Putyin egymás után lövi a politikai gólokat Európa védetlen kapujába

Doug Saunders – The Globe and Mail (Toronto)

Amíg mi az Egyesült Államokban zajló szörnyű fejleményekkel voltunk elfoglalva, Vlagyimir Putyin 2017-es európai kampánya komolyan beindult. Az amerikai siker után az orosz elnök kétfrontos támadásba lendült az európai stabilitás ellen.

A keleti fronton a támadás erőszakos formát öltött. Putyin és Trump szívélyes telefonbeszélgetését követően az orosz hadsereg a 2014-es tűzszünet óta nem tapasztalt offenzívát indított Kelet-Ukrajnában, a donecki régióban.

Katonai megfigyelők szerint mindez Putyin újabb próbálkozása Kelet-Európa destabilizálására, illetve a térnyerésre, míg az amerikai futballkapu úgyszólván üresen áll.

Alexander Vershbow, a NATO nemrégiben leköszönt főtitkár-helyettese a héten azt nyilatkozta, hogy a Kreml szemmel láthatólag “teszteli az új (amerikai) adminisztrációt, hogy lássa, eltávolodnak-e Kijevtől, üzenve Petro Porosenko ukrán elnöknek, hogy Oroszországgal kell egyezségre jutnia.” Bár a régióban állomásoznak NATO csapatok (köztük kanadaiak), tartani lehet tőle, hogy az Egyesült Államok szó nélkül hagyja Putyin portyázásait.

Úgy tűnik, a félelem beigazolódik. Bár Nikki Haley, Trump ENSZ-nagykövete elítélte az orosz beavatkozást, maga az elnök és környezete feltűnően csendben maradt. Szerdán, amikor a Fehér Ház-szóvivő Sean Spicert az orosz invázióról kérdezték, elkerülte Oroszország említését és finoman utalt arra, hogy az elnököt “tájékoztatják a fejleményekről”.

A nyugati fronton a moszkvai beavatkozás a most már ismerős forgatókönyv szerint zajlik. A francia elnökválasztási kampányt nemrég felforgatta a jelöltek privát e-mailjeinek hirtelen kiszivárgása. A legnagyobb számban a konzervatív jelölt François Fillon e-mailjei kerültek nyilvánosságra. Egészen mostanáig Fillon jelentette a legnagyobb reményt a szélsőjobboldali jelölt, Marine Le Pen legyőzésére, akit Putyin politikailag és anyagilag is támogat. Hasonlóképpen a tavalyi amerikai kiszivárogtatáshoz – amikor a Demokrata Párt belső levelezése került nyilvánosságra – egyik e-mail sem tartalmazott túl ellentmondásos vagy vitás dolgot, de puszta létük elegendő volt a botránykeltéshez és a károkozáshoz.

Guillaume Poupard, a francia információs rendszerek biztonságát felügyelő ügynökség igazgatója néhány hete megjegyezte, hogy Franciaország orosz hackertámadások tízezreit blokkolja le, és figyelmeztetett, hogy a jelek szerint támadások politikai témájú e-mailek lehalászását célozták. “Nem tehetünk úgy, mintha nem létezne a probléma. A támadók, akik befolyásolták az amerikai választásokat, most Franciaországban kísérelhetik meg ugyanezt. Felkészültnek kell lennünk.”

Ez egy fontos év Európában: Hollandia, Franciaország és Németország is vezetőt választ. A hollandok át is álltak a papír alapú szavazásra és kézi számolásra, miután biztonsági ügynökségek orosz hackertámadások veszélyére figyelmeztettek.

A káosz azoknak a politikai pártoknak a malmára hajtja a vizet – Alternatíva Németországért, a francia Nemzeti Front, a holland Szabadságpárt és a brit Függetlenségi Párt – amelyek rendszeresen hangot adnak szimpátiájuknak Putyin és tervei iránt, aki viszonozza a kölcsönt. Az említett pártok vezetői mindannyian a putyini recept szerint építik fel politikai agendájukat: ultranacionalista harciasság, a vallási kisebbségek ellen irányuló rasszizmus, illetve a nemzetközi összefogáson alapuló liberális-demokrata intézmények ellenzése.

A modern Európában egyik ilyen szélsőjobboldali pártnak nem lehetne politikai esélye. És a legtöbbjüknek valóban kevés van. De, még egyszer hangsúlyozzuk, az oroszok kihasználják a védetlen kapu előnyeit. Európa főbb politikai pártjai szinte kivétel nélkül vezetői válságon mennek keresztül. Franciaország centrista Szocialista Pártja és a német Szociáldemokrata Párt is olyan vezetőt választott magának az elmúlt hetekben, akik a párttagok körében népszerűek ugyan, de a publikum szemében kevésbé vonzóak. Ezzel a brit Munkáspárt nyomdokait követik, akiknek eredménytelen vezetője, Jeremy Corbyn, nemrég konkrétan a konzervatívokkal szavazott az Európából való kilépés megkezdésének ügyében.

Franciaország Emmanuel Macronban, a szimpatikus, de nagyobb párttal nem rendelkező liberális jelöltben reménykedhet; Németország pedig a konzervatív Angela Merkelben, aki 12 éve van tisztségben. Ez a fejetlenség, Moszkva beavatkozásaival kombinálva, sok európaiban gerjeszt félelmet, miszerint a washingtoni katasztrófa Európában is megismétlődik.

Megjelent: 2017. február 4.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Politika

Címkék:, , , , , , ,