Újragondolt temetkezés: dizájnkrematóriumok, biokoporsók

holsbeek

A kép illusztráció. Fotó: Johan Bakker / CC BY-SA 3.0 alatt módosítva

Dominic Nicholls – 1843 (London)

Többen választják a hamvasztást, mint valaha, a krematóriumok azonban továbbra is barátságtalan helyek. Építészekkel beszélgettünk, akik változtatni szeretnének ezen.

A Hofheide krematórium egy tó közepén található a belgiumi Holsbeekben. A hosszúkás, földszínű kőépületet rozsdás acélréteg burkolja körbe. Az épület olyan hatást kelt, mintha a vízen úszna; napos időben pedig, amikor a víz felszíne visszatükrözi az eget, olyan, mintha lebegne. A szerkezet valójában egy félig a földbe temetett oszlopon ül, összekötve a felszínt az alvilággal. 2016-ban Architizer díjat nyert, idén pedig az épületet tervező katalán trió, az RCR Arquitectes Pritzker-díjat kapott.

A holsbeeki krematórium a design egy új hullámának része, melynek célja a halál újragondolása. A világ gazdagabbik részein egyre kevesebb ember vallásos, nehezen azonosulnak a hagyományos vallási temetés esztétikájával. A tervezők azoknak az igényeit elégítik ki, akik több választási lehetőségre vágynak. A legtöbb munka a halálra a természet részeként reflektál. A Designboom magazin 2013-as, “Design for Death” pályázatának első díját Enzo Pascual és Pierre Rivière nyerte el egy biológiailag lebomló kapszulával, amiben a hamvakat eltemetik. Ahogy a kapszula lebomlik, gazdagítja a körülötte lévő talajt, segíti a növények növekedését. Amy Cunningham new york-i temetkezési vállalkozó elmondása szerint egyes ügyfelei “inkább teljesen át szeretnék adni magukat az anyatermészetnek, mintsem hogy ellene dolgoznának”, ezért gyapjúból, banánlevelekből, vagy fonott fűzfából készült koporsókat választanak. Utóbbi különösen a nők körében népszerű. Sokan mondják: “Ó, ez teljesen én vagyok!”, amikor meglátják, mintha csak egy kis fekete ruháról lenne szó.

Bár a biokoporsó rétegműfaj, a krematóriumok esetében ez már nem mondható el.  Míg 1960-ban Amerikában mindössze a halottak 3%-át hamvasztották el; idén a hamvasztások száma meg fogja haladni a temetésekét, hasonlóan Nagy-Britanniához, Svédországhoz és Dániához, ahol a hamvasztások aránya körülbelül 75%. Ugyanakkor a hamvasztás egyre növekvő népszerűségét nem tükrözi a krematóriumok világa, ahol a rideg praktikum az úr: személytelen folyosók, kényelmetlen székek, rossz megvilágítás és helyhiány biztosítja, hogy a végső búcsú a szerettektől depressziós, és nem pedig emelkedett hangulatban történjen. “Mintha futószalagon történne minden” – mondja Louise Winter, akinek cége személyre szabott szertartásokat szervez. Elmondása szerint egyre többen kérnek ún. közvetlen hamvasztást, melynek értelmében a halottat minden ceremónia nélkül hamvasztják el. A családok így elkerülik ezeket a Winter szavaival élve “ronda, külvárosi helyeket, ahol még parkolni sem lehet rendesen.”

A jobb krematóriumok felé történő elmozdulás különösen Európában, a világ egyik legszekulárisabb kontinensén szembeötlő. “A krematóriumok általában túlságosan ipari jellegűek” – mondja Carme Pigem az RCR-től. “Pedig a halál az élet része. Miután földi létünk véget ér, még mindig az univerzum részei maradunk, és az építészet segít ezt a kettőt összekötni.” Holsbeekben egy finoman szimbolikus fény-árnyék játékot hoztak létre. Az épületet körülvevő, lelógó vékony acélcsíkok a nap minden szakában más ás más árnyékot vetnek, valamint a víz fodrozódását is tükrözik. A gyászszertartásnak helyt adó termek közepébe a plafonon található lyukakon keresztül ömlik be a fény, meghitt és bizalmas hangulatot teremtve. A krematórium maga egy ligetes park szívében helyezkedik el, ami két, vadvirágokkal teli temetőnek is otthont ad.

A Plan 01 nevű francia cég által tervezett rennes-i krematórium körökből áll – ez a forma egyrészt olyan ősi építményeket juttat az ember eszébe, mint a Stonehenge, másrészt az épületbelsőt is nyitottá és levegőssé teszi. A halvány színű fabevonat puha és kézzelfogható. Belül nincsenek folyosók, helyette egymásba kapcsolódó, görbe falú helységek, padlótól plafonig érő ablakokkal. Itt és a Johan Celsing által tervezett stockholmi Woodland krematóriumban is az építészek a fal perforációjával oldották meg a hang elnyelését, az akusztika lágyítását. Celsing szavaival, ügyeltek az épület “kegyelmes” mivoltára.

A hamvasztás maga nem az egyetlen újragondolt része a folyamatnak. Diana McGlue a férje halála után a hamvakat három évig otthon, a könyvespolcon tartotta. Az elhunyt nem volt vallásos, az “arctalan krematórium” sem volt vonzó opció. Aztán felfedezte Toby Angel Sacred Stones (Szent Kövek) nevű cégét. A sírhelyet tavaly nyitották meg Cambridgeshireben – 5500 év óta ez az első kör alakú sírdomb Nagy-Britanniában. Nemsokára Shrophire-ben is létrehoznak egyet; McGlue ide fogja helyezni férje földi maradványait.

Angel számára rossz élmény volt a nagynénjétől vett végső búcsú a krematóriumban. “Ronda kék szőnyeg, R&B zene, az egész 20 percig tartott.” Szeretett volna létrehozni egy minden vallásos és nem vallásos ember számára nyitva álló, ugyanakkor szent helyet. A látogatókat egy kb. 2 méteres, rombusz alakú kő fogadja, mögötte található a sírdomb. A 11 méteres, 5 méter magas építmény 59 “családi” sírkamrából áll, melyekben egyenként 5 urna fér el. Bérleti díjuk 99 évre 7000 font (2,5 millió forint). Ezeket veszik körbe az egyéni sírkamrák, kb. 2000 fontért (720 000 forint). A családok középen rendezhetik meg a tetszés szerinti ideig tartó szertartást. Bent és kint kőpadokon emlékezhetnek és elmélkedhetnek a hozzátartozók.

A történelem előtti sírdombok a közösségi élmény energiáit fogták be. Az olyan helyek, mint a Willow Row, valamint a holsbeeki és a rennes-i krematórium azt mutatják meg, hogyan tehető ez a gondolat maivá. “Az építészet képes leírni a szellem, az érzékiség és az érzelmek közötti kapcsolatot” – mondja Pigem. “Ezeken keresztül ünnepelhetjük az életet.”

Megjelent: 2017. május

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Innováció, KÖRNYEZET, Kultúra

Címkék:, , ,