Luxemburg: A szolgáltató szektorban egyre kevesebben beszélik a helyi nyelvet

luxemburg tobbnyelvusegillusztráció: Vass Szabolcs

Christelle Brucker – Luxemburger Wort (Luxembourg)

Kedd este Luxembourgban kerekasztalbeszélgetést tartottak a kereskedelmi, egészségügyi, banki, illetve a szolgáltató szektorok képviselői részvételével a különböző nyelvekkel való zsonglőrködés nehézségeiről.

A többnyelvűség a luxemburgi munkaerőpiac egy olyan sajátossága, amivel furcsa módon nem nagyon foglalkozik senki, vallotta be Fernand Fehlen nyelvész-szociológus vitaindítójában. “Legutoljára a 80-as években szerveztek erről a témáról beszélgetést.”

Pedig a helyzet valós problémákat szül. Hogyan kezelik a felelősök az alkalmazottak nyelvi sokszínűségét? Többen is beszámoltak a kihívásokról.

Christiane Wickler egy bevásárlóközpont szóvivője. “Nálunk az alkalmazottak jóhiszeműsége számít. Nem akarjuk kötelezővé tenni a luxemburgi nyelvet, csak ajánljuk annak használatát. Az ügyfelek elégedettebbek egy franciául beszélő, de barátságos, mint egy luxemburgiul beszélő, de kedvetlen eladóval. Mindenképpen el akarjuk kerülni az emberi kontaktus robotizációját: semmi értelme arra kötelezni a pénztárosokat, hogy mondjanak néhány mondatot luxemburgi nyelven, csak hogy az ügyfél kedvére tegyenek. Multikulturális ország vagyunk, és ezt méltányolnunk kell. A szakmánk megbecsültsége sajnálatos módon egyre csökken. Egy kereskedelmi iskolában tanítok. A diákjaim olyan sok nyelven beszélnek, hogy néha a kezüket kell használniuk, hogy összeszámolják. Luxemburg nem értékeli őket kellőképpen, ami nagy kár.”

Monique Birkel egy kórház képviseletében érkezett. “A luxemburgi egészségügyi szolgáltatási szektorban 30 féle nemzetiségű ápoló kezel 120 féle nemzetiségű pácienst. Az egész egy hatalmas Bábel-torony!

A kereskedelemhez képest az egészségügyi szektor dolgát a törvények is nehezítik. “Minden egyes személyt a saját nyelvén vagyunk kötelesek kezelni. A páciensnek értenie kell, milyen betegségben szenved, milyen terápiát fog kapni, stb. De nincs elég munkaerő. Nehéz dolog ez. Számba vettük azokat az alkalmazottakat, akik több nyelven beszélnek, de ők sem lehetnek mindig ott, ahol szükség van rájuk. Számunkra ez egy folyamatos kihívás. Kitűzőket hordunk, amin zászlócskák jelzik, hogy milyen nyelveken beszélünk, a kapcsolatfelvétel megkönnyítése érdekében.”

A luxemburgiak érdektelenek

A személyzetnek továbbá tudnia kell kezelni az összetettebb helyzeteket is: például a páciensek családjaival való kommunikáció során egyáltalán nem mindegy, milyen szavakkal fejezik ki magukat. “Ilyen esetekben külső tolmácsokat alkalmazunk.”

Ami a luxemburgi nyelvet illeti, a helyzet egyszerű: “Egyre kevesebb a luxemburgiul beszélő alkalmazottunk, és nem tudjuk őket pótolni. A luxemburgiakat nem érdeklik ezek a szakmák. Ha találunk is valakit, az általában fizetéspótlékot akar érte. A 80-as években a luxemburgi nyelvnek valamivel nagyobb volt a jelentősége, és a Franciaországhoz közelebb eső kórházakban inkább franciául, a Németországhoz közelebb esőkben inkább németül beszéltek. Manapság a kórházegyesítésekkel nagy fejtörést okoz a meetingek megszervezése. Vezetőségi szinten ezek francia, angol illetve luxemburgi nyelven zajlanak.

Philipp von Restorff a Luxemburgi Bankok Egyesületének szóvivője: “A német az utóbbi években kezd eltűnni, és a helyét az angol illetve a francia veszi át. A pénzügyi piacon a szolgáltatások 90%-a exportált, 28 különböző ország bankjai vannak jelen, a nyelvek tehát igen fontosak. Egyetlen másik ország nem képes erre, ez egy különleges lehetőség. Mindegyik alkalmazottunk hozzájárul a gazdagságunkhoz.”

Patricia Hellbach egy idősotthon igazgatója. “80 évnél idősebb személyeket ápolunk. Mostanra egyre több közöttük a külföldi, akik között olyan is van, aki csak egy nyelven beszél. Ezért keresünk Luxemburgból és máshonnan olyan személyeket, akik több nyelvet beszélnek. A munkaerőhiány minket is érint. A mindennapokban, a munkahelyen, nem zárunk ki senkit a kommunikációból. Mindig megegyezünk arról, hogy melyik az a nyelv, amit mindenki ért. A luxemburgiak a közvetítők a sok nyelv között.”

Valérie Massin az ArcelorMittal személyzeti igazgatója. “A cégközpontunk Luxembourgban található, de nemzetközi cég vagyunk. Az adminisztratív területen az angol az üzleti nyelv, amihez az adott pozíció követelményeitől függően még jöhet egy másik nyelv. A termelésben, az üzemekben viszont a franciát használjuk. Az összes biztonsági procedúránk franciául van megírva.”

Vonzerő a külföldi tehetségek számára

A nyelvi sokszínűség segít abban, hogy a tehetséges nemzetközi munkaerőt a nagyhercegségbe csábítsák:  “Amikor külföldön toborzunk, mindig kihangsúlyozzuk, hogy ha a jelentkező beszél franciául, németül, vagy angolul, akkor itt semmilyen nyelvi problémája nem lesz a mindennapi életben. Ha ez nem így lenne, akkor rengeteg, számunkra érdekes profilról kellene lemondanunk.”

Claude Adam, végzettsége szerint tanár, 13 éve a Zöld párt képviselője, így fogalmazott: “Ami itt elhangzott, naponta élem át. Elszomorít, amikor ujjal mutogatnak a pékségben dolgozó hölgyre, mert nem tanul meg luxemburgiul. Számomra fontosabb, hogy kedves legyen velem, nem számít, milyen nyelven beszél. Egyre kevesebben vagyunk, figyelnünk kellene arra, hogy ne legyünk szegényebbek. A luxemburgi nyelvnek nem szabad kizárólagosnak lennie.”

Luxemburgi nyelvtanfolyam: “lehetetlen”, “felesleges”

Felmerült a luxemburgi nyelv tanulásának kérdése. Miért nem taníttatják meg a dolgozókkal a luxemburgi nyelvet? Minden résztvevő hasonló válaszokat adott: lehetetlen, haszontalan.

“A munka eleve nagyon fárasztó. Nem várhatjuk el az emberektől, hogy még nyelvtanfolyamra is járjanak.” – magyarázza Monique Birkel. “Mindazonáltal a cégnél  82 000 órányi nyelvtanulási szabadságba invesztáltunk. 180 alkalmazottból 45-en vették igénybe.”

“A mi szektorunkban dolgozók 52%-a határmenti ingázó” – mondja Philipp von Restorff. “Egy órájukba telik, míg beérnek a munkahelyükre, egy órába, míg hazaérnek. Nagyon nehéz lenne kötelezővé tenni számukra a nyelvtanulást, különösen, hogy sem a munkájukhoz, sem otthon nincs rá szükségük.”

“Mikor járjanak az alkalmazottaink nyelvtanfolyamokra, amikor fárasztó munkát végeznek, sokszor hosszított munkaidőben, és gyakran még az otthonuk és a munkahely közötti út is hosszú és kellemetlen?” – tette fel a kérdést Patricia Hellbach.

Valérie Massin elmondta, hogy cégük ingyenes luxemburgi nyelvkurzust biztosít az alkalmazottainak, de csak nagyon kevesen veszik igénybe.

A politika “nem ismeri a terepet”

A törvényhozók nincsenek tisztában a szektor problémáival. Patricia Hellbach elmondása szerint “A luxemburgi nyelv használatának szorgalmazására irányuló program keretében mi magunknak és az egész személyzetnek bizonyítanunk kell, hogy magas szinten beszéljük a nyelvet. Ez egyszerűen lehetetlen. A politikusok a terep ismerete nélkül hoznak döntéseket.

Megjelent: 2017. március 29.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Gazdaság, Kultúra

Címkék:, , , ,