A szénövezet csak a fejekben létezik

bányaA kép illusztráció. Forrás: Magyar Földrajzi Múzeum / FORTEPAN

Paul Krugman – The New York Times

Nyugat-Virginia állam lakosságának elsöprő többsége szavazott Donald Trumpra novemberben. A republikánus jelölt egészen pontosan háromszor annyi szavazatot kapott, mint Hillary Clinton. Az ok nyilvánvaló: az állam az amerikai szénövezet szíve, Trump pedig ígéretet tett arra, hogy Obama környezetvédelmi intézkedéseit eltörölve újra munkahelyeket teremt a bányászatban.  Első pillantásra tehát mindez egy politikai újrarendeződésnek tűnik, ami jól rámutat a különböző régiók érdekei közötti különbségekre.

De ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, ez az egyszerű magyarázat már nem állja meg a helyét – és nem csak azért, mert a környezetvédelem csak kis részben okolható a szén hanyatlásáért. A szénövezet ugyanis már régóta nem szénövezet.

Hogy lehet mégis, hogy egy olyan iparág, ami a munkahelyek számát tekintve már Nyugat-Virginiában sem jelentős, mégis ennyire megragad a helyiek képzeletében, arra késztetve őket, hogy saját érdekeik ellen szavazzanak?

Az ipari forradalmat a szénenergia hajtotta, és a szénbányászat valaha valóban rengeteg munkahelyet biztosított. De a második világháború után a bányászok száma elkezdett meredeken zuhanni, különösen 1980 után, annak ellenére, hogy a szénkitermelés növekedett. Ez leginkább a modern fejtési technológiákkal magyarázható. A robbantás nyilván sokkal kevésbé munkaigényes, mint a hagyományos csákányozás. A hanyatlás körülbelül egy évtizede gyorsult fel, ahogy a szenet egyre inkább az olcsó földgáz váltotta fel.

A szénbányászat tehát már régóta eltűnőben van. Még Nyugat-Virginiában, az összes állam közül a leginkább szénközpontú államban is mindössze 5 %-át teszi ki az összes munkahelynek, és ez legalább negyed százada van így.

Miből élnek tehát ma a nyugat-virginiaiak? Nos, a legtöbben az egészségügyben dolgoznak: csaknem egyhatoduk az “egészségügyi és szociális munka” területén helyezkedett el.

Ó, és honnan van pénz azokra az egészségügyi állásokra? A helyzet az, hogy a pénz tetemes része Washingtonból érkezik.

Nyugat-Virginia népessége viszonylag idős, a lakosság 22 %-ának finanszírozza egészségügyi ellátását az állami társadalombiztosítás (Medicaid), szemben a teljes lakosság 16,7 %-ával. Nyugat-Virginia rengeteg hasznot húzott az Obama nevével fémjelzett egészségbiztosítási reformból (Obamacare): a biztosítás nélküliek száma 14%-ról (2013) 6%-ra (2015) esett. Ennek jelentős része a szintén államilag támogatott Medicaid rendszer széleskörű kiterjesztésének köszönhető.

A fent említett egészségügyi programokat a nemzet egésze finanszírozza, adóbefizetés formájában. Egy Nyugat-Virginiához hasonló idősebb, szegényebb állam sokkal többet kap, mint amennyit befizet. Azokból az adókedvezményekből pedig semmit nem látna, amivel a Trumpcare (Trump beharangozott egészségügyi programja) a gazdagoknak kedveskedne.

Gondoljuk végig, hogy mit jelent a trumpizmus egy ilyen állam számára. A környezetvédelmi rendelkezések visszavonása esetleg visszahoz néhány bányász-munkahelyet, de nem sokat. Mindenesetre a bányászat a gazdaság számára már nem központi jelentőségű. Mindeközben Trump és szövetségesei azon vannak, hogy lecseréljék a fent említett, megfizethető egészségügyi ellátásra vonatkozó törvényt. Ha sikerülne nekik, az katasztrofális következményekkel járna Nyugat-Virginia számára. Ha a Medicaid-et lenyesik, az alacsony jövedelmű, idősebb lakosok biztosítási díjai az egekbe szöknek.

Ne feledjük, hogy Paul Ryan régóta azon van, hogy a Medicare-t egy alulfinanszírozott utalványrendszerre cserélje le, ami a nyugdíjasokban bővelkedő államnak újabb csapás lenne.

Ezen kívül gondolkozzunk el azon is, hogy milyen hatással lenne az Obamacare elleni republikánus merénylet az egészségügyi szektorra, ami annyi nyugat-virginiainak biztosít munkahelyet. Szinte egészen bizonyos, hogy sokkal több állás veszne el az egészségügyben, mint amennyit a szénbányászat vissza tudna hozni.

Nyugat-Virginia tehát a saját érdekei ellen szavazott. Nem csak azért, mert a lakosok nem értették, mit jelentenek a számok, illetve, hogy a valóságban miféle kompromisszumokról van szó az egészségügyben és a szénbányászatban.

A szénbányászat, mint említettük, még csak nem is uralkodó iparág Nyugat-Virginiában. A “szénövezet” lakosai tehát nem azért szavaztak Trumpra, hogy megőrizzék, amijük van, vagy volt egészen a közelmúltig; nem, egy történet nevében szavaztak, amit a régiójuk előszeretettel mesél önmagáról, de mely történetnek már generációk óta nincs köze a valósághoz.

A Trumpra leadott szavazataik még csak nem is a régió érdekeiről szóltak, annál inkább a kulturális szimbolizmusról.

A letűnt idők felé tekintő regionális kultúrák nyilván nem csak az Appalache vidékére jellemzőek; gondoljunk csak a texasiakra, akik kalapban és cowboycsizmában masíroznak végig a légkondicionált bevásárlóközpontokban. És ezzel nincsen semmi gond!

De az energetikai és környezetvédelmi politikának nem csak kulturális vonzatai vannak. Ebben az esetben a hátraarc ezreket fog megbetegíteni és megölni a közeljövőben; hosszabb távon pedig a klímaváltozással szembeni tétlenség a civilizáció összeomlásához vezethet.

Hihetetlen és félelmetes belegondolni, hogy azért megyünk most mégis ebbe az irányba, mert Donald Trump sikeresen lovagolta meg a kulturális nosztalgiát, a vágyakozást egy letűnt kor után, amikor a fiúk még a bányában dolgoztak.

Megjelent: 2017. március 31.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Gazdaság, KÖRNYEZET, Politika

Címkék:, , , , , ,