Az Eurovíziós Dalfesztivál mindig is a politikáról szólt

50201

A kép illusztráció. Forrás: Nagy Gyula / FORTEPAN

Olivier Perrin – Le Temps (Lausanne) (részletek)

Az idei, Kijevben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivál csak olaj az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus tüzére. Ugyanakkor hagyomány, hogy a látványos tévéshow-t geostratégiai üzenetváltásra használják fel.

Most, hogy a francia elnökválasztás lezajlott, végre beszélhetünk az igazán fontos dolgokról. Hölgyeim és uraim, köszöntjük önöket a 62. Eurovíziós Dalfesztiválon! Az európai dalverseny kedden veszi kezdetét, csütörtökön folytatódik, a döntő-fináléra pedig szombaton kerül sor.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivál rendezésének jogát Kijev nyerte el, miután a Jamala nevű ukrán versenyző tavaly megnyerte a Svédországban rendezett versenyt. Mint mindig, most is rengeteg vita és szociokulturális elmélkedés övezi az eseményt, nem beszélve az énekesnőről, akinek sikerült kivívnia Moszkva ellenszenvét angol és krími tatár nyelven előadott, 1944 című dalával.

Az orosz-ukrán szappanopera idén is folytatódik: a versenyt nem fogják közvetíteni Oroszországban, ugyanis az orosz versenyzőt kitiltották Ukrajnából az orosz állami tévécsatorna, a Pervij Kanal beszámolója szerint. A kerekesszékes “felforgató”, Julia Szamojlova énekesnő 2015-ben, az orosz elcsatolást követően, koncertet adott a Krímben. Mivel nem pecsételtette le útlevelét az ukrán határőrökkel, az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) kitiltotta az országból.

Az orosz tévécsatorna úgy ítéli meg, a kiutasítás alaptalan. “Ez egy próbálkozás Ukrajna részéről a verseny átpolitizálására.” További olaj a tűzre, hogy az Európai Műsorsugárzók Uniójának (EBU) elnöke, a svájci Ingrid Deltenre azzal fenyegetőzött, hogy kizárja Ukrajnát a további versenyekből. Az EBU úgy látszik, nem tudja, hogy az orosz ellenzék székhelye Kijevbe tevődött át, és hogy félelem nélkül kellene kiállnia a szólásszabadság mellett.

“A verseny átpolitizálása?” Micsoda vád. Mintha az Eurovíziós Dalfesztivál nem a politikai sérelmek manifesztációjáról és a geostratégiai üzenetváltásról szólna évek óta. Claire Laborey Eurovíziók c. dokumentumfilmje is ezt mutatja be, ha valakit esetleg még meg kell győzni. A verseny egy nagyszabású esztrádműsor, ami szlogenjeivel egyfajta szövetséget hivatott képviselni: “Európa legnézettebb televíziós műsora, amit az egész kontinensen egy időben sugároznak”, ami “tükröt tart az öreg kontinens elé”.

Elszámolás

Eszerint akkor mégsem olyan komoly a dolog, mint amilyennek látszik. A verseny szabályzata tiltja ugyan a politikai üzeneteket, sok ország, kezdve a volt szovjet tagállamokkal, mégis egyfajta elszámolási platformként tekint rá. A 2016-os versenyen például az örmény versenyző, Iveta, Hegyi-Karabah zászlajával hadonászott. A terület komoly feszültségek forrása országa és Azerbajdzsán között. Ivetát ezért majdnem diszkvalifikálták.

Röviden, az Eurovíziós Dalfesztivál egyfajta visszhang-szobaként szolgál, ahol a sérelmek feltörnek, a szexuális identitások emancipálódnak (Dana International, t.A.T.u, Conchita Wurst…), és az országok közötti apró megállapodások rámutatnak a kontinens súrlódási pontjaira, ugyanakkor vonzerejére és a párbeszéd szükségességére is.

Szolidaritás

Az egy régióba tartozó országok között igazi szolidaritás figyelhető meg. Az ex-jugoszláv tagállamok, a skandináv, az ex-szovjet és a balti államok általában egymásra szavaznak.

A szavazás alakulása a migrációs vonalakat is tükrözi: Franciaország Örményországra szavaz, Svájc az ex-jugoszláv országokra és Spanyolországra, Olaszország és Portugália Romániára és Ukrajnára, Németország pedig Törökországra.

Megjelent: 2017. május 9.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Kultúra, Multimédia, Politika

Címkék:, , ,