: utazási irodát nyitott elsősorban japán ügyfelek számára. Később japán termékeket forgalmazó üzletek, egy szoftvercég és gasztronómiai vállalkozások társtulajdonosa is lett. 2012-ben, felhasználva médiakapcsolatait, indult a szenátusi választásokon, majd a sikerén felbuzdulva úgy döntött, az elnökválasztáson is megméretteti magát. Nem sikerült elég aláírást összegyűjtenie, ezért a Legfelsőbb Bíróságnál fellebbezett.

2013-ban megalapította a Hajnal – Közvetlen Demokrácia Pártot, melynek elnökeként bejutott a Parlamentbe. Okamura több könyvet is írt, melyekben önéletrajzi anekdoták mellett életvezetési tanácsokkal látja el az olvasót: hogyan legyünk gazdagok, sikeresek, hogyan szerezzünk hatalmat és elismerést. Az első ilyen mű, melynek címlapján saját arcképe látható, a Český sen (Cseh álom) címet viseli. A szerző nem titkolja, hogy műveihez az ihletet Donald Trump publikációi adták, akire egyébként bizalmasan csak Donaldként utal.

Okamura anyagi jólétét jelzi, hogy a milliárdos Babiš és az arisztokrata Karel Scwarzenberg után ő a harmadik leggazdagabb cseh parlamenti képviselő. De éppen a pénz az, ami leginkább beárnyékolja gondosan felépített, tisztességes vállalkozói imázsát. A 2013-as választási sikereket követően a Hajnal párt kasszájába özönlöttek a milliók. Ugyanebben az időszakban 1 millió cseh korona (kb. 12,3 millió forint) vándorolt át havonta a pártkasszából Okamura egyik számlájára, állítólag marketing- és médiatanácsadói tevékenységek fejében. Okamura nem tudott kielégítő magyarázatot adni a klasszikus hűtlen kezelésnek látszó pénzmozgásokra, így kizárták a parlamenti csoportjából. Azzal védekezett, hogy pártja puccsot szervezett ellene. Néhány hónapnyi botrány után lemondott, kilépett a pártból, amire egyébként sem várt nagy jövő a pénzügyi csapás után. Ennek ismeretében meglehetősen pikáns, hogy Okamura egyik kampányszlogenje éppen a politikusok személyes, anyagi, és bűnügyi felelősségének visszaállítása volt.

Két évvel ezelőtt, a bizalmasai által elárult, de a becsületes csehek szebb jövőjéért kitartóan küzdő ember retorikájával felvértezve megalapította az SPD-t. A kampányában a cseh nemzet védelmezőjeként tüntette fel magát a migránsok és a csőcselék ellen. Nagy meglepetésre Okamura és felhergelt, önkritikára képtelen követői bejutottak a parlamentbe.

“Kisember”

Okamura pártjának fő témái a patriotizmus, a nemzeti büszkeség, a közvetlen demokrácia (Okamura méltatja a “mindenki kormánya” és a kommunizmus eszméit, utóbbit szerinte az “emberek” korrumpálták), a bevándorlásra vonatkozó törvények szigorítása, és a méltatlannak kikiáltott csoportokkal szembeni zéró tolerancia.  Az euroszkeptikus vezető a nemzetállam megerősödésében látja a jövőt, és büszkén osztozik Marine Le Pen radikális pártjának szellemiségében.

Okamura előszeretettel védelmezi a jogegyenlőség elvét. Azokat a “kisembereket” szólítja meg – miközben magát is annak tekinti -, akik mindig a vesztes oldalon állnak, különösen a kisebbségekkel szemben. A sikeres milliomosból tehát hirtelen kisember, becsületes átlagember lett.

Ha azonban valaki a saját állításaival állítja szembe, akkor a szüntelenül sulykolt értékek, mint bátorság, szavaink felvállalása, stb. egy pillantás alatt köddé válnak. Öt éve rágalmazásért perelt be egy újságírót, aki semmi mást nem tett, mint elismételte egy korábbi kijelentését, miszerint “végső megoldást keres a romakérdésre”.

Okamura szembefordult saját családjával is, akik nem tűnnek túl lelkesnek az eszméi iránt. Hallani sem akar például bátyjáról, Hayato-ról, aki, megelégelve, hogy családnevét Tomioval azonosítják, a kereszténydemokrata párt jelöltjeként indult a választásokon. Ugyanakkor Tomio Okamura előszeretettel hangsúlyozza, hogy a családnál semmi sem fontosabb. A választási eredmények kihirdetésénél arra kötelezte a fiát, hogy a kamerák előtt maradjon mellette. A filmesnek tanuló fiatalember viszont elhatárolódott apjától és az általa képviselt eszméktől.

Tomio Okamura gyakran utal a családra beszédeiben. A hagyományos családmodell és a “becsületes” emberek támogatása az SPD programjának fontos része. A hangsúly a “hagyományos” és a “becsületes” szavakon van, de hogy ezek mit is jelentenek pontosan, csak Okamura tudja, aki évek óta playboyként váltogatja nála sokkal fiatalabb barátnőit, és nem úgy tűnik, mint aki egyhamar meg akar állapodni. Viszont mára minden eddiginél közelebb került a szerephez, amiről mindig is álmodott: olyan politikus, akivel számolni kell. Hogy a közvélemény mit szól hozzá, azt nem tudjuk, de egy dologban biztosak lehetünk: kudarcaiért a rasszista előítéleteinket fogja okolni.

Megjelent: 2017. november 2.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Politika

Címkék:, , , , ,