Uber-háború Dél-Afrikában: a beteg gazdaság egyik tünete

Markus Bell, Rosita Armytage – The Conversation (London)

Az urambátyám-rendszer, a nepotizmus és az állam foglyul ejtésének vádjait visszautasítva Jacob Zuma túlélte a nyolcadik ellene indított parlamenti bizalmatlansági szavazást. A hírre a rand esni kezdett. Nyilvánvaló, hogy az ország botrányos vezetése és nehézkes gazdasága minden eddiginél jobban össze vannak fonódva.

Zuma Afrikai Nemzeti Kongresszusa (ANC) továbbra is csak üres szólamként hangoztatja a gazdaság radikális reformjának szükségességét, eddig vajmi kevesett tett a gazdaság megerősítése vagy nemzeti források méltányos felosztása érdekében. Ehelyett az állami bérkiadások az egekbe szökkentek, a gazdaság stagnál, a munkanélküliségi ráta pedig 28%-ra emelkedett.

Mindeközben az állami intézmények új funkciókat kapnak Zuma és az ANC pártlojalistái hatalmának konszolidálása érdekében. Az ANC-vezetést sokan a korrupt hatalmi elit részének tekintik, és egyre kevesebb bizalommal viseltetnek a kormányszervezetek iránt.

Milyen hatással van a legmagasabb szinten történő korrupció és a gazdasági egyenlőtlenség a dél-afrikai átlagpolgár életére? A munkásosztály számára a mindennapi gazdasági problémák élet-halál kérdéssé váltak. Ezt a feszültséget egyértelműen tükrözik az Uber-sofőrök és a taxisok közötti erőszakos összetűzések.

A dél-afrikai taxis szcéna nem először tanúja az extrém erőszaknak. A 2017-es “Uber-háború” sokaknak az apartheid időszak végére jellemző taxiháborúkat juttatja eszébe, mikor is taxisok és minibusz-sofőrök csaptak össze egymással. A rivális kartellek piaci részesedésért vívott háborúja több száz áldozatot követelt.

Megbízható és megfizethető közlekedési közszolgáltatás hiányában az alacsony bérű dél-afrikai munkások 65%-a a közös taxi-minibusz szolgáltatásokat veszi igénybe, a középosztálybéliek pedig, egészen mostanáig, saját autójukkal közlekedtek, bár nem mindig józanon. Amikor az Uber 2013-ban betört a piacra, mindez gyökeresen megváltozott.

A taxisok azzal érvelnek, hogy az Uber-sofőrök elveszik előlük a munkát. Az Uber ügyfelei közül sokan viszont azt mondják, már régóta nem taxiznak, mert drága és nem biztonságos. A dél-afrikai rendőrök elmondták nekünk, hogy a középosztálybeliek olyan nagy számban kezdték el használni az Ubert, hogy az ittas vezetők aránya nagyot esett (a rájuk kirótt büntetésből származó bevétellel egyetemben).

Múlt héten két Uber-járművet gyújtottak fel egy elegáns johannesburgi pláza előtt. Másnap reggel egy taxira támadtak rá. 2017-ben a bandaháború emberéletet is követelt: Lindelani Mashau Uber-sofőrt ismeretlenek – állítólag taxisofőrök egy csoportja – felgyújtották. Pár nappal később a kórházban belehalt a sérüléseibe. Mashau halála és a mostani gyújtogatások is a megélhetésüket féltő taxisofőrök kétségbeesésett próbálkozásainak eszkalálódása.

Olyan szintre lépett az erőszak, hogy az Uber nyilatkozatot adott ki, felkérve a dél-afrikai hatóságokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a sofőrök megvédése érdekében, akik közül sokan már félnek elvégezni a munkájukat, különösen a johannesburgi és pretoriai pályaudvarok környékén, ahol a támadások nagy része lezajlott.

Ottlétünkkor sokadjára sem sikerült Ubert hívnunk. Voltak sofőrök, akik csak háztömbökkel arrébb lettek volna hajlandóak felvenni minket. Mások félelemből lemondták a fuvart. Egy harmadik “Gyorsan szálljanak be!” felkiáltással sürgetett minket, és azonnal gázt adott, amikor észrevette, hogy gyanúsan figyelik az autót.

Egy másik alkalommal “Uber!” felkiáltással férfiak vették körbe az autót. Sofőrünk elmesélte, hogy nemrég két taxis üldözőbe vette, az utasa a hátsó ülésen remegett a félelemtől.

A rákövetkező alkalommal egy női sofőr megkérte egyikünket, hogy üljön az anyósülésre, csevegjen vele, és távozáskor ölelje át. A taxisok szeme láttára megöleltük, így békén hagytak minket. De a legtöbb sofőr nem teheti meg, hogy úgy tesz, mintha az ügyfele a családtagja lenne.

A nagyvárosokban tapasztalható erőszak – köztük az Uber-sofőrök megfélemlítése és megölése – komoly gazdasági és etnikai feszültséget tükröz, ami felszakíthatja a dél-afrikai társadalom szövetét. Mindenekelőtt egy alapvető gazdasági problémában gyökereznek: Dél-Afrikának rugalmasabb munkaerőpiacra lenne szüksége, de az emberek nem hajlandók másokkal osztozni a munkalehetőségeken, hiszen annyira sok a munkanélküli.

Sokan úgy gondolják, hogy a fenti problémák nem lesznek megoldva, míg Zuma nem távozik (második mandátuma 2019-ben jár le). Ugyanakkor az sem világos, hogy az utóda hajlandó lesz-e kezdeni valamit a Dél-Afrikát sújtó súlyos gazdasági problémával.

Megjelent: 2017. szeptember 13.

Eredeti cikk



Kategóriák:Afrika, Életmód, Gazdaság

Címkék:, , , ,