Venezuela: Maduro előbb pusztítaná el az országot, mint hogy vesztesként távozzon

maduroillusztráció: Vass Szabolcs

Nathaniel Parish Flannery – Forbes (New York)

Az elmúlt hetekben nőtt a politikai feszültség Venezuelában, ahol a leharcolt kormány egyre diktatorikusabb hangot üt meg a tüntetők tízezreivel szemben, akik összecsaptak a rendőrséggel is. A feszültség akkor hágott a tetőfokára, amikor a venezuelai elnök, Nicolás Maduro átvette a hatalmat az ország jogrendszerétől, effektíve megtagadva ezzel a demokráciát és új, egyszemélyes uralkodói rendszert alakítva ki. Bár latin-amerikai vezetők rosszallásának hatására Maduro visszakozni kényszerült, Venezuela népe továbbra is elégedetlen. A demokratikus normák be nem tartására, illetve a kormány általános inkompetenciájára panaszkodnak.

Április 6-án a tüntetők kövekkel és  “ELÉG A DIKTATÚRÁBÓL” feliratú transzparensekkel vonultak. A rendőrség könnygázzal és vízágyúval válaszolt. David Smilde, a Washington Office of Latin America kutatója szerint “Maduro kormányának nem áll szándékában tiszteletben tartani a képviseleti demokrácia alapjait.”

Venezuela politikai krízisét gazdasági és biztonsági problémák tömkelege súlyosbítja. Venezuela teljesen nonszensz árfolyamellenőrzésével messze a legműködésképtelenebb gazdaság egész Latin-Amerikában. Az infláció idén a várakozások szerint meghaladja az 1600 %-ot. Mindeközben az ország gyilkossági rátája 91,8/100 000, ami a világ második legerőszakosabb országává teszi (összehasonlításképpen Mexikóban ez az arány 17/100 000). A főváros, Caracas, a világ legveszélyesebb városa. Itt a gyilkosságok aránya 130/100 000 lakos.

A bűncselekmények és a gazdasági problémák miatt egyre növekszik az elégedetlenség, Maduro elnök azonban minden igyekezetével pozíciója megtartásán illetve kritikusai elhallgattatásán van. Venezuela problémáira így nem nagyon van egyszerű megoldás. Az ellenzék egyik vezetőjét bebörtönözték, a másikat is sakkban tartják. Maduro és szövetségeseinek kis csoportja eddig visszautasított minden, a lemondásra való felszólítást, és új választásokat sem hajlandóak kiírni. A The Economist szavaival: “Előbb pusztítanák el Venezuelát, mint hogy vesztesként távozzanak.”

A venezuelai történések megértéséhez Jason Marczak politikai elemző segítségét kértem.

Nathaniel Parish Flannery: Mit jelent a legutóbbi, legfelsőbb bírósági határozat a venezuelai demokráciára nézve?

Jason Marczak: Venezuela ma csak a nevében demokrácia. A valóságban a kormány diktatúraként működik, elfojtja az elégedetlenkedést, és egyetlen kézbe összpontosítja a hatalmat.

Az utolsó csapás a legfelsőbb bíróság március 29-i döntése volt, melynek értelmében feloszlatták az ellenzék által vezetett nemzetgyűlést. Ez kül- és belföldön is hatalmas visszhangot keltett, mire a bíróság visszalépett. Mindezek ellenére Maduro elnök még mindig nagyon nagy hatalommal bír, az “olajüzletekben” is övé az utolsó szó, a kongresszus jóváhagyására sincs szüksége. Ezt hosszú csatározás előzte meg a legfelsőbb bíróság és a kongresszus között. De a hazardírozás most úgy tűnik, rést ütött Maduro “jogi pajzsán”, és lehet, hogy pont ebbe fog beletörni a bicskája. Ezzel a legutóbbi húzásával ugyanis nemcsak az ellenzéket tüzelte fel, hanem a saját kabinetjét is gyengíti – Luisa Ortega főügyész a legfelsőbb bírósági döntést alkotmányellenesnek nevezte.

A remények szerint a Maduro-adminisztráció több tagja is Ortega mögé áll, elmélyítve ezzel a chávizmus és a fegyveres erők létező törésvonalait. Ez kétség nélkül bénító hatással lenne Maduro rezsimjére. Venezuela helyzete igen bizonytalan, egyetlen cérnaszálon függ. Az Amerikai Államok Szervezete egyelőre az egyetlen, ami elítéli, ami jelenleg folyik. Ez bizonyára változni fog a továbbiakban. A régió országai nem nézhetik tétlenül az egyéni szabadságjogok teljes semmibe vételét.

Parish Flannery: Mi az, ami Maduro kormányát egyáltalán hatalmon tartja? Kik állnak mögötte, és hogyan áll módjában elhárítani a lemondásra való felszólításokat?

Marczak: Bár a főügyész kritizálta a legfelsőbb bíróság döntését, utóbbi még mindig Maduro zsebében van. Ezen kívül számíthat még olyan országok támogatására, mint Oroszország, Bolívia, Ecuador, az ALBA szövetség és a Petrocaribe egyezmény tagjai. Ezen kívül a kezében tartja az összes kormányzati intézményt is, annak ellenére, hogy a kongresszust az ellenzék vezeti.

A növekvő külső nyomás hatására a már létező törésvonalak elmélyülhetnek, különösen, ha a fenyegetések egyéni érdekeket érintenek a kormányzatban. Ugyanakkor még mindig Maduro rendelkezésére áll az összes olyan eszköz, amivel elháríthatja a lemondására vonatkozó felszólításokat. A hadseregre és a jogrendszerre is támaszkodhat. 2014 óta a legfelsőbb bíróság minden krízishelyzetben hozzá igazodott, a nemzetgyűlés autonómiájának eltörlésétől, a választások meg nem tartásán át, a kongresszus összes törvényjavaslatának elgáncsolásáig. Ez az eszköz nem fog egyhamar eltűnni a kezéből.

A továbbra is egységes hadsereg szintén részét képezi Maduro arzenáljának. Nem csak az élelmiszerosztást felügyelik, hanem az ország jogi és nem-jogi dimenzióit is, valamint hatalmas erővel rendelkeznek a polgári reakciók visszaszorítására. A chávizmus alatt a mélyen gyökerező korrupció miatt a vezérkar meggazdagodott, míg a népesség többi részének napi két étkezésre alig futja. A hadsereg tehát a jelenlegi helyzet fenntartásában érdekelt. Ehhez biztosítékra van szükségük arra, hogy kormányváltás esetén nem fognak túl magas büntetést fizetni. Ha a hadsereg úgy látja, a kormányváltás számára kockázatos lehet, akkor ők lesznek az elsők, akik Maduro védelmére sietnek.

Parish Flannery: Mi várható gazdasági szempontból?

Marczak: A venezuelai gazdaság továbbra is egyre zsugorodik, és ezt az emberek meg fogják szenvedni. Az inflációval elszaladt a ló, az emberek nem bírnak vele lépést tartani. A kormány egyetlen megoldása erre a minimálbér illetve az élelmiszerjegyek számának növelése, ami csak súlyosbítja a helyzetet, hiszen az összes élelmiszert importálják. Semmilyen trükközés nem fogja kihúzni őket a válságból. Az új árfolyamok, valutaleértékelések, a még több nemzetközi kölcsön felvétele csak egyre messzebbre sodorja az országot. Míg egyesek azt mondják, hogy Maduro számára ez a vég kezdete, az igazság az, hogy a venezuelai gazdaság már régóta egyensúlyoz a teljes összeomlás szélén. Mondani szokták, hogy “ha egy gödörben találod magas, hagyd abba az ásást”, de arról nem szólnak, hogy milyen mély az a gödör. Ez Venezuela.

Venezuela megértéséhez a kiszámíthatatlanság elfogadására van szükség. 80% esély volt arra, hogy Venezuela nem tudja törleszteni az adósságát 2016 novemberében, mégis sikerült neki. Mindazonáltal a helyzet valószínűleg rosszabb lesz, mielőtt jobbra fordulna. Az állami olajvállalat, a PDVSA, azt mondta, képes visszafizetni április 12-én a külföldi adósságát, de ősszel jön az újabb nagy próba, amikor újabb 3,5 milliárd dollárt kell törleszteniük.

A gazdasági káosz eddig nem tapasztalt humanitárius krízist is okoz. Az emberek éheznek, a kórházakban nincsen gyógyszer, de még villany sem, a nemzetközi közösség pedig még mindig nem lépett fel határozottan. Ez nem mehet így tovább. A további romlás nemcsak emberéleteket fog követelni a mindennapos szenvedés miatt, de az egész régióban erőszakhoz és instabilitáshoz vezethet.

Megjelent: 2017. április 11.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Gazdaság, Közigazgatás, Politika

Címkék:, , , , ,