Vissza a középkorba: Modern dinasztiák és udvartartásaik az Atlanti-óceánon innen és túl

Philip Mansel – The Spectator (London)

Száz évvel az orosz forradalom után Oroszországban újra van cár és cári udvar. A Putyinhoz való közelség a gazdagság, a hivatal és a túlélés kulcsa. Az udvari társadalom külső jegyei is visszatértek: kétfejű sasok, cári címerek, II. Miklós-kultusz (akinek az egyik nemrégiben felavatott szobra még “könnyezett” is), illetve az egyre gazdagabb és szervilisebb ortodox egyház. 2013-ban a moszkvai gárdaezredet “az orosz hadsereg történelmi folytonosságát megerősítendő” átnevezték Preobrazsenszkij-re, a Nagy Péter által 1863-ban alapított legrégebbi cári gárdaezred után.

Az orosz állam alapítójának, a kereszténység felvevőjének, Szent Vlagyimirnek nemrég avatott szobrot a Kreml előtt “Nagy Vlagyimir”, vagyis Putyin elnök. A tény, hogy Szent Vlagyimir kijevi nagyfejedelem volt, aki soha nem tette be a lábát Moszkvába, sokatmondóan árulkodik Moszkva aspirációiról.

Az Atlanti-óceán másik felén, egy másik köztársaság egy másfajta udvartartást szavazott hatalomra. Az USA-ban hagyománya van a politikai dinasztiáknak – gondoljunk csak az Adams, a Roosevelt, a Kennedy, vagy a Bush-családra. Trump elnöksége alatt az elnök lánya, Ivanka, saját irodával rendelkezik a Fehér Házban, ő az elnök hivatalos asszisztense. A férje, Jared Kushner, a Fehér Ház vezető tanácsadójaként egyes diplomáciai területeken nagyobb befolyással bír, mint maga a Külügyminisztérium. Sok más modern köztársasághoz, például Szíriához hasonlóan, a személyes kapcsolatok itt is felülírhatják az írott alkotmányt. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért érezte magát Trump olyan otthonosan múlt heti, Szaúd-Arábiában tett látogatása alkalmával.

Ivanka öccse, Erik Trump a családi hatalom védelmére kel: “Az ember azokban bízik, akikhez a legközelebb áll. A családi üzlet csodálatos dolog.” Nehéz azonban megállapítani, hogy hol ér véget a Trump Organization vállalat és hol kezdődik az amerikai elnökség. Ivanka egészen mostanáig az előbbi alelnöke volt.

Törökország is udvari társadalommá vált. Erdogan elnököt, “az új szultánt”, gyakran kíséri el útjaira “első veje”, Berat Albayrak energiaügyi miniszter. Erdogan 1000 szobás palotája Ankara mellett nem csak nagyobb, mint a Buckingham-palota, de illegálisan épült fel egy védettséget élvező erdős területen, mintegy erőfitogtatásként. Isztambulban pedig az utolsó szultán, VI. Mehmed palotájának helyén építtette fel hivatalos rezidenciáját. Erdogan beszédeiben gyakran hivatkozik az Oszmán Birodalomra, a legutóbbi szavazáson az oszmán dinasztia egyik tagjának támogatását is élvezte.

A francia Ötödik Köztársaságra gyakran utalnak “monarchikus köztársaság”-ként, vagy “köztársasági monarchiaként”, az Elysée-palotát pedig mint udvari társadalmat emlegetik.

Franciaország új elnöke, Emmanuel Macron, meglehet, kívülről úgy fest, mint egy demokrata figura, de nyilván ő is élvezni fogja a monarchikus berendezkedés előnyeit. Legyen akármennyire alkalmatlan az elnök, védi a személyzet és az Elysée-palota ceremoniális rituáléi (udvara), illetve az elnökség intézményét övező tisztelet. A palotának eddig három főtitkárából – Bérégevoy, BalladurVillepin lett később miniszterelnök. Franciaországban 1789 óta vív egymással keserű küzdelmet a végrehajtás és a törvényhozás. A végrehajtás győzedelmeskedik.

Miért térnek vissza ismét az udvarok? Az ideológiák és a politikai pártok eróziója a 20. század előtt uralkodó hatalmi struktúrák felemelkedését eredményezi. Az udvarok – vagyis személyes háztartással és szolgákkal rendelkező dinasztiák – mindenhol jelen voltak. Országokat, tőkéket, alkotmányokat, kultúrákat és hadseregeket hoztak létre illetve alakítottak át. A dinasztiák segítségével jöttek létre a modern államok és az első kalifátus is. A szunnitasiíta konfliktus, ami jelenleg tönkreteszi Szíriát és Irakot, egy hatalmi vitaként indult Mohammed próféta unokatestvérei illetve a veje, Ali között a kalifátus megöröklésének ügyében. Az Iszlám ugyanis a kezdetektől fogva állam volt, nem csak vallás. 680-ban Ali fiát, Huszajnt meggyilkolták az iraki Kerbelában. A gyilkosságra azóta is tízhavonta megemlékeznek.

Az Orániai-ház elengedhetetlen szerepet játszott Hollandia megalapításában, a Savoyai ház Olaszország egyesítésében, a Hohenzollern-ház pedig Németországéban. A dinasztiák biztosították a vezetést és a katonai erőt, illetve a fenti államok egyesítéséhez szükséges érzelmi dinamikát. Nézzük meg Európa térképét. A ma is jelentős városok mind udvari székhelyek voltak – Brüsszel, Párizs, Berlin, Bécs, Madrid – nem pedig kereskedelmi központok, mint Antwerpen, Lyon, Frankfurt, Augsburg vagy Sevilla.

Az udvarok a bizonyítékai annak, hogy a személyes, illetve családi ambíciók egész forradalmakat téríthetnek el. A jakobinusként indult Napoleon Bonaparte egy hiperelitista dinasztiát és udvart hozott létre.

A modern kori udvarok új formákat öltenek. Nem csak az Oroszországhoz, Törökoszághoz vagy Franciaországhoz hasonló köztársasági monarchiákét, de az állami szervezetekbe beszivárgó klientelizmusét is. A legtöbb nagyvállalat családi vállalkozás – van, amelyik maga is udvarrá vált. Rupert Murdoch újságjai miniszterelnököket segítettek hatalomra vagy tettek tönkre; némelyikük alatt nemhivatalos kormánytagként tartották számon, akinek gyakori bejárása volt a miniszterelnökhöz. Kerti partijain – ahova több miniszter megy el, mint a királynő fogadásaira a Buckingham-palotában – a politikusok sorban állnak, hogy szót válthassanak “Ruperttel”.

Andrew Neil, a Sunday Times volt szerkesztője írta emlékirataiban: “itt nem igazgató, vagy menedzser, vagy szerkesztő vagy, hanem udvaronc a Napkirály udvarában.” Egy európai nagykövet javasolta, hogy a Brexit-tárgyalásokat közvetlenül Murdoch-kal folytassák le. Korunkban, amikor az elitista pénzügyi szabályozások folytán egyre több vagyon koncentrálódik egyre kevesebb kézben, a hatalmát nyilvánvalóan a gyermekei fogják örökölni.

Ahogy arra Jeroen Duindam is rámutat Dinasztiák, a hatalom világtörténelme c. könyvében, a dinasztiák hatalma “állandó tényező a változó világban.” Putyin, Trump és Erdogan udvarai ugyanakkora hatalommal bírnak, mint a régi udvarok – és még az sem szól mentségükre, hogy pártolnák a művészetet.

­

Megjelent: 2017. május 27.

Eredeti cikk



Kategóriák:Közigazgatás, Kultúra, Politika, Társaság, Vezetés

Címkék:, , , , , ,