Pattaja, Thaiföld: A korosodó Don Juanok paradicsoma

Chaiyot Yongcharoenchai – Bangkok Post

Miután a hatóságok tagadjál, hogy a prostitúció létező jelenség lenne Pattajában, az aktivisták szerint kevés esély van rá, hogy a szexipar dekriminalizálódjon.

Az egész egy kis halászfaluból indult, a Thai-öbölben. A hosszú, hajókkal és kunyhókkal szellősen pöttyözött fövenyen csak néhány falubéli élt. 1959. június 29-én aztán egy 500 főből álló, Nakhon Ratcsaszima mellett állomásozó, szabadságon lévő amerikai katonacsoport érkezett a térségbe. Több házat is kibéreltek az egyik helyi elöljárótól, Luang Sunthorntól; ezzel Pandora szelencéjét nyitották rá az álmos falucska nyakára.

A régióban állomásozó katonák körében hamar terjedt a hír, és Pattaja a gyorsan a fojtogatóvá váló Bangkok vonzó alternatívája lett. A bakák térképükre tűzték a falvat, mint a legjobb tengerparti helyszínek egyikét a kikapcsolódáshoz.

Miután a szomszédságban fekvő, ma U-tapao reptérként ismert Baan Sattahip légibázisra egyre nagyobb számú szolgálatos érkezett, a kis falu végképp átformálódott. Majd’ fél évszázad múlva, Pattaja a vietnami háborúban szolgáló katonák kedvelt üdülőhelyéből  a világ minden tájáról érkező szex-turisták körében legismertebb és legkedveltebb thaiföldi piroslámpás negyeddé vált.

Míg Prajut Csan-o-csa miniszterelnök és adminisztrációja keményen megfogadta, hogy megállítják a prostitúciót, és tisztázzák Pattaja kétes hírnevét, a helyi civil szervezetek szerint ez egy jó lehetőség, hogy a társadalom el- és felismerje az igazságot, és olyan problémákra találjanak megoldást, amelyek évtizedeken keresztül mellőzve voltak.

Fenntartott bakaszellem

A vietnami háború alatt az amerikai és thai kormány a katonaság rekreációs lehetőségeinek biztosításáról szóló egyezményt írt alá. 1964-ben megérkeztek a különítmények az első regionális amerikai légibázisra, U-tapaora, ami közel volt Pattaja tengerparti fövenyéhez. 1976-ig mintegy 700 000 katona érkezett a térségbe évente, hogy egy hetet Thaiföldön töltsön.

A prostitúció mindemellett korántsem volt ismeretlen a thai társadalomban. 1680-ban, az Ajutthaja-korszak alatt a prostituáltak tevékenysége teljesen legális volt, sőt, állami fenntartású bordélyházak is működtek. A szexipar eleinte Bangkok környékére korlátozódott, ám ahogy egyre nagyobb számú katona érkezett Pattaja térségébe, a szexmunkások is meglátták a lehetőséget az ügyfelek bázisának szélesítésére.

Hamar alkalmazkodtak az új felvevőpiachoz; megtanulták a valuták váltóarányait, a rock and roll fogalmát, tisztában voltak katonai rangokkal, sőt, még a katonai szlenget is fölvették. Fiatal katonáknak kínáltak szolgáltatást, akik a háború tébolyának traumájából csak egy hétre szakadtak ki, hogy a sietős élvezetek után visszatérjenek ugyanoda.

Miután Észak-Vietnam győztesen került ki a háborúból 1975-ben, Pattaja népszerűsége átmenetileg alábbhagyott. A katonák eltűntével sok dolgozó, bár és klub volt kénytelen visszavonulni, ám a város ezt az időszakot is átvészelte, és hamarosan új erőre kapott a közelről és távolról érkező hedonista látogatók újabb hullámai révén.

Pattaja 1978-ban városi rangot kapott, és a turisták egyre szélesebb körének nyújtotta piaci szolgáltatásait. Bár a körülmények megváltoztak a 70-es évek óta, sok katona a mai napig látogatja a rossz hírnevű célpont szívét, ahol a dolgok azért mégsem változtak annyit. A vietnami háború után sok szolgálatos a térségben maradt, helyi asszonyt talált magának, éttermet vagy bárt nyitott, így a “bakaszellem” fennmaradhatott a városban. A mai napig katonák ezrei érkeznek a régióba évente, hogy a közös thai-amerikai hadgyakorlaton, a Cobra Gold-on vegyenek részt.

A korosodó Don Juanok paradicsoma

Egy magányos és idősödő amerikainak, mint Matt, gyakorlatilag lehetetlen egy fiatal és szép lányt összeszednie otthon, Kaliforniában. De a hatvanas éveiben járó úr nem adta fel, hogy megtalálja a nagy Őt. Három nyugati nővel kötött tönkrement házasság után nem keresett tovább fehér lányokat; úgy gondolta, ők nem alkalmasak a tartós szerelemre. Egzotikusabb vizekre evezett: ázsiai lányok. És ahogy a megjelenés egyedül nem képes megnyerni a szeretetet, Matt-ben hamar felmerült a tökéletes eszköz egy lány felszedésére: a pénz.

Pattaja volt az egyetlen hely, ahol megvalósulni látta ázsiai álmait. 10 éve utazott ide először, hogy megtalálja az igaz szerelmet. De ahogy megérkezett, meglepte, valójában mennyire könnyű megkapni a szerelmet Pattajában.

“A szerelem itt minden nap kibontakozik. Egy évben általában három hónapot töltök itt. Van egy olcsó lakásom, amit itt vettem, és nem tudnám megmondani, hány lányt vittem már el a szerelmi fészkembe” – mondja Matt büszkén.

“Azt gondoltam, hogy letelepedem itt, és találok egy szép thai asszonyt, akivel szerető családot alapítunk, de a lányok itt nem feleségnek készültek. Mindezt a pénz miatt csinálják. Korábban találkozgattam egy jóval fiatalabb lánnyal, és mindig pénzt kért. Azt mondta, minden hónapban küldenem kell neki pénzt, és hogy vegyek neki egy házat, járassam a gyerekét iskolába. Ha Pattajában ez a szerelem, inkább nem kérek belőle. Minek törjem magam, ha kaphatok új szerelmet minden nap?”

“A jó fiúk a mennybe mennek, a rossz fiúk Pattajába” – a mondat majdhogynem a város szlogenje lett. A mottóból árad a szarkazmus, de egyben megerősíti a gondolkodásmódot, ami számtalan turistára jellemző, akik csak a szexuális kalandok nyomában járnak Pattajában.

“Minden évben ellátogatok ide relaxálni és, természetesen, a gyönyörű fiatal lányokért. Amikor először itt jártam öt éve, sok lányt szedtem össze a bárokból, ma azonban bárhonnan, bármikor összeszedetem őket.” – dicsekszik egy 58 éves dán férfi, aki névtelen kívánt maradni.

Pénzgereblyézés

Supin 28 éves szexmunkás az északkeleti Surin tartományból. 21 éves korában egy barátja tanácsára érkezett Pattajába. Miután gyermekei iskoláztatásához pénzre volt szüksége, Supin elhagyta otthonát, hogy tőkét szerezzen.

Pattajába érkezte előtt egy évig Bangkokban dolgozott pincérnőként, ahol 280 baht-ot (kb. 2300 forint) és a borravalót kereste. Ám sosem tudott elég pénzt szerezni, hogy ellássa teljes családját, miután férje két gyerekkel hagyta ott őt.

Amikor egy barátja azt tanácsolta neki, hogy menjen Pattajába pénzt keresni, Supin nem gondolt másra, csak a családjára. Tisztában volt vele, mit vállal, de bármit megtett volna az anyagi biztonságért.

“Egy bárban vállaltam munkát. Az elején még csak felszolgáló voltam, de egy idő után a vendégek pénzt kezdtek ajánlani a szexért is. Amikor először kaptam 2000 baht-ot (kb. 16 600 forint) egy nap a 280 helyett, rájöttem, hogy ebből meg is lehet élni”- mondja Supin.

Thanadda „Ning” Swangnetr, 48 éves aktivista és közszereplő, aki szexmunkásként átélt élményeiről szóló könyvével tett szert hírnévre, úgy nyilatkozott: csak az anyagi létbizonytalanság kényszerítette bele tizennyolc évesen ebbe a közegbe.

“Nagyon fiatalon született egy gyermekem a védekezés nélküli szex miatt. Sok pénzre volt szükségem, hogy képes legyek őket eltartani. De csak középiskolai végzettségem volt, és nem volt semmilyen komoly szaktudásom. Egy alacsonyan, havonta 3500 baht-ot (kb. 30 000 forint) fizető állásom volt Bangkokban. Egy barátom mondta, hogy akár havi 5000-et (kb. 42 000 forint) is megkereshetek Pattajában felszolgálóként. Eldöntöttem, hogy amint elég pénzem lesz, elindulunk.” – mondja Ning.

“Amikor megérkeztem, bevezettek egy szobába, aminek volt egy nagy üvegfala. A lányok a vendégek saját választása alapján szolgálták ki az embereket. Egy hétig nem választottak ki, és már kezdtem azt gondolni, hogy ez mégsem a nekem való munka lesz. Aztán egy túravezető megkért, hogy töltsek vele egy kis időt a hotelszobájában 4000 baht-ért, ami sok pénznek számított 1985-ben, és sok pénz volt egy éjszakáért. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy egy nap alatt ekkora mennyiségű pénzhez juthatok.”

Ning többször is elgondolkodott a visszavonuláson; a test áruba bocsájtása nem olyan dolog, amivel az ember elbüszkélkedhet. De a nap végén pénz került a zsebébe, és étel a család asztalára. Néha egyéb munkákat is vállalt, de azok sohasem hoztak annyit a konyhára, mint a szexmunka.

“Elcsavart a pénz. Elég pénzem volt, hogy küldjek belőle haza is a családomnak, de arra is, hogy szórakozzak, hogy új ruhákat vegyek magamnak, klubokba járjak, hogy éljem az életem” – mondja Ning.

Prostituáltak? Milyen prostituáltak?

Brit bulvárlapok rendszeresen jelentetnek meg cikkeket, amik Pattaját a világ szexfővárosának titulálják, vagy a modern Szodoma és Gomoraként emlegetik, amivel felszítják a thai kormány, kiváltképp Prayut miniszterelnök haragját, aki vissza akarja szorítani a prostitúciót, amit Thaiföld társadalmi zavarának tekint.

Kedden a pattajai városi hivatal, a rendvédelmi szervek és a csonburi intézményi adminisztráció sajtókonferenciát tartott a Pattaya Happy Zone-ban, aminek célja a város egyéb területeinek kontroll alatt tartása és a bűnmegelőzés volt.

A zóna a hírhedt sétálóutca területére került, hogy minden illegális aktivitást ellenőrzés alatt lehessen tartani, hogy a kikapcsolódás élménye gondtalan lehessen az ide érkezőknek.

A pattajai rendőrfelügyelő szerint Pattaja nem a szexipar tengelye. Dühös volt a brit média sztorijaira, mert légből kapottnak gondolja őket.

“A prostitúció nincs jelen Pattajában”- fogalmaz. “Honnan szedik, hogy 27 000 szexmunkás dolgozik Pattajában? Ilyen információt bárki tud gyártani.”

“Keményen dolgozunk, hogy a dolgokat kordában tudjuk tartani. Minden éjszaka járőrök cirkálnak a városban, hogy ne lehessen szexmunkásokat látni a nyílt utcán. Biztosítjuk, hogy a bárok mind a törvényeknek megfelelően üzemeljenek, és kiemelt figyelemmel kezelünk minden klubot vagy szórakozóhelyet.”

“Ha egy thai lány idegenekkel fekszik le, az az ő magánügye. Nincs ezzel probléma, ha kedvelik egymást, és a zárt ajtók mögött csinálják. Mint a város rendőrfőnöke, garantálom, hogy Pattaja továbbra is egy szép és biztonságos hely.”

“Zsebpénz” a hatóságoknak

Miközben a rendőrség állításai szerint Pattaja biztonságos és tiszta város, Surang Janyam szociális munkás, a Service Workers in Group Foundation nevű szervezet igazgatója szerint nem kellene magunkat átvernünk, és azt állítanunk, hogy a prostitúció nincs jelen az országban, és megkísérelni, hogy a szexuális munkások bevonásával a társadalom integrált és méltósággal bíró tagjai lehessenek.

“Nem csukhatjuk be a szemünket, és tehetünk úgy, mintha nem létezne a szexuális ipar Thaiföldön. A Daily Mirror által lehozott számok durvák és pontatlanok; 27 000 szexuális munkás Pattajában igen keveslő becslés. Sokkal több szexuális munkásunk van annál. Mindemellett az igazi lényeg nem a munkások száma.” – mondja Surang.

“Át kell gondolnunk, mit tehetünk a jólétükért és az életükért. Hatóságilag visszaszorítani a prostitúciót, őrizetbe venni a szexuális munkásokat, ennek semmi értelme, ez nem old meg problémákat, csak munkanélkülivé tesz embereket. A fő probléma nem az, hogy emberek a testüket árulják; a fő probléma az, hogy a kormány és a mindenkori adminisztráció nem tesz semmit azzal a torz gazdasági mintával, ami miatt rengetegen kényszerülnek bele az ilyen üzletekbe. Felejtsük el a prostitúció legalizálását. Mi lenne, ha dekriminalizáció mellett döntenénk, és a munkajog alá vonnánk a jelenséget? Úgy legalább a szociális biztonság minimumát megadhatjuk nekik, és úgy kezelhetnénk őket, ahogy minden embert kezelni kéne.”

Chantawipa Apisuk, az Empower Foundation nevű alapítvány igazgatója, aki 30 éve foglalkozik a témával, elmondta: rengeteg próbálkozás született már a problémák feloldására, de egyik sem működött rendesen. Álláspontja szerint a kormánynak a szexuális üzletág visszaszorítása és ellehetetlenítése helyett fel kellene térképeznie, milyen szociális igényeik vannak az érintetteknek. Így a két oldal félúton találkozna, és könnyebben kontroll alatt tartható lenne a jelenség.

Mialatt a prostitúció tulajdonképpen soha véget nem érő történet, Chantawipa aggódik, hogy a dekriminalizáció nem fog megtörténni még az ő életében, mert mélyebb összefüggések húzódnak a probléma mögött. “A prostitúció Thaiföldön a vesztegetésről szól. Minden bordély tulajdonosa megkeni a hatóságokat, hogy az üzlet jól működjön. Ha a prostitúció legálissá válik, mit gondolnak, honnan jön majd a pénz a rendőrségnek? Azt se feledjük el, hogy az éves jövedelem komoly részéről is beszélünk.” – magyarázza.

“A rendőrség csak akkor állítja le egy-egy üzlet működését, ha az emberkereskedelemmel kapcsolatos jelentéseket kell összeállítaniuk. Ahogy az ország működik, nem hiszem, hogy valaha is tartós megoldást találunk erre a problémakörre.”

Ning a legalizáció híve, de attól tart, hogy még azután sem tudnák lemosni a szexuális munkások a társadalmi stigmák nyomait. “A legálisan regisztrált szexuális munkás egyben azt is deklarálja, hogy a testét bocsátja áruba a mindennapi kereset formájaként. Egyértelmű az ehhez viszonyuló negatív társadalmi attitűd, még akkor is, ha a jelenség mindig is létezett, és rengeteg ember gyakorolja a mai napig.” – mondja Ning.

“Rengeteg ismerősöm a mai napig a szexiparban dolgozik. Bántalmazzák, megalázzák őket, néhányuk az életét is veszti, úgy megverik. De félnek a rendőrséghez fordulni, hisz amit csinálnak, az nem legális. Ugyanolyan törvények alatt kellene megvédeni minket is, mint mindenki mást az országban, nem számít, mit dolgozunk.”

Megjelent: 2017. február 26.

Eredeti cikk



Kategóriák:Ázsia, Életmód

Címkék:, , , ,