A szögesdróttól a légkondicionálóig: találmányok, amik megalapozták a modern világot

air-conditioner-2438739_960_720

Derek Thompson – The Atlantic

Tim Harford közgazdász legújabb, a nagy történelmi áttöréseket jelentő találmányokról szóló könyve elmagyarázza, miért volt forradalmi jelentőségű a szögesdrót, hogy a papírpénz véletlenül született, illetve hogy az épületgépészeti megoldások serkentik a termelékenységet.

Nem is a hőségre, hanem a magas páratartalomra kerestek megoldást. 1902-ben a new york-i Sackett & Wilhelms nyomda dolgozóinak elege lett a fojtogató nyári levegőből, ami eldeformálta a lapokat és tönkretette a nyomatokat. A probléma megoldásához egy páratartalom-ellenőrző rendszerre volt szükség. A kihívásra egy Willis Carrier nevű fiatal mérnök felelt. Találmánya a levegőt sűrített ammóniával lehűtött tekercsek között áramoltatta. A gép csodálatosan működött, és a new york-i nyomdászoknak többé nem kellett aggódniuk a nyirkos papírlapok és az elfolyó tinta miatt.

Carrier viszont továbbment: felismerte, hogy a páratartalmat ellenőrző szerkezet a hőmérséklet kordában tartására is alkalmas. A Carrier Corporation, ami máig a világ vezető épületgépészeti berendezéseket gyártó cége, elkezdte tömegesen gyártani az első modern légkondicionáló berendezést. A légkondicionálás elterjedése a nyomtatásnál sokkal több mindenre volt hatással – a globális termelésre, a migrációra, még a politikára is.

A fenti történet – 49 más áttöréssel egyetemben – a tárgya Tim Harford közgazdász Fifty Inventions That Shaped The Modern Economy (Ötven találmány, ami átformálta a modern gazdaságot)  c. könyvének. Nemrég beszélgettem vele a könyvben szereplő legfontosabb ötletekről. A beszélgetésünket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért szerkesztve olvashatják.

Derek Thompson: Az emberek már Carrier találmánya előtt is régóta hűsölni vágytak, de az addigi próbálkozásaik meglehetősen szánalmasak voltak. A könyvben leírja, hogy a 19. században egy new england-i vállalkozás fűrészporral szigetelt hatalmas jégtömböket fuvarozott az ország többi részébe. A jég New England számára ugyanolyan exportcikk volt, mint Georgia államnak az őszibarack. Ha túl enyhe volt a tél, “jégéhínség” volt.

Tim Harford: Nehéz feladat volt lehűteni a dolgokat! A légkondicionálás feltalálása előtt fogni kellett valami nagyon hideget, és odavinni, ahol forróság volt. Ezzel aztán rengeteg bonyodalom volt. Például, amikor a vizeket elkezdték szennyezni, a szennyezőanyag úgyszólván csapdába esett a jégben. Amikor az úticélnál kiolvadtak, bűzlött a levegő körülöttük.

Thompson: Őszintén, hálával tartozunk Willis Carriernek. A légkondicionálás elterjedésének globális hatása szinte felfoghatatlan. Megváltoztatta a városok képét – lehetővé tette, hogy magas, üvegfalú felhőkarcolókat építsenek, ahol a felső emeleteken sem sülnek meg az emberek. Hatással volt a demográfiára: lehetővé tette a migrációt az ún. napfényövezetbe, Atlantába és Phoenixbe, Steven Johnson szerző szerint Ronald Reagan választási győzelme annak köszönhető, hogy a politikailag konzervatív nyugdíjasok leköltöztek délre és nyugatra.

Harford: Igen, de nagyon fontos globális szemszögből is megvizsgálni a dolgot. A légkondicionálás nem csak Amerikát formálta át, hanem az egész világot. Az olyan helyeken, mint Sanghaj vagy Szingapúr, a trópusi párás éghajlaton igen nyomorultul érzi magát az ember, mára viszont globális jelentőségű metropoliszokká lettek. Tanulmányok szerint az ember termelékenysége kb. 21 fokon csúcsosodik ki. Ez azt jelenti, hogy a légkondicionálás produktívabbá tett minket, valamint azzal, hogy Szingapúrban növekedett a népsűrűség, az emberek tovább dolgozhatnak, hozzájárulva a világ gazdagságához. De mindennek van árnyoldala is. A belső hőmérséklet csökken, de az egységek igen energiaigényesek, és hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.

Thompson: A könyvben szereplő első találmány az eke, ami forradalmasította a mezőgazdaságot. Azt írja, hogy “a mezőgazdasági bőség uralkodókat és alattvalókat, parancsolókat és szolgákat, és egyenlőtlen vagyonelosztást teremtett – mindez a vadászó-gyűjtögető társadalmakban ismeretlen volt.”

A második találmány a gramofon, ami lehetővé tette a legnépszerűbb énekeseknek, hogy az egész világon hallhassák hangjukat, így a helyi tehetségekből világsztárok lettek. Ez is olyan vagyonegyenlőtlenséget teremtett, ami a gramofon előtti társadalmakban nem létezett. Ön szerint a technológia a természeténél fogva szupersztár-effektust és egyenlőtlenséget teremt?

Harford: Itt két releváns kérdés van. Az első, hogy a technológia minden esetben növeli az egyenlőtlenséget? A második, a politika képes egyenlőtlenséget előidézni?

Az elsőre a válasz: nem. Híres példa a mechanikus szövőgép, amit a ludditák közismerten szétromboltak. Ezek a gépek a tulajdonosaikat tették gazdaggá. Ugyanakkor úgy gondolom, meglehet, hogy ezek a szövőgépek valójában csökkentették a jövedelemegyenlőtlenséget, mert az új gépeket alacsonyabban képzett munkaerő tudta kezelni, akik így több pénzt kerestek. Másfelől úgy gondolom, hogy a mai technológiák nagy része elfogult azok felé, akik már rendelkeznek bizonyos készségekkel, és ez erősíti a győztes-mindent-visz effektust.

De a technológia győzteseit sokszor a politika és a jog határozza meg. Bill Gates vagyona nem létezhetne az USA szellemi tulajdonra vonatkozó politikája nélkül, ami megvédte attól, hogy a szoftverét lemásolják. Politikai döntések tették őt a világ egyik leggazdagabb emberévé.

Előidézhet-e a politika egyenlőtlenséget? Természetesen igen. A jóléti állam előidézheti.

Thompson: A könyvben maga a jóléti (gondoskodó) állam is találmányként szerepel. A modern jóléti állam alapítóit, ön szerint, sokkal inkább érdekelte a hadviselés, mint a jólét. Otto von Bismarcknak egy odaadó hadseregre volt szüksége, amikor bevezette a nyugdíjat. Mussolini, hogy lenyomja szocialista riválisait, és hogy bebiztosítsa magának a támogatást, egy sor szociális jóléti juttatást vezetett be, például fizetett szabadságot és gyermekellátást. Számomra úgy tűnik, hogy a politikai szükségletek a találmányok szülőanyjai.

Harford: A jóléti állam úgy van megtervezve, hogy megerősítse – ahogyan a nevében is szerepel – az állam szerepét. Úgy lett kitalálva, hogy az államot hatalmasabbá tegye, az embereket pedig az államtól függővé.

A “szükség szüli a találmányt” érdekes közhely. Van olyan eset, amikor nem igaz. Vegyünk egy olyan találmányt, mint például a nyilvános kulcsú rejtjelezés. Matematikusok egy jó ideje bütyköltek a prímszámokkal, sokak szemében haszontalan időtöltésként. Aztán néhány informatikus rájött, hogy a prímszámokkal kapcsolatos kutatásokat fel tudják használni az üzenetek rejtjelezésénél. De az elképzelhetetlen volt, hogy kikerülhetetlenül erre tartana a prímszám-kutatás.

Aztán vegyük a szögesdrótot. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a szükség szülte a találmányt. Az amerikaik éveken keresztül égető szükségét érezték egy olcsó anyagnak, amihez nem kell túl sok fa, hogy nagy területeket keríthessenek el az Egyesült Államok nyugati részén.

Thompson: 1875-ben a szögesdrótot “korunk legnagyobb találmánya”-ként reklámozták. Lincoln 1862-ben a telepestörvénnyel (Homestead Act) megnyitotta a nyugatot, viszont a telepeseknek nehéz dolguk volt, mert nem volt mivel elkeríteni a tulajdonuk határait. A könyvben megmagyarázza, hogyan hozta létre a szögesdrót a magántulajdon modern definícióját.

Harford: A szögesdrót lehetővé tette a farmereknek, hogy a telepestörvény után érvényesíthessék tulajdonjogukat. Bármilyen üzletről legyen szó, ha a gyakorlatban valaki nem képes érvényesíteni a tulajdonjogát, akkor mindegy is, mit mond a törvény. Az érvényesítés jelentőségét látni lehet például a zeneiparban. A törvény azt mondja, hogy a zene létrehozói jogokkal rendelkeznek felette. De a tulajdonjog nagyon mást jelent a streaming világában, ahol az emberek könnyedén töltenek le illegálisan zenét. A digitális jog-kezelő rendszerekkel egyfajta virtuális szögesdrótot próbáltak felhúzni a digitális termékek köré. Az “elkerítés” problémáját próbálták megoldani velük a zenében.

Thompson: Van-e kedvence a könyvben szereplő találmányok közül, vagy esetleg olyan, aminek hatását leginkább alábecsüljük?

Harford: A kedvenc találmányom a papír. Először nem is gondoltam rá. Mindenki azt mondta: “A könyvnyomtatásnak szerepelnie kell a könyvben. Forradalmasította azt, ahogy gondolkodunk; elhozta a reformációt és Európa felemelkedését.” De papír nélkül a nyomtatás nem túl hasznos. Igen, lehet állatbőrre is nyomtatni. De 5000 kötetnyi könyvhöz negyedmillió bárányra van szükség. A papír az, ami a nyomtatást gazdaságilag megvalósíthatóvá teszi. Szélsőségesen alábecsült találmány. Egyébként más gyakorlati haszna is van, gondoljunk csak a toalettpapírra.

Thompson: Mint írja, az első papírpénzeket 1000 körül fejlesztették ki szecsuáni kereskedők. Tartozási elismervényként szolgált, nem pedig hivatalos pénznemként. De az érték ígérete a pénz egyik definíciója, márpedig egy tartozási elismervény a pénz ígérete. Az emberek tehát elkezdtek ezekkel kereskedni, ahelyett, hogy a pénzérméiket vitték volna magukkal. Mintegy véletlenül feltalálták a helyi pénzt.

Harford: A papírpénz egy értékesíthető tartozási elismervény volt, ami levált az eredeti tartozásról. Ha a tartozást értékesíteni lehet, akkor az a pénz.

Thompson: Ez gyönyörűen példázza, hogy mi is az a pénz. Azt is írja, hogy amikor a kínai kormány megneszelte, hogy mi zajlik, akkor megpróbálták ellenőrzés alá vonni a tartozási elismervények forgalmát.

Harford: Nem is annyira ellenőrzés alá akarták vonni, hanem monopolizálni akarták a pénzt. Hogy miért? Tegyük fel, hogy önnek van egy tartozási elismervénye tőlem. Lemegy a sarki boltba, és azt mondja: “Nos, írhatok egy tartozási elismervényt, vagy odaadhatom ezt az elismervényt Timtől, aki igazán megbízható fickó.” A sarki boltos erre azt mondhatja: “Igazából Timben amúgy is jobban megbízom, mint Derekben, úgyhogy ide vele.” Ezzel tehát a tartozásom – Tim elismervénye – pénzként kerül forgalomba.

Itt a varázslat: Tim tartozási elismervényével további üzleti tranzakciókat bonyolíthatnak le, mint ahogy először tették a sarki kisboltban. De soha senki nem fog visszajönni hozzám a tartozásomért. Hasznosabb ugyanis az elismervény, ha soha sem váltják be. Tiszta haszon. Egyértelmű, hogy a kormány sem akart kimaradni a dologból!

Thompson: A könyv írása közben kiderült számára, hogy mi szüli a találmányokat?

Harford: Ez a könyv nem arról szól, hogy honnan jönnek az ötletek, vagy hogyan találnak fel dolgokat. A könyvben szereplő találmányok között vannak olyanok, amik a magánszektor géniuszaitól származnak, de olyanok is, amik állam támogatással jöttek létre. Ha valami szabályszerűséget meg lehet állapítani, akkor az az, hogy nincs szabályszerűség.

Megjelent: 2017. szeptember 19.

Eredeti cikk



Kategóriák:Gazdaság, Innováció, Kultúra, Politika, Tudomány

Címkék:, , ,