Büszkeség és balítélet, avagy miért rajong az amerikai szélsőjobb Jane Austenért?

fortepan_2788A kép illusztráció. Forrás: FORTEPAN

Danuta Kean – The Guardian (London)

A vakbuzgó rasszisták megpróbálják összekapcsolni dogmáikat a közkedvelt írónő munkásságával – de úgy tűnik, nem olvasták el a könyveit.

Nem egyetemesen elismert tény, hogy ha valaki szabadulni akar a nácizmus gyanújától, akkor legjobb, ha az angol Jane Austenhez fordul. Egy amerikai irodalmár szerint az amerikai szélsőjobb egészen bizarr módon Jane Austent használja fel arculatának tisztára mosására.

Nicole M Wright, a Colorado Egyetem angol irodalom professzorasszisztense úgy találta, hogy a fehérek felsőbbrendűségét hirdetők körében Jane Austen a szexuális érintetlenségnek és a házasság szentségének egyfajta szimbólumává vált, annak ellenére, hogy hősnői soha nem vonulnak oltár elé, és boldog házasság is csak elvétve fordul elő a műveiben.

Ahelyett, hogy a Büszkeség és balítélet Elizabeth Bennetjére feminista ikonként, az Emma Emma Woodhouse-ára pedig mint az arisztokrácia kiváltságainak megkérdőjelezőjeként tekintenének, a szélsőjobb mindkét műben arra lát bizonyítékot, hogy Austen az ő értelmezésükban vett konzervativizmus úttörője volt. Egy kommentelő a következőt írta: “Ha a Büszkeség és balítélet hagyományos házasságmodelljét újra kötelezővé teszik, egy nemzetállamban, akkor majd úriemberként viselkedünk.”

Wright úgy találja, hogy Austenre a “letűnt tradicionális fehér kultúra” zászlóvivőjeként tekintenek, aki kivételt képezett “a nők alsóbbrendűségének szabálya alól” (hiszen annyira kevés a nő az irodalmi kánonban). Hozzáteszi, hogy egyik gondolat sem áll meg a lábán: “Austen szereplői nem sokat fejeznek ki abból a populista hévből és a származással való elfoglaltságból, ami a nemzetállamot táplálja.”

Az irodalomtudós akkor figyelt fel először a szélsőjobb Austen iránti rajongására, amikor az azóta kegyvesztetté vált alt-right mozgalmár, Milo Yiannopoulos hibásan idézte az írónőt egyik jellemzően nőgyülölő, feministák ellen intézett kirohanásában. A szélsőjobboldali weboldalakat pásztázva aztán Wright rendszeresen belefutott Austen nevébe. “Azzal, hogy a mozgalmat nem Hitler és Göbbels Németországának rémálmához, hanem Austen otthonos Angliájához hasonlítják – akinek népszerűsége évszázadok óta töretlen, és akinek műveit akadémikusok serege tanulmányozza ma is – az alt-right normalizálja magát az emberek szemében.” – írja.

A szélsőjobb nem csak a múlt mítosza miatt karolta fel Austent. Wright meggyőződése, hogy a kisajátítás “körmönfont módon összekacsint a Brexit-támogatóknak a jobb, múltbéli Anglia iránti nosztalgiájával. A Jane Austen-utalások az alt-right oldalakra odatévedő olvasóban azt az érzetet keltik, hogy a fehérek felsőbbrendűségét hirdetők tulajdonképpen nem is különböznek annyira a mainstream népektől.”

Bharat Tandon Austen-szakértő, az Emma Harvard University Press által kiadott kritikai kiadásának szerkesztője kétli, hogy Austen szélsőjobboldali rajongói valóban olvasták volna a könyveit. Ayn Rand-re, a szélsőjobb másik kedvenc női szerzőjére utalva a következőket mondta: “(Austen) Randet megette volna reggelire. Az a Rand-i hagyományokat követő népies demagógia, amit most annyian követnek, teljesen idegen lett volna az Austen által megrajzolt társadalomban.” Tandon szerint Austen hősei közül az egyetlen, akiből esetleg Trump-szavazó lenne, az Mrs Norris, Fanny Price kegyetlen és sznob nagynénije  A mansfieldi kastély c. könyvből. “Rosszindulatú, fösvény, goromba nőszemély.” – mondja Tandon. “Trump megszólítaná őt.”

Claire Tomalin, a Jane Austen: A Life című életrajzi könyv szerzője az írónőről ismert képnél egy sokkal radikálisabb személyiséget fest le. Austen szerinte nem találna sok közös pontot a fehér faj felsőbbrendűségét hirdetőkkel. “Nagy rajongója volt a vadászatot és lőfegyvereket ellenző William Cowper verseinek.” – mondja. Trump egyelőre nem tweetelte ki a véleményét Jane Austenről, ám nem csodálkoznánk, ha az írónő a milliónyi tévé- és filmadaptáció révén elért globális celeb-státuszával az elnök elismerését is kivívta volna.

Megjelent: 2017. március 21.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Kultúra

Címkék:, , , ,