Politikai aktivizmus a 21. században: a fotelaktivizmustól a hacktivizmusig

astrovandalistasA kép forrása: Astrovandalistas

Karen Villeda – Letras Libres (Mexikóváros)

A Kardashian-klánba tartozó Kendall Jenner főszereplésével készült Pepsi-reklám elbagatellizálta a társadalmi tiltakozás értelmét: a modell egy doboz kólát nyújt át egy rendőrnek, elkerülendő a rendőrök és a tüntetők közötti konfrontációt. Utóbbiak ugyan nem tűnnek dühösnek, de mintha egy buborékban élnének, legalábbis a szlogen szerint: “Törj ki a rutinból.” Az internet korában újra kell gondolnunk a politikai aktivizmus fogalmát. Az információtúltengés korában a “fotelaktivizmus” alapszabálya a minimális erőfeszítés. Csak egy klikkbe kerül megosztani általunk életbe vágóan fontosnak vélt tartalmakat, amikkel a lehető legnagyobb hatást érhetjük el a kontaktlistánkon. A dinamikát a közösségi hálók diktálják a szüntelen retweetekkel ás lájkokkal (vagy élő közvetítésekkel és megtekintés után eltűnő fotókkal, az Instagram, a Periscope vagy a Snapchat esetében). Ezeknek az akcióknak a hatásköre azonban vitatható egy olyan országban, mint például Mexikó, ahol a legszegényebb államokban – Guerrero, Oaxaca, Chiapas – a lakosság mindössze 20%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel, ellentétben a fővárossal, ahol a háztartások 60%-a van bekötve a hálózatra.

Az Alexandra Samuel kutató által a “politikai aktivizmus és a komputeres hackelés” házasságaként deifiniált “hacktivizmus” ennél egy lépéssel tovább megy. A hacktivizmus a politikai részvétel átformálását célozza, igazodva a digitális korhoz. Bár a hacktivizmus etikája szerint a digitális eszközöket nem erőszakos módon használják fel, felmerül egy komoly kérdés: altruizmus ez vagy puszta propaganda? A hacktivizmus céljait gyakran félreértelmezik, sőt, összekeverik a cégek által végzett kiberkémkedéssel. A The New Hacker’s Dictionary (Új hackerszótár) definíciója szerint a hacker “bármilyen fajta szakértő vagy amatőr”. Ebben az esetben olyasvalakiről van szó, akinek a tehetsége a számítástechnikai problémák megoldásában rejlik. Amint ebbe bárminemű rosszindulat vegyül, a szótár szerint a helyes meghatározás a “cracker” (feltörő) – “valaki, aki jelszavakat vagy hálózatokat hackel”.

A 90-es évek vége óta a mexikói hacktivizmus szociopolitikai célokat szolgált, és legfőbb célja az volt, hogy egy-egy konkrét ügyet – például a digitális zapatizmust – láthatóvá tegyen. A hacktivizmus úttörői, pl. az X-ploit, az információk átláthatóságára törekedtek, a Raza Mexicana pedig  kormányzati weboldalakra is behatolt. Hasonló példa a közelmúltból a honvédelmi minisztérium weboldala ellen 2013-ban intézett támadás, valamint az Anonymous Mexico #OPICARIUS hadművelete a banki portálok ellen.

A művészet és a technológia metszetében helyezkedik el az Astrovandalistas csoport, ami saját meghatározása szerint egy “transzlokális kollektíva, melynek célja városi hacking projektek kivitelezése és a generált tudás elterjesztése.” A DIY (Do it yourself – Csináld magad) és a DIWO (Do it with others – Csináld másokkal) filozófiákból inspirálódó csoport stratégiája “alacsony költségvetésű technológiák létrehozása, amit az emberek könnyen le tudnak másolni.” A csoport 2010-ben alakult Tijuanában, tagjai elszórva élnek az amerikai kontinensen. Mexikón kívül Németországban, Brazíliában, Chilében és Spanyolországban is bemutatták már munkáikat. Az asztrovandalisták a közösséget is bevonják az alkotói folyamatba. Művészeti manifesztációikat köztereken hozzák létre, az állampolgári reakciókra hatalmi kifejezőeszközként tekintenek. Egyik legfontosabb alkotásuk ebben az értelemben a “Telematikus hangfegyver” volt: a mexikóvárosi Campo Marte tér egyik fémszerkezetére erősített szerkezet minden egyes alkalommal működésbe lépett, amikor valaki egy bizonyos hashtaget használt a Twitteren. Az eredmény egy fizikai helyszínen (a katonai események helyszínéül is szolgáló téren) létrejövő, a szociális hálóról irányított tiltakozás.

A lassú, de létező folyamat, melyben a hacktivizmus a polgárokat cselekvésre készteti, felveti a kérdést: Lehetséges virálissá tenni egy tiltakozást egy olyan országban, mint Mexikó? Az arab tavasz és a Twitter kapcsolatának példája azt mondatja velünk: igen. Egyiptomban a mikroblog-platform lehetővé tette a globális párbeszédet, illetve mindenekelőtt állandósította a Hoszni Mubárakról kialakult negatív képet, később vesztét okozva. Ugyanakkor az alacsony kockázattal járó aktivizmust bátorító közösségi háló önmagában nem játszik döntő szerepet, sőt, csak bonyolítja a döntéshozatali folyamatot. A technopolitika és a kiberaktivizmus mozgástere igen behatárolt akkor, amikor a hozzáférés és az új technológiák használata egyenlőtlen. Mexikó infokommunikációs szempontból fejletlen ország, a digitális szakadék betemetése az eljövendő évek egyik nagy kihívása. Visszatérve a kiindulóponthoz: 10 háztartásból 4 rendelkezik internetkapcsolattal. Az internet mondhatni urbánus jelenség: a városokat elhagyva a bekötött háztartások aránya drámaian csökken. Sok tehát a tennivaló – annál kevesebb a klikkelnivaló.

Megjelent: 2017. április 12.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Innováció, Kultúra, Multimédia, Politika

Címkék:, , , , ,